„Mi huszonketten lelkiismereti kötelességünknek érezzük a nyilvánosságban láthatóvá tenni az eddig elhallgatott véleményeket, ugyanis szakmánkban titkosítva zajlanak tervezési folyamatok, a korábbi gyakorlatokat felrúgva, lényegében nevek nélkül, a semmiből kerülnek elő városunk képét döntően megváltoztató épületek tervei. Küzdenünk kell azért, hogy a Vár a közt szolgálja, ne pedig a hatalom kényszerének behódolva a múlt szorongató díszletévé épüljön át!” – volt olvasható abban a kiáltványban, amit az építészszakma jeles képviselői írtak alá 2021. október 26-án.
Az aláírók száma nyomán Huszonketteseknek nevezett építészcsoport egyúttal felszólította a magyar kormányt, hogy a rendeleti úton megkezdett várbeli beruházásokat állítsa le, és alakítson ki új távlati tervet a Budai Várnegyed eredeti léptékének és kulturális funkciójának megtartásával. Egyúttal felszólították a Magyar Építészkamarát, hogy támogassa követeléseiket.
Ekkor még úgy tűnt, hogy a kétségbeesett tiltakozás nyomán sikerül felrázni elsősorban az építészszakmát, a civil szervezeteket is, hogy közös erővel próbálja elejét venni a Budai Vár szisztematikus és anakronisztikus átalakításának, ám az azóta eltelt másfél év egyértelműen bizonyította, hogy ez naiv elképzelés volt. A budavári beruházásokat nemhogy az építészek és a civilek tiltakozása nem tudta megállítani, de még a válság sem, és ami 2021 végén reménykeltő kezdeményezés volt, az mára okafogyottá vált.
Jelenleg is megállíthatatlanul és mindenféle egyeztetést nélkülözve zajlik a Várban a zöldterületek megsemmisítése, a fák kivágása, illetve az olyan – jelentős értéket képviselő – épületek lebontása, amelyek nem illenek a kormányzati elképzelésekbe.
„A jó ideje rendeleti úton működő kormányzat sikeresen építi le az önkormányzatiságot, a főépítészi intézményt, a tervtanácsokat, az érték- és örökségvédelmet, a helyi és a településképi szabályozást, a városfejlesztési logikát, természetesen az ott élők távol tartásával, a projektek titkosításával” – írta a Huszonkettesek Építész Csoport 2021 októberében, az idő pedig nemhogy rácáfolt volna erre, sokkal inkább megerősítette ezt. Jó példa erre Jánossy György és Laczkovics László Diplomataházának, a sorsa, amit a tiltakozás ellenére a kerületi önkormányzat közterület-használati engedélye nélkül, rendkívül agresszív módon kezdett bontani az ingatlan beruházója, a Matolcsy György-féle Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány. Ráadásul úgy, hogy a kivitelező településképi véleményt sem kért az önkormányzattól.
Úgy tűnik, hogy a kiábrándító és menthetetlenül visszafordíthatatlan helyzetben nem maradt más, mint annak dokumentálása, hogy milyen állomásai voltak az élhető Várnegyed felszámolásának. A Huszonkettesek Szóltunk! A Várról című kiállításán, amely a FUGA–Budapesti Építészeti Központban látható, lépésről-lépésre végigkísérhetjük azt is, hogy hogyan próbálták a világháborúban legnagyobb sebeket elszenvedő környéket az 1960-as évektől úgy rehabilitálni, hogy az léptékében, építészeti megoldásaiban és stílusában egységes maradjon, de a fő hangsúly azokon az epizódokon és eljárásokon van, amelyek már a közelmúlt fejleményei, és amelyek okkal válthatnak ki felháborodást.
A kiállítás berendezése nem tartogat meglepetést. Ismertető tablók fogalmakról, funkciókról, illetékesek, ilyen volt, ilyen lett fényképek, videofelvételek a különféle tiltakozásokról, hogy aztán a kiállítás utolsó tablóján felsorolják mindazt, amit a Várban folyó munkálatok miatt épp most vesztettünk el: például a Vár egységes, hiteles történeti léptékét, a Vár harmónikus sziluettjét, a rendszerváltozás előtti kor két hiteles építészeti emlékét, a lehetőségét annak, hogy a Vár a közönségé legyen.
Talán nem túlzás a Szóltunk! A Várról című kiállítást az év legreménytelenebbjének tartani. Olyan bemutatónak, amely csak dühöt és szomorúságot válthat ki. Mégis mindenkinek muszáj lenne megtekintenie.
A kiállítás június 25-ig tekinthető meg.
Ez az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben az NKA támogatásával jött létre.
