helyrajzi szám

Zöldfa

Lokál

Hiába a sötét és a hideg, januárban már csak a kidobált fenyőfák emlékeztetnek az ünnepekre. Ám a budapestiek számára hosszú ideig létezett egy olyan vendéglátóhely, amely nevében a „legyen minden nap karácsony” ígéretét hordta.

Az I. kerületben, a Mészáros utca és a Krisztina körút sarkán álló épülettömböt ma is sokan Zöldfa-háznak hívják az 1966-tól az 1990-es évekig itt működő étterem és presszó nyomán, bár az elnevezés így, ebben a formában a megtestesült ellentmondás: az új ház felépítése ugyanis az évszázados múltra visszatekintő Zöldfa nevű kerthelyiség megsemmisítése árán volt csak lehetséges. Persze az 1960-as években senki nem siratta a régi kocsmát. „A »Zöldfának« a helyén modern, kétszintes, 240 személyes első osztályú étterem, a Krisztina körút felőli oldalon pedig bisztró-presszó nyílt” – írta a Hétfői Hírek 1966. június 29-én, ami azonban nem sokáig volt igaz; miután a Zöldfa 1966. június 27-én megnyitotta kapuit, pár nap működés után a vendéglátóipari szakszervezet munkavédelmi felügyelője rögtön be is záratta. Nem csak a szellőzőberendezések, de a hűtők sem működtek, ráadásul a három étellift közül is csak egy volt használható, ezért a személyzet – az állandó lépcsőzést elkerülendő – a közlekedőfolyosón tárolta az árut.

De az újbóli nyitást követően sem volt minden rendben. Amikor például 1966 őszén népi ellenőrök jártak a Zöldfában, „öt fél ginről” hamar kiderült, hogy összesen 2,5 helyett valójában csak 1,68 decilitert tesznek ki. A Népszava helyszíni tudósítása szerint a személyzet ekképp védekezett: „Azt hittük, hogy ötször három centet tetszenek kérni.”

 
Fotó: Fortepan/FŐMTERV

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.