A May December című film mögött valós történet áll, de annak főszereplőjét senki sem kérdezte meg

Mikrofilm

A megtörtént események még életben lévő érintettje sértőnek találja Todd Haynes alkotását, mivel az ő véleményét senki sem kérte ki. Az általa inspirált figurát alakító Charles Melton pedig akár még az Oscart is hazaviheti a szerepért.

A May December című legújabb filmjében Todd Haynes rendező a tőle megszokott módon érzékeny témához nyúlt. A film középpontjában egy Gracie nevű középkorú asszony (Julianne Moore) áll, akinek múltját ugyan hatalmas botrány szennyezi be, ám végre minden megnyugodni látszik körülötte; boldogan él férjével, Joe-val (Charles Melton). Egyszer csak megérkezik az életükbe egy fiatal színésznő, Elizabeth (Natalie Portman), aki szeretné jobban megismerni a családot: ő alakítja ugyanis Gracie-t a botrányáról szóló filmjében. Elizabeth érkezésével a csontvázak elkezdenek kihullani a szekrényből: megtudjuk, hogy 1992-ben az akkor 36 éves Gracie-t rajtakapták, hogy egy kisállatboltban szeretkezik fia 13 éves barátjával, Joe-val. Gracie-t tettéért börtönre ítélték, ahol világra hozta Joe-val közös gyermekét, majd kiszabadulva össze is házasodtak.

A felkavaró film a múlt év egyik legjobbja volt, és számtalan kategóriában eséllyel indul az Oscaron is. Portman és Moore alakítása is lenyűgöző, tőlük is több dicséretet kap azonban Charles Melton, számára ez a szerep hozhatja meg a nagy áttörést: zseniálisan alakítja Joe-t, aki gyerekként volt kénytelen felnőni, majd a megrontójából lett felesége immár felnőttként is úgy kezeli őt, mint egy gyereket – így személyisége valójában soha nem tudott kibontakozni.

Habár a film eredeti forgatókönyvből készült (Samy Burch és Alex Mechanik munkája), valójában az ún. Mary Kay Letourneau-botrányon alapul. 1996-ban az akkor 34 éves Letourneau szexuális kapcsolatra lépett a 12 éves Vili Fualaau-val, aki mindössze hatodik osztályos volt egy Washington állambeli általános iskolában. Letourneau Fualaau tanára volt. Esetük azonban talán még a filmben látottnál is kacifántosabb: az ítéletre várva a nőnek lánya született Fualaau-tól. Eredetileg hét és fél éves börtönre ítélték volna, azonban Letourneau végül alkut kötött: azért cserébe, hogy soha többet nem lép kapcsolatba a fiúval, a büntetését hat hónap börtönre csökkentették, három hónapra felfüggesztve. Ám ezután szinte azonnal rajtakapták őket egy kocsiban, így immár a maximális hét és fél évre újra elítélték – nyolc hónap múlva azonban életet adott egy újabb közös gyermeküknek, ismét egy kislánynak. Végül 2004-ben szabadult, 2005-ben összeházasodott Fualaau-val, és 14 éven át együtt is maradtak, amíg 2019-ben el nem váltak. Ennek ellenére a férfi ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor.

Fualaau most bevallotta, hogy az életén alapuló May Decembert sértőnek találja, ugyanis nem kezeli a valós eseményeket kellő tisztelettel. „Még mindig életben vagyok és jól érzem magam. Ha felkerestek volna, közösen mesterművet alkothattunk volna. Ehelyett csak letéptek egy újabb bőrt az eredeti történetemről” – fogalmazott. Habár a filmben a szereplők nevét megváltoztatták, egyértelmű, hogy azt Fualaau és Letourneau botránya ihlette. Kapcsolatuk a filmhez hasonlóan a valóságban is hatalmas botrányt és médiaérdeklődést keltett. Haynes alkotásának egyértelműen nem a szenzációhajhászás volt a célja; ennek ellenére Fualaau úgy érzi, a története közel sem olyan egyszerű, mint amit a May December bemutat. Fualaau és Letourneau ugyan hivatalosan is elváltak, a férfi azonban ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor is.

A May December külföldön a Netflixen elérhető, a magyar bemutató azonban egyelőre még várat magára. A filmről írt kritikánk ide kattintva érhető el. Interjúztunk a rendező Todd Haynesszel is, akit többek között a film mögött álló valós eseményekről is kérdeztünk – ez ide kattintva olvasható.  

Hollywoodban mindig is népszerűek voltak a valós eseményeken alapuló mozik, és az sem először történik meg, hogy úgy készül film valakinek az életéből, hogy az illető ahhoz nem adta engedélyét. Ez történt Amanda Knoxszal is, akinek neve egybefonódott a 2000-es évek egyik legvitatottabb gyilkosságával. A Stillwater - A lányom védelmében mögött álló sztorit ebben a cikkünkben mutattuk be. Idén is többször kerültek vászonra hús-vér figurák: Cillian Murphy valóságos kutatást végzett J. Robert Oppenheimer életéről, mielőtt a bőrébe bújt; Martin Scorsese az oszázs néppel konzultálva készítette el a Megfojtott virágokat (amely így sem nyerte el a törzs minden tagjának tetszését); Bradley Cooper szintén szorosan együttműködött Leonard Bernstein gyermekeivel a Maestrón (ennek ellenére műorra sokakat felháborított); míg Sofia Coppola magától Priscilla Presley-től kapott engedélyt a Priscillára (Lisa Marie Presley-től viszont nem). Van azonban, aki nem érzi szükségét hasonlónak: Amanda Seyfried például úgy bújt Elizabeth Holmes bőrébe A kibukottban, hogy soha nem beszélt vele.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.