A Priscilla Presley-film még a sztrájk alól is "felmentést" kap

Mikrofilm

Sophia Coppola életrajzi mozija főszereplőivel együtt jelenhet meg a Velencei Filmfesztiválon. Van még pár film, aminek nem kell tekintettel lennie az amerikai forgatókönyvírók és színészek munkabeszüntetésére.

Közel négy hónapja tart már a forgatókönyvírók sztájkja (melyről ebben és ebben a cikkünkben számoltunk be), akikhez a hollywoodi színészek is csatlakoztak. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy leálltak a forgatások és abbamaradtak a film- és sorozatfejlesztések: a Forgatókönyvírók (WGA) és a Színészek Céhének (SAG-AFTRA) tagjai nem is promotálhatják azokat a projektjeiket, melyek a sztrájk szabályai szerint a hollywoodi producerekhez (AMPTP) köthetőek, vagy épp Amerikában forgatták őket.

A munkabeszüntetés épp az Oppenheimer premierjekor történt meg, így annak főszereplői azonnal le is vonultak a vörös szőnyegről. Az azóta bemutatott nagy blockbusterek – a legújabb Tini nindzsa teknőcök, a Kék bogár, vagy épp a Kísértetkastély – tehát a sztárok promóciója nélkül volt kénytelen debütálni. A The Hollywood Reporter ki is számolta, hogy ha nincsenek a vörös szőnyegről integető, majd később interjúk sorát adó világsztárok, az akár 15 százalékos kiesést is jelenthet a bevételeknél: nincs ugyanis az az óriásplakát vagy hirdetéssel felturbózott előzetes, amely akkora elérést biztosít, mint egy sztár nyilatkozata vagy közösségimédia-posztja.

A színészeket tömörítő SAG-AFTRA a munkabeszüntetés kezdete óta szoros együttműködésben van a WGA-val, és a szolidaritás jegyében megtiltja tagjainak, hogy olyan projektet promotáljanak, amely a forgatókönyvírók céhének közreműködésével készült. Mivel utóbbinak valamennyi tengerentúli író tagja, így ebbe szinte minden nagyobb film és sorozat beletartozik. Van azonban, aki mentesülhet a sztrájk szigorú szabályai alól: a legutóbb az Oscart is elhódító csodastúdió, az A24 ugyanis zöld utat kapott a SAG-AFTRA-tól Sophia Coppola Priscilla című mozijához. Az életrajzi filmet az idei Velencei Filmfesztiválon mutatják majd be, a premieren pedig a megállapodás szerint jelen lehet a két főszereplő, Cailee Spaeny és Jacob Elordi is, hogy promotálják a mozit. A Priscillát ugyanis nem az Egyesült Államokban, hanem Kanadában forgatták, a film producere pedig a szintén egy kanadai cég, a TCB Production Canada.

Sophia Coppola, az Elveszett jelentés Oscar-díjas rendezője Priscilla Presley 1985-ös, Elvis és Én című önéletrajzát adaptálta vászonra, Spaeny alakítja majd benne a címszereplőt, míg az Eufóriából és netflixes romantikus filmekből ismert Elordi a Királyt.

Persze nem a Priscilla az egyetlen, ami felmentést kapott a sztrájkszabályok alól: száznál is több projekt kötött átmeneti megállapodást a céhhel; e szerint tovább folyhatnak a munkálatai, vagy épp szabad utat kapnak a sztárok a promotáláshoz. Ideiglenes megállapodást a független producerek és az olyan kisebb stúdiók köthetnek, mint a Lionsgate, az A24 vagy épp a Neon, ők ugyanis nem részei annak az AMPTP-nek, ami ellen a színészek és írók fellázadtak. Nekik el kell fogadniuk a céh azon követeléseit, amelyeket a producerek a sztájk előtti utolsó tárgyaláson elutasítottak: ezek közé tartoznak az AI-vel kapcsolatos irányelvek, a színészek bérének 11, a kaszkadőrök fizetésének pedig 23 százalékos emelése, valamint nagyobb hozzájárulás az egészségügyi és nyugdíjalapjukhoz.

A sztrájk alól felmentést kapott projekteket a Deadline gyűjtötte össze folyamatosan frissített listában. Ezen olyan címek is találhatóak, mint

  • Michael Mann Ferrarija, amely szintén szabadon promotálható majd a Velencei Filmfesztiválon;
  • a Kevin Costner produceri felügyelete alatt készülő, az amerikai függetlenségi háború női hőseit bemutató sorozat, a The Gray House;
  • M. Night Shyamalan lányának játékfilmes bemutatkozása, a The Watchers,
  • vagy épp a Jenna Ortega-Paul Rudd páros nevével fémjelzett horror-komédia, a Death of a Unicorn.

Van azonban, aki a megállapodás ellenére nem él a lehetőséggel: hiába kapott például felmentést a G20 című terroristás film azért, mert a mögötte álló produceri cég, az MRC nem tagja az AMPTP-nek, a mozi pedig Dél-Afrikában forog, az Oscar-díjas Viola Davis otthagyta a forgatást. Ebben az etikai okok miatt az is közrejátszhatott, hogy ugyan a gyártó cég nem tagja a producerek szövetségének, de a filmet forgalmazó Amazon az egyik mintapéldánya azoknak a gigavállalatoknak, akik ellen a sztrájk jelenleg is zajlik. És persze akadnak további kérdéses produkciók is: a Tehran című kém-thriller szintén felmentést kapott, hiszen Izraelben forgatják – a mögötte álló AppleTV+ azonban épp a sztrájk fő ellenségei közé tartozik. Pedig amint az egyik WGA-tag forgatókönyvíró bevallotta, épp abban reménykedett, hogy a sztrájk elhúzódásával a függetlenfilmek előnybe kerülhetnek. Eddig azonban nem így állnak a dolgok.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.