helyrajzi szám

Munkások

Lokál

A sokat látott kisplasztikát csak a nyolcvanas évek elején fedezték fel olyanok, akiknek elég hatalmuk volt, hogy köztéri szobrot rendeljenek.

„Monumentális szobrászatunkban új tehetség jelentkezett, akinek jövő munkásságához eddigi igen jelentős eredményeinél is nagyobb reményeket fűzhetünk” – lelkendezett Kiss István szobrászművészről a Munkásosztály szobrásza című cikk szerzője, Gyöngyösi Nándor az Élet és Irodalom 1959. március 20-i számában. A következő harminc év igazolta a kritikus bizakodását. Kiss a Kádár-korszak sztárszobrászává vált, legalább nyolcvan köztéri szobrát leplezték le országszerte, köztük számos Lenint, Dózsa Györgyöt, illetve tanácsköztársasági és felszabadulási emlékműveket, de még két Münnich Ferencet is. Tanácskozó munkások című szobrát Kaposváron állították fel egy évvel a cikk megjelenése előtt. Négy arc nélküli munkást ábrázol, akik kihúzott derékkal ülnek egy padon, különböző irányokba néznek, és a mű címével ellentétben, nem tűnnek túl beszédesnek. „Rodin Gondolkodója a legegyszerűbb emberben is filozófiai gondolatokat ébreszt. Ezt akartam én is – gondolkodtatni” – nyilatkozta 1963-ban Kiss a Somogyi Néplapnak, ami végeredményben sikerült. A kaposváriak a szobor láttán valóban elgondolkodtak, és kínjukban ilyen címeket adtak neki: Így dolgoznak a kaposvári munkások, Lógósok, Táppénzre várók… A megyei lap szerzője szerint Kiss István „az alkalom szülte tréfák miatt sem sértődött meg, jóllehet a városszerte emlegetett »kőembereket« ugyancsak viccalanyként kezelte az utca humora”.

Ám ha nem is sértődött meg, szinte bizonyos, hogy e gúnyolódások a mű továbbgondolására késztették a szobrászművészt. 1965-ben elkészítette a Munka című kisplasztikáját, amely szintén négy olyan munkást ábrázol, akik különböző irányokba néznek. Csakhogy e munkások már nem a padon ülnek. Karba tett kézzel állnak, és egy kivételével valami gépalkatrészen támasztják meg az egyik lábukat. Kiss a Munkát vázlatnak tekintette, és úgy képzelte, hogy többszörös életnagyságban az angyalföldi Láng Gépgyár kapujában áll majd. Megrendelés azonban nem érkezett, ezért az alkotás továbbra is csak kicsiben, különféle kiállítóhelyeken bukkant fel: 1968-ban az Ernst Múzeumban, 1976-ban, a Csepel Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban, 1979-ben a Tungsram Klubban. A csepeli kiállításról ezt írta a Képes Újság: „A kiállított szobrokat megtekintők, a csepeli munkások, önmagukkal találkozhatnak ezekben az alkotásokban. (…) A Munka című négyalakos króm-acél kompozícióban önmagukat láthatják viszont: nagyipari munkásokat, amint a modern technika fölé magasodva, e szobor tömegritmusa és formaritmusa révén, magasztosulnak elénk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.