A May December című film mögött valós történet áll, de annak főszereplőjét senki sem kérdezte meg

Mikrofilm

A megtörtént események még életben lévő érintettje sértőnek találja Todd Haynes alkotását, mivel az ő véleményét senki sem kérte ki. Az általa inspirált figurát alakító Charles Melton pedig akár még az Oscart is hazaviheti a szerepért.

A May December című legújabb filmjében Todd Haynes rendező a tőle megszokott módon érzékeny témához nyúlt. A film középpontjában egy Gracie nevű középkorú asszony (Julianne Moore) áll, akinek múltját ugyan hatalmas botrány szennyezi be, ám végre minden megnyugodni látszik körülötte; boldogan él férjével, Joe-val (Charles Melton). Egyszer csak megérkezik az életükbe egy fiatal színésznő, Elizabeth (Natalie Portman), aki szeretné jobban megismerni a családot: ő alakítja ugyanis Gracie-t a botrányáról szóló filmjében. Elizabeth érkezésével a csontvázak elkezdenek kihullani a szekrényből: megtudjuk, hogy 1992-ben az akkor 36 éves Gracie-t rajtakapták, hogy egy kisállatboltban szeretkezik fia 13 éves barátjával, Joe-val. Gracie-t tettéért börtönre ítélték, ahol világra hozta Joe-val közös gyermekét, majd kiszabadulva össze is házasodtak.

A felkavaró film a múlt év egyik legjobbja volt, és számtalan kategóriában eséllyel indul az Oscaron is. Portman és Moore alakítása is lenyűgöző, tőlük is több dicséretet kap azonban Charles Melton, számára ez a szerep hozhatja meg a nagy áttörést: zseniálisan alakítja Joe-t, aki gyerekként volt kénytelen felnőni, majd a megrontójából lett felesége immár felnőttként is úgy kezeli őt, mint egy gyereket – így személyisége valójában soha nem tudott kibontakozni.

Habár a film eredeti forgatókönyvből készült (Samy Burch és Alex Mechanik munkája), valójában az ún. Mary Kay Letourneau-botrányon alapul. 1996-ban az akkor 34 éves Letourneau szexuális kapcsolatra lépett a 12 éves Vili Fualaau-val, aki mindössze hatodik osztályos volt egy Washington állambeli általános iskolában. Letourneau Fualaau tanára volt. Esetük azonban talán még a filmben látottnál is kacifántosabb: az ítéletre várva a nőnek lánya született Fualaau-tól. Eredetileg hét és fél éves börtönre ítélték volna, azonban Letourneau végül alkut kötött: azért cserébe, hogy soha többet nem lép kapcsolatba a fiúval, a büntetését hat hónap börtönre csökkentették, három hónapra felfüggesztve. Ám ezután szinte azonnal rajtakapták őket egy kocsiban, így immár a maximális hét és fél évre újra elítélték – nyolc hónap múlva azonban életet adott egy újabb közös gyermeküknek, ismét egy kislánynak. Végül 2004-ben szabadult, 2005-ben összeházasodott Fualaau-val, és 14 éven át együtt is maradtak, amíg 2019-ben el nem váltak. Ennek ellenére a férfi ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor.

Fualaau most bevallotta, hogy az életén alapuló May Decembert sértőnek találja, ugyanis nem kezeli a valós eseményeket kellő tisztelettel. „Még mindig életben vagyok és jól érzem magam. Ha felkerestek volna, közösen mesterművet alkothattunk volna. Ehelyett csak letéptek egy újabb bőrt az eredeti történetemről” – fogalmazott. Habár a filmben a szereplők nevét megváltoztatták, egyértelmű, hogy azt Fualaau és Letourneau botránya ihlette. Kapcsolatuk a filmhez hasonlóan a valóságban is hatalmas botrányt és médiaérdeklődést keltett. Haynes alkotásának egyértelműen nem a szenzációhajhászás volt a célja; ennek ellenére Fualaau úgy érzi, a története közel sem olyan egyszerű, mint amit a May December bemutat. Fualaau és Letourneau ugyan hivatalosan is elváltak, a férfi azonban ott volt a nő mellett annak 2020-as halálakor is.

A May December külföldön a Netflixen elérhető, a magyar bemutató azonban egyelőre még várat magára. A filmről írt kritikánk ide kattintva érhető el. Interjúztunk a rendező Todd Haynesszel is, akit többek között a film mögött álló valós eseményekről is kérdeztünk – ez ide kattintva olvasható.  

Hollywoodban mindig is népszerűek voltak a valós eseményeken alapuló mozik, és az sem először történik meg, hogy úgy készül film valakinek az életéből, hogy az illető ahhoz nem adta engedélyét. Ez történt Amanda Knoxszal is, akinek neve egybefonódott a 2000-es évek egyik legvitatottabb gyilkosságával. A Stillwater - A lányom védelmében mögött álló sztorit ebben a cikkünkben mutattuk be. Idén is többször kerültek vászonra hús-vér figurák: Cillian Murphy valóságos kutatást végzett J. Robert Oppenheimer életéről, mielőtt a bőrébe bújt; Martin Scorsese az oszázs néppel konzultálva készítette el a Megfojtott virágokat (amely így sem nyerte el a törzs minden tagjának tetszését); Bradley Cooper szintén szorosan együttműködött Leonard Bernstein gyermekeivel a Maestrón (ennek ellenére műorra sokakat felháborított); míg Sofia Coppola magától Priscilla Presley-től kapott engedélyt a Priscillára (Lisa Marie Presley-től viszont nem). Van azonban, aki nem érzi szükségét hasonlónak: Amanda Seyfried például úgy bújt Elizabeth Holmes bőrébe A kibukottban, hogy soha nem beszélt vele.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz végső üzenete: Szavazz ránk, vagy meghalsz!

Háború, háború, háború, Brüsszel, Ukrajna, háború – ezek maradtak a Fidesz jelszavai, amely egykor három szobát, három gyereket és négy kereket ígért Magyarországnak. Most csupán fenyegetőzik, és azzal ijesztgetik a választókat, hogy vagy rájuk szavaz az ember, vagy meghal.

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.

Orbán Viktor, mint a háború egyik kutyája

A miniszterelnök és a köre továbbá a háború vámszedője és haszonélvezője is, hiszen az orosz energiahordozók folyamatos vásárlásával nemcsak a háborús bűnös Putyin birodalmi törekvéseit dotálja, hanem a beszerzési és eladási ár közötti különbség lefölözésével és megfelelő helyekre juttatásával a saját hatalmát is erősíti.

Oroszlán a tetőn

A cseh központi bank (Česká národní banka) az idén ünnepli száz­éves jubileumát, jogelődje, a cseh­szlovák jegybank ugyanis 1926-ban alakult meg. Működését háborúk, megszállások, rendszerváltások, az ország szétválása és pénzügyi válságok kísérték. A jegybank épületének tetején levő oroszlán és férfialak a független államiság, a stabilitás, a nemzeti identitás és a pénzügyi önállóság szimbólumai. Az oroszlánt a mindenkori politikai hatalom több alkalommal „ketrecbe” zárta, a korona a kormány kiszolgálójává vált.