A May December című film mögött valós történet áll, de annak főszereplőjét senki sem kérdezte meg

Mikrofilm

A megtörtént események még életben lévő érintettje sértőnek találja Todd Haynes alkotását, mivel az ő véleményét senki sem kérte ki. Az általa inspirált figurát alakító Charles Melton pedig akár még az Oscart is hazaviheti a szerepért.

A May December című legújabb filmjében Todd Haynes rendező a tőle megszokott módon érzékeny témához nyúlt. A film középpontjában egy Gracie nevű középkorú asszony (Julianne Moore) áll, akinek múltját ugyan hatalmas botrány szennyezi be, ám végre minden megnyugodni látszik körülötte; boldogan él férjével, Joe-val (Charles Melton). Egyszer csak megérkezik az életükbe egy fiatal színésznő, Elizabeth (Natalie Portman), aki szeretné jobban megismerni a családot: ő alakítja ugyanis Gracie-t a botrányáról szóló filmjében. Elizabeth érkezésével a csontvázak elkezdenek kihullani a szekrényből: megtudjuk, hogy 1992-ben az akkor 36 éves Gracie-t rajtakapták, hogy egy kisállatboltban szeretkezik fia 13 éves barátjával, Joe-val. Gracie-t tettéért börtönre ítélték, ahol világra hozta Joe-val közös gyermekét, majd kiszabadulva össze is házasodtak.

A felkavaró film a múlt év egyik legjobbja volt, és számtalan kategóriában eséllyel indul az Oscaron is. Portman és Moore alakítása is lenyűgöző, tőlük is több dicséretet kap azonban Charles Melton, számára ez a szerep hozhatja meg a nagy áttörést: zseniálisan alakítja Joe-t, aki gyerekként volt kénytelen felnőni, majd a megrontójából lett felesége immár felnőttként is úgy kezeli őt, mint egy gyereket – így személyisége valójában soha nem tudott kibontakozni.

Habár a film eredeti forgatókönyvből készült (Samy Burch és Alex Mechanik munkája), valójában az ún. Mary Kay Letourneau-botrányon alapul. 1996-ban az akkor 34 éves Letourneau szexuális kapcsolatra lépett a 12 éves Vili Fualaau-val, aki mindössze hatodik osztályos volt egy Washington állambeli általános iskolában. Letourneau Fualaau tanára volt. Esetük azonban talán még a filmben látottnál is kacifántosabb: az ítéletre várva a nőnek lánya született Fualaau-tól. Eredetileg hét és fél éves börtönre ítélték volna, azonban Letourneau végül alkut kötött: azért cserébe, hogy soha többet nem lép kapcsolatba a fiúval, a büntetését hat hónap börtönre csökkentették, három hónapra felfüggesztve. Ám ezután szinte azonnal rajtakapták őket egy kocsiban, így immár a maximális hét és fél évre újra elítélték – nyolc hónap múlva azonban életet adott egy újabb közös gyermeküknek, ismét egy kislánynak. Végül 2004-ben szabadult, 2005-ben összeházasodott Fualaau-val, és 14 éven át együtt is maradtak, amíg 2019-ben el nem váltak. Ennek ellenére a férfi ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor.

Fualaau most bevallotta, hogy az életén alapuló May Decembert sértőnek találja, ugyanis nem kezeli a valós eseményeket kellő tisztelettel. „Még mindig életben vagyok és jól érzem magam. Ha felkerestek volna, közösen mesterművet alkothattunk volna. Ehelyett csak letéptek egy újabb bőrt az eredeti történetemről” – fogalmazott. Habár a filmben a szereplők nevét megváltoztatták, egyértelmű, hogy azt Fualaau és Letourneau botránya ihlette. Kapcsolatuk a filmhez hasonlóan a valóságban is hatalmas botrányt és médiaérdeklődést keltett. Haynes alkotásának egyértelműen nem a szenzációhajhászás volt a célja; ennek ellenére Fualaau úgy érzi, a története közel sem olyan egyszerű, mint amit a May December bemutat. Fualaau és Letourneau ugyan hivatalosan is elváltak, a férfi azonban ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor is.

A May December külföldön a Netflixen elérhető, a magyar bemutató azonban egyelőre még várat magára. A filmről írt kritikánk ide kattintva érhető el. Interjúztunk a rendező Todd Haynesszel is, akit többek között a film mögött álló valós eseményekről is kérdeztünk – ez ide kattintva olvasható.  

Hollywoodban mindig is népszerűek voltak a valós eseményeken alapuló mozik, és az sem először történik meg, hogy úgy készül film valakinek az életéből, hogy az illető ahhoz nem adta engedélyét. Ez történt Amanda Knoxszal is, akinek neve egybefonódott a 2000-es évek egyik legvitatottabb gyilkosságával. A Stillwater - A lányom védelmében mögött álló sztorit ebben a cikkünkben mutattuk be. Idén is többször kerültek vászonra hús-vér figurák: Cillian Murphy valóságos kutatást végzett J. Robert Oppenheimer életéről, mielőtt a bőrébe bújt; Martin Scorsese az oszázs néppel konzultálva készítette el a Megfojtott virágokat (amely így sem nyerte el a törzs minden tagjának tetszését); Bradley Cooper szintén szorosan együttműködött Leonard Bernstein gyermekeivel a Maestrón (ennek ellenére műorra sokakat felháborított); míg Sofia Coppola magától Priscilla Presley-től kapott engedélyt a Priscillára (Lisa Marie Presley-től viszont nem). Van azonban, aki nem érzi szükségét hasonlónak: Amanda Seyfried például úgy bújt Elizabeth Holmes bőrébe A kibukottban, hogy soha nem beszélt vele.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.