A May December című film mögött valós történet áll, de annak főszereplőjét senki sem kérdezte meg

Mikrofilm

A megtörtént események még életben lévő érintettje sértőnek találja Todd Haynes alkotását, mivel az ő véleményét senki sem kérte ki. Az általa inspirált figurát alakító Charles Melton pedig akár még az Oscart is hazaviheti a szerepért.

A May December című legújabb filmjében Todd Haynes rendező a tőle megszokott módon érzékeny témához nyúlt. A film középpontjában egy Gracie nevű középkorú asszony (Julianne Moore) áll, akinek múltját ugyan hatalmas botrány szennyezi be, ám végre minden megnyugodni látszik körülötte; boldogan él férjével, Joe-val (Charles Melton). Egyszer csak megérkezik az életükbe egy fiatal színésznő, Elizabeth (Natalie Portman), aki szeretné jobban megismerni a családot: ő alakítja ugyanis Gracie-t a botrányáról szóló filmjében. Elizabeth érkezésével a csontvázak elkezdenek kihullani a szekrényből: megtudjuk, hogy 1992-ben az akkor 36 éves Gracie-t rajtakapták, hogy egy kisállatboltban szeretkezik fia 13 éves barátjával, Joe-val. Gracie-t tettéért börtönre ítélték, ahol világra hozta Joe-val közös gyermekét, majd kiszabadulva össze is házasodtak.

A felkavaró film a múlt év egyik legjobbja volt, és számtalan kategóriában eséllyel indul az Oscaron is. Portman és Moore alakítása is lenyűgöző, tőlük is több dicséretet kap azonban Charles Melton, számára ez a szerep hozhatja meg a nagy áttörést: zseniálisan alakítja Joe-t, aki gyerekként volt kénytelen felnőni, majd a megrontójából lett felesége immár felnőttként is úgy kezeli őt, mint egy gyereket – így személyisége valójában soha nem tudott kibontakozni.

Habár a film eredeti forgatókönyvből készült (Samy Burch és Alex Mechanik munkája), valójában az ún. Mary Kay Letourneau-botrányon alapul. 1996-ban az akkor 34 éves Letourneau szexuális kapcsolatra lépett a 12 éves Vili Fualaau-val, aki mindössze hatodik osztályos volt egy Washington állambeli általános iskolában. Letourneau Fualaau tanára volt. Esetük azonban talán még a filmben látottnál is kacifántosabb: az ítéletre várva a nőnek lánya született Fualaau-tól. Eredetileg hét és fél éves börtönre ítélték volna, azonban Letourneau végül alkut kötött: azért cserébe, hogy soha többet nem lép kapcsolatba a fiúval, a büntetését hat hónap börtönre csökkentették, három hónapra felfüggesztve. Ám ezután szinte azonnal rajtakapták őket egy kocsiban, így immár a maximális hét és fél évre újra elítélték – nyolc hónap múlva azonban életet adott egy újabb közös gyermeküknek, ismét egy kislánynak. Végül 2004-ben szabadult, 2005-ben összeházasodott Fualaau-val, és 14 éven át együtt is maradtak, amíg 2019-ben el nem váltak. Ennek ellenére a férfi ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor.

Fualaau most bevallotta, hogy az életén alapuló May Decembert sértőnek találja, ugyanis nem kezeli a valós eseményeket kellő tisztelettel. „Még mindig életben vagyok és jól érzem magam. Ha felkerestek volna, közösen mesterművet alkothattunk volna. Ehelyett csak letéptek egy újabb bőrt az eredeti történetemről” – fogalmazott. Habár a filmben a szereplők nevét megváltoztatták, egyértelmű, hogy azt Fualaau és Letourneau botránya ihlette. Kapcsolatuk a filmhez hasonlóan a valóságban is hatalmas botrányt és médiaérdeklődést keltett. Haynes alkotásának egyértelműen nem a szenzációhajhászás volt a célja; ennek ellenére Fualaau úgy érzi, a története közel sem olyan egyszerű, mint amit a May December bemutat. Fualaau és Letourneau ugyan hivatalosan is elváltak, a férfi azonban ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor is.

A May December külföldön a Netflixen elérhető, a magyar bemutató azonban egyelőre még várat magára. A filmről írt kritikánk ide kattintva érhető el. Interjúztunk a rendező Todd Haynesszel is, akit többek között a film mögött álló valós eseményekről is kérdeztünk – ez ide kattintva olvasható.  

Hollywoodban mindig is népszerűek voltak a valós eseményeken alapuló mozik, és az sem először történik meg, hogy úgy készül film valakinek az életéből, hogy az illető ahhoz nem adta engedélyét. Ez történt Amanda Knoxszal is, akinek neve egybefonódott a 2000-es évek egyik legvitatottabb gyilkosságával. A Stillwater - A lányom védelmében mögött álló sztorit ebben a cikkünkben mutattuk be. Idén is többször kerültek vászonra hús-vér figurák: Cillian Murphy valóságos kutatást végzett J. Robert Oppenheimer életéről, mielőtt a bőrébe bújt; Martin Scorsese az oszázs néppel konzultálva készítette el a Megfojtott virágokat (amely így sem nyerte el a törzs minden tagjának tetszését); Bradley Cooper szintén szorosan együttműködött Leonard Bernstein gyermekeivel a Maestrón (ennek ellenére műorra sokakat felháborított); míg Sofia Coppola magától Priscilla Presley-től kapott engedélyt a Priscillára (Lisa Marie Presley-től viszont nem). Van azonban, aki nem érzi szükségét hasonlónak: Amanda Seyfried például úgy bújt Elizabeth Holmes bőrébe A kibukottban, hogy soha nem beszélt vele.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."