A Priscilla Presley-film még a sztrájk alól is "felmentést" kap

Mikrofilm

Sophia Coppola életrajzi mozija főszereplőivel együtt jelenhet meg a Velencei Filmfesztiválon. Van még pár film, aminek nem kell tekintettel lennie az amerikai forgatókönyvírók és színészek munkabeszüntetésére.

Közel négy hónapja tart már a forgatókönyvírók sztájkja (melyről ebben és ebben a cikkünkben számoltunk be), akikhez a hollywoodi színészek is csatlakoztak. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy leálltak a forgatások és abbamaradtak a film- és sorozatfejlesztések: a Forgatókönyvírók (WGA) és a Színészek Céhének (SAG-AFTRA) tagjai nem is promotálhatják azokat a projektjeiket, melyek a sztrájk szabályai szerint a hollywoodi producerekhez (AMPTP) köthetőek, vagy épp Amerikában forgatták őket.

A munkabeszüntetés épp az Oppenheimer premierjekor történt meg, így annak főszereplői azonnal le is vonultak a vörös szőnyegről. Az azóta bemutatott nagy blockbusterek – a legújabb Tini nindzsa teknőcök, a Kék bogár, vagy épp a Kísértetkastély – tehát a sztárok promóciója nélkül volt kénytelen debütálni. A The Hollywood Reporter ki is számolta, hogy ha nincsenek a vörös szőnyegről integető, majd később interjúk sorát adó világsztárok, az akár 15 százalékos kiesést is jelenthet a bevételeknél: nincs ugyanis az az óriásplakát vagy hirdetéssel felturbózott előzetes, amely akkora elérést biztosít, mint egy sztár nyilatkozata vagy közösségimédia-posztja.

A színészeket tömörítő SAG-AFTRA a munkabeszüntetés kezdete óta szoros együttműködésben van a WGA-val, és a szolidaritás jegyében megtiltja tagjainak, hogy olyan projektet promotáljanak, amely a forgatókönyvírók céhének közreműködésével készült. Mivel utóbbinak valamennyi tengerentúli író tagja, így ebbe szinte minden nagyobb film és sorozat beletartozik. Van azonban, aki mentesülhet a sztrájk szigorú szabályai alól: a legutóbb az Oscart is elhódító csodastúdió, az A24 ugyanis zöld utat kapott a SAG-AFTRA-tól Sophia Coppola Priscilla című mozijához. Az életrajzi filmet az idei Velencei Filmfesztiválon mutatják majd be, a premieren pedig a megállapodás szerint jelen lehet a két főszereplő, Cailee Spaeny és Jacob Elordi is, hogy promotálják a mozit. A Priscillát ugyanis nem az Egyesült Államokban, hanem Kanadában forgatták, a film producere pedig a szintén egy kanadai cég, a TCB Production Canada.

Sophia Coppola, az Elveszett jelentés Oscar-díjas rendezője Priscilla Presley 1985-ös, Elvis és Én című önéletrajzát adaptálta vászonra, Spaeny alakítja majd benne a címszereplőt, míg az Eufóriából és netflixes romantikus filmekből ismert Elordi a Királyt.

Persze nem a Priscilla az egyetlen, ami felmentést kapott a sztrájkszabályok alól: száznál is több projekt kötött átmeneti megállapodást a céhhel; e szerint tovább folyhatnak a munkálatai, vagy épp szabad utat kapnak a sztárok a promotáláshoz. Ideiglenes megállapodást a független producerek és az olyan kisebb stúdiók köthetnek, mint a Lionsgate, az A24 vagy épp a Neon, ők ugyanis nem részei annak az AMPTP-nek, ami ellen a színészek és írók fellázadtak. Nekik el kell fogadniuk a céh azon követeléseit, amelyeket a producerek a sztájk előtti utolsó tárgyaláson elutasítottak: ezek közé tartoznak az AI-vel kapcsolatos irányelvek, a színészek bérének 11, a kaszkadőrök fizetésének pedig 23 százalékos emelése, valamint nagyobb hozzájárulás az egészségügyi és nyugdíjalapjukhoz.

A sztrájk alól felmentést kapott projekteket a Deadline gyűjtötte össze folyamatosan frissített listában. Ezen olyan címek is találhatóak, mint

  • Michael Mann Ferrarija, amely szintén szabadon promotálható majd a Velencei Filmfesztiválon;
  • a Kevin Costner produceri felügyelete alatt készülő, az amerikai függetlenségi háború női hőseit bemutató sorozat, a The Gray House;
  • M. Night Shyamalan lányának játékfilmes bemutatkozása, a The Watchers,
  • vagy épp a Jenna Ortega-Paul Rudd páros nevével fémjelzett horror-komédia, a Death of a Unicorn.

Van azonban, aki a megállapodás ellenére nem él a lehetőséggel: hiába kapott például felmentést a G20 című terroristás film azért, mert a mögötte álló produceri cég, az MRC nem tagja az AMPTP-nek, a mozi pedig Dél-Afrikában forog, az Oscar-díjas Viola Davis otthagyta a forgatást. Ebben az etikai okok miatt az is közrejátszhatott, hogy ugyan a gyártó cég nem tagja a producerek szövetségének, de a filmet forgalmazó Amazon az egyik mintapéldánya azoknak a gigavállalatoknak, akik ellen a sztrájk jelenleg is zajlik. És persze akadnak további kérdéses produkciók is: a Tehran című kém-thriller szintén felmentést kapott, hiszen Izraelben forgatják – a mögötte álló AppleTV+ azonban épp a sztrájk fő ellenségei közé tartozik. Pedig amint az egyik WGA-tag forgatókönyvíró bevallotta, épp abban reménykedett, hogy a sztrájk elhúzódásával a függetlenfilmek előnybe kerülhetnek. Eddig azonban nem így állnak a dolgok.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.