helyrajzi szám

Zöldfa

Lokál

Hiába a sötét és a hideg, januárban már csak a kidobált fenyőfák emlékeztetnek az ünnepekre. Ám a budapestiek számára hosszú ideig létezett egy olyan vendéglátóhely, amely nevében a „legyen minden nap karácsony” ígéretét hordta.

Az I. kerületben, a Mészáros utca és a Krisztina körút sarkán álló épülettömböt ma is sokan Zöldfa-háznak hívják az 1966-tól az 1990-es évekig itt működő étterem és presszó nyomán, bár az elnevezés így, ebben a formában a megtestesült ellentmondás: az új ház felépítése ugyanis az évszázados múltra visszatekintő Zöldfa nevű kerthelyiség megsemmisítése árán volt csak lehetséges. Persze az 1960-as években senki nem siratta a régi kocsmát. „A »Zöldfának« a helyén modern, kétszintes, 240 személyes első osztályú étterem, a Krisztina körút felőli oldalon pedig bisztró-presszó nyílt” – írta a Hétfői Hírek 1966. június 29-én, ami azonban nem sokáig volt igaz; miután a Zöldfa 1966. június 27-én megnyitotta kapuit, pár nap működés után a vendéglátóipari szakszervezet munkavédelmi felügyelője rögtön be is záratta. Nem csak a szellőzőberendezések, de a hűtők sem működtek, ráadásul a három étellift közül is csak egy volt használható, ezért a személyzet – az állandó lépcsőzést elkerülendő – a közlekedőfolyosón tárolta az árut.

De az újbóli nyitást követően sem volt minden rendben. Amikor például 1966 őszén népi ellenőrök jártak a Zöldfában, „öt fél ginről” hamar kiderült, hogy összesen 2,5 helyett valójában csak 1,68 decilitert tesznek ki. A Népszava helyszíni tudósítása szerint a személyzet ekképp védekezett: „Azt hittük, hogy ötször három centet tetszenek kérni.”

 
Fotó: Fortepan/FŐMTERV

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.