helyrajzi szám

Kerámiafal az Attila úton

Lokál

Budapest ostroma alatt az Attila út házai közül sok elpusztult.

Helyükre modern épületeket emeltek az 1940-es évek végétől kezdve, egyesével, hosszú kihagyásokkal, úgy harminc éven át. Az új házakkal szemben nem voltak különösebb elvárások, de a végeredményt látva egyértelmű, hogy a tervezőknek kerülniük kellett a feltűnősködést. Így történt ez a Döbrentei tér és a Dózsa-szobor közötti szakaszon, a 23–25. számú ház esetében is, amely Kiss Tibor tervei szerint épült 1961-ben. Valójában két, egymással szemben álló hatemeletes házról van szó, amelyeknek bejárati homlokzata egy kis parkra néz. Ám az egyszerű megoldások ellenére ezek az ún. OTP-házak akkoriban a legnagyobb luxust testesítették meg. A központi fűtéses lakások mindegyikéhez erkély tartozott – a nagyobbakhoz erkéllyel növelt loggia –, a földszint hátsó részén garázsokat, az emeleten pedig mosókonyhákat is kialakítottak. A két házban összesen 74 lakás épült, a legnagyobbak három szoba hallosak, a legkisebbek egyszerű garzonok. „Az alaprajzok elnyújtott tömbjei függőfolyosós elrendezést, az öröklakás kényelme és a központi fűtési rendszer zárt lépcsőházas elrendezést kíván. Innen származik az üvegtéglafalas fűtött folyosóról nyíló, emeletenkénti 6 lakás rendszere” – írta a házakról 1962-ben a Magyar Építőművészet, de azt is méltányolták, hogy „a homlokzati kiképzés szerény, és az ilyennek nem nevezhető környező épületek között megnyugtató szándékú”. A cikk szerzője a viszonylag kis méretű ablakoknak is megtalálta a pozitív vonatkozásait. „A nyílásszerkezetek méretei a világítás szabályainak szem előtt tartása mellett, a közeli szomszédságra tekintettel minimálisak” – írta, de rögtön hozzátette azt is, hogy „ezzel hőtakarékosság és bútorozhatóság szempontjából igen gazdaságos lakótereket nyertünk”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.