helyrajzi szám

Munkások

Lokál

A sokat látott kisplasztikát csak a nyolcvanas évek elején fedezték fel olyanok, akiknek elég hatalmuk volt, hogy köztéri szobrot rendeljenek.

„Monumentális szobrászatunkban új tehetség jelentkezett, akinek jövő munkásságához eddigi igen jelentős eredményeinél is nagyobb reményeket fűzhetünk” – lelkendezett Kiss István szobrászművészről a Munkásosztály szobrásza című cikk szerzője, Gyöngyösi Nándor az Élet és Irodalom 1959. március 20-i számában. A következő harminc év igazolta a kritikus bizakodását. Kiss a Kádár-korszak sztárszobrászává vált, legalább nyolcvan köztéri szobrát leplezték le országszerte, köztük számos Lenint, Dózsa Györgyöt, illetve tanácsköztársasági és felszabadulási emlékműveket, de még két Münnich Ferencet is. Tanácskozó munkások című szobrát Kaposváron állították fel egy évvel a cikk megjelenése előtt. Négy arc nélküli munkást ábrázol, akik kihúzott derékkal ülnek egy padon, különböző irányokba néznek, és a mű címével ellentétben, nem tűnnek túl beszédesnek. „Rodin Gondolkodója a legegyszerűbb emberben is filozófiai gondolatokat ébreszt. Ezt akartam én is – gondolkodtatni” – nyilatkozta 1963-ban Kiss a Somogyi Néplapnak, ami végeredményben sikerült. A kaposváriak a szobor láttán valóban elgondolkodtak, és kínjukban ilyen címeket adtak neki: Így dolgoznak a kaposvári munkások, Lógósok, Táppénzre várók… A megyei lap szerzője szerint Kiss István „az alkalom szülte tréfák miatt sem sértődött meg, jóllehet a városszerte emlegetett »kőembereket« ugyancsak viccalanyként kezelte az utca humora”.

Ám ha nem is sértődött meg, szinte bizonyos, hogy e gúnyolódások a mű továbbgondolására késztették a szobrászművészt. 1965-ben elkészítette a Munka című kisplasztikáját, amely szintén négy olyan munkást ábrázol, akik különböző irányokba néznek. Csakhogy e munkások már nem a padon ülnek. Karba tett kézzel állnak, és egy kivételével valami gépalkatrészen támasztják meg az egyik lábukat. Kiss a Munkát vázlatnak tekintette, és úgy képzelte, hogy többszörös életnagyságban az angyalföldi Láng Gépgyár kapujában áll majd. Megrendelés azonban nem érkezett, ezért az alkotás továbbra is csak kicsiben, különféle kiállítóhelyeken bukkant fel: 1968-ban az Ernst Múzeumban, 1976-ban, a Csepel Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban, 1979-ben a Tungsram Klubban. A csepeli kiállításról ezt írta a Képes Újság: „A kiállított szobrokat megtekintők, a csepeli munkások, önmagukkal találkozhatnak ezekben az alkotásokban. (…) A Munka című négyalakos króm-acél kompozícióban önmagukat láthatják viszont: nagyipari munkásokat, amint a modern technika fölé magasodva, e szobor tömegritmusa és formaritmusa révén, magasztosulnak elénk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.