helyrajzi szám

Zöldfa

Lokál

Hiába a sötét és a hideg, januárban már csak a kidobált fenyőfák emlékeztetnek az ünnepekre. Ám a budapestiek számára hosszú ideig létezett egy olyan vendéglátóhely, amely nevében a „legyen minden nap karácsony” ígéretét hordta.

Az I. kerületben, a Mészáros utca és a Krisztina körút sarkán álló épülettömböt ma is sokan Zöldfa-háznak hívják az 1966-tól az 1990-es évekig itt működő étterem és presszó nyomán, bár az elnevezés így, ebben a formában a megtestesült ellentmondás: az új ház felépítése ugyanis az évszázados múltra visszatekintő Zöldfa nevű kerthelyiség megsemmisítése árán volt csak lehetséges. Persze az 1960-as években senki nem siratta a régi kocsmát. „A »Zöldfának« a helyén modern, kétszintes, 240 személyes első osztályú étterem, a Krisztina körút felőli oldalon pedig bisztró-presszó nyílt” – írta a Hétfői Hírek 1966. június 29-én, ami azonban nem sokáig volt igaz; miután a Zöldfa 1966. június 27-én megnyitotta kapuit, pár nap működés után a vendéglátóipari szakszervezet munkavédelmi felügyelője rögtön be is záratta. Nem csak a szellőzőberendezések, de a hűtők sem működtek, ráadásul a három étellift közül is csak egy volt használható, ezért a személyzet – az állandó lépcsőzést elkerülendő – a közlekedőfolyosón tárolta az árut.

De az újbóli nyitást követően sem volt minden rendben. Amikor például 1966 őszén népi ellenőrök jártak a Zöldfában, „öt fél ginről” hamar kiderült, hogy összesen 2,5 helyett valójában csak 1,68 decilitert tesznek ki. A Népszava helyszíni tudósítása szerint a személyzet ekképp védekezett: „Azt hittük, hogy ötször három centet tetszenek kérni.”

 
Fotó: Fortepan/FŐMTERV

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.