helyrajzi szám

Zöldfa

Lokál

Hiába a sötét és a hideg, januárban már csak a kidobált fenyőfák emlékeztetnek az ünnepekre. Ám a budapestiek számára hosszú ideig létezett egy olyan vendéglátóhely, amely nevében a „legyen minden nap karácsony” ígéretét hordta.

Az I. kerületben, a Mészáros utca és a Krisztina körút sarkán álló épülettömböt ma is sokan Zöldfa-háznak hívják az 1966-tól az 1990-es évekig itt működő étterem és presszó nyomán, bár az elnevezés így, ebben a formában a megtestesült ellentmondás: az új ház felépítése ugyanis az évszázados múltra visszatekintő Zöldfa nevű kerthelyiség megsemmisítése árán volt csak lehetséges. Persze az 1960-as években senki nem siratta a régi kocsmát. „A »Zöldfának« a helyén modern, kétszintes, 240 személyes első osztályú étterem, a Krisztina körút felőli oldalon pedig bisztró-presszó nyílt” – írta a Hétfői Hírek 1966. június 29-én, ami azonban nem sokáig volt igaz; miután a Zöldfa 1966. június 27-én megnyitotta kapuit, pár nap működés után a vendéglátóipari szakszervezet munkavédelmi felügyelője rögtön be is záratta. Nem csak a szellőzőberendezések, de a hűtők sem működtek, ráadásul a három étellift közül is csak egy volt használható, ezért a személyzet – az állandó lépcsőzést elkerülendő – a közlekedőfolyosón tárolta az árut.

De az újbóli nyitást követően sem volt minden rendben. Amikor például 1966 őszén népi ellenőrök jártak a Zöldfában, „öt fél ginről” hamar kiderült, hogy összesen 2,5 helyett valójában csak 1,68 decilitert tesznek ki. A Népszava helyszíni tudósítása szerint a személyzet ekképp védekezett: „Azt hittük, hogy ötször három centet tetszenek kérni.”

 
Fotó: Fortepan/FŐMTERV

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."