Máris botrányt okozott a színésznek állt The Weeknd sorozata

Mikrofilm

A zenész (polgári neve Abel Tesfaye) The Idol nevű HBO-s sorozata nagy várakozások közepette Cannes-ban debütál. Egy leleplező riport szerint azonban a színfalak mögött folyamatos volt a viszály és toxikus a légkör, ráadásul a féltávon beszállt rendező a mondanivalót is átalakította és bizarr szexuális jelenetekkel pakolta tele a műsort. Az HBO viszont mindent elnéz, mert abban reménykedik, ez lehet az új Eufória.

Már javában zajlik a világ talán leghíresebb seregszemléje, a Cannes-i Filmfesztivál, melynek zsűrijéről ebben a cikkünkben írtunk. A nyitófilm a MeToo-botránya után visszatérő Johnny Depp történelmi drámája volt, a színészt Franciaországban álló ováció köszöntötte. A fesztivál szokás szerint tele lesz régóta várt filmekkel és nagyrabecsült alkotókkal: érkezik például Scorsese legújabb eposza, de Godard utolsó, befejezetlen alkotását is műsorra tűzik.

Szintén hatalmas izgalom előzi meg Abel Tesfaye, azaz The Weeknd filmes bemutatkozását: az HBO berkein belül készülő The Idol nevű sorozat egy modernkori szektát vezető önsegítő gururól szól, aki komplikált kapcsolatba keveredik egy felemelkedő fiatal popsztárral. A főszerepben az énekes mellett Johnny Depp lánya, Lily-Rose Depp látható majd, a zenész emellett társalkotóként is részt vett a projektben. The Weeknd jelenleg a Guiness Rekordok Könyve szerint is a világ legnépszerűbb előadója, nem csoda hát, ha sokat várnak filmes próbálkozásától. A hírek szerint azonban hiába aratott hatalmas világsikert előző albumaival, a The Idol elkészítése egyáltalán nem volt egy fáklyásmenet.

„Hogyan vált az HBO következő Eurófiája eltorzult kínzós pornóvá” – szól a Rolling Stone leleplező riportjának címe. Az amerikai magazinnak több mint egy tucat forrás nyilatkozott, akik mind egyetértettek abban: a tabudöntögetőnek induló sorozat munkálatai elképesztő és undorító módon siklottak ki.

Már a bemutató folyamatos tologatása is árulkodó volt: a The Idolt 2021 novemberében megrendelte az HBO, és eredetileg azt tervezték, hogy múlt ősszel mutatják be, a Trónok harca-spinoff Sárkányok háza után megüresedő időpontban. Ki is jött három kedvcsináló előzetes, de premierdátumról továbbra se érkezett hír. „Mondjuk ki, az egész egy szarvihar volt” – nyilatkozta az egyik forrás, aki szerint a produkciót a késések, az újraforgatások és az újraírások is folyamatosan hátráltatták. Múlt áprilisban aztán Amy Seimetz rendező hirtelen otthagyta az egészet, miközben a hatrészesre tervezett sorozatnak még csak a 80 százaléka volt kész. Egy színfalak mögötti pletyka szerint az is felfordulást okozott, hogy The Weeknd alkotóként úgy érezte, a sorozat túlságosan a „női perspektíva” felé hajlik – jelentsen is ez bármit. Egy, a Rolling Stone-nak nyilatkozó stábtag szerint viszont Seimetz bukása kódolva volt: félig kész forgatókönyveket, egy tapasztalat nélküli showrunnert, túl szoros ütemtervet és szinte teljesíthetetlen elvárásokat kapott az HBO-tól – a büdzsé például feleakkora volt, mint a példának állított Eufóriáé. Mindezek ellenére Seimetz munkájával és a korai vágatokkal az HBO és maga The Weeknd is elégedettek voltak, a befejezés előtt mégis lecserélték a rendezőt.

Seimetz távozásával az HBO épp azt a Sam Levinsont bízta meg az irányítással, aki az Eufóriával a csatorna egyik legnagyobb sikerét tette le az asztalra. Levinson szinte teljesen újraszabta a sorozatot, így az abba beleölt 54-75 millió dollár jó része is ment a levesbe. A rendező-producer meghallgatta The Weeknd aggályait, és lejjebb tekerte az addigi mondanivalót, az epizódokat pedig teletömte felzaklató szexuális tartalommal és meztelenkedéssel. Mindez már az Eufóriára is jellemző volt, de a források szerint a Zendaya főszereplésével készülő sorozat elbújhat amellett, ami a The Idolban látható. Ráadásul hiába teljesültek The Weeknd óhajai, hogy a sorozat inkább róla, azaz az ő karakteréről szóljon, továbbra is teljes munkaidős énekes volt, és épp világkörüli turnéra készült. A stábot érthetően frusztráltra, hogy miatta szabják újra a teljes sorozatot, miközben ő alig tud jelen lenni vagy részt venni a munkában.

Míg Seimetz eredetileg azt szerette volna bemutatni, miként esik Lily Rose-Deep popsztárja The Weeknd ragadozójának karjába, és hogyan igyekszik onnan szabadulni, Levinson mindezt átalakította. Egy egyszerű love storyt kreált a két főszereplő kapcsolatából, amit sok stábtag sértőnek érzett. Egyikük így írta le a helyzetet: „A műsor egy nőről szólt, aki szexuálisan rátalál önmagára – mindebből egy olyan sorozat lett, ahol egy férfi abuzálja a nőt, aki még élvezi is ezt.” Szintén sok problémát okozott, hogy a folyamatos változtatások miatt félkész forgatókönyveket kaptak a stábtagok – vagy azt sem. Volt, hogy az aktuális napi forgatási menetrendet már ki sem adták, így a helyszínen kellett improvizálni. Ilyen körülmények között viszont képtelenség volt felkészülni a forgatási napokra. Az egyik stábtag szerint volt, hogy már hazafele tartott, amikor kitalálták, hogy még egy jelenetet fel kellene venni – igaz, azt még meg sem írták.

A legnagyobb változások azután történtek, hogy a produkció áprilisban leállt. Mikor viszont májusban immár Levinson irányításával újrakezdték a munkálatokat, a stáb szinte teljesen kicserélődött. Sok fiatal színészt, aki abban bízott, hogy ez lehet a nagy áttörése, nem hívtak vissza, de az ismertebb nevekre továbbra is számítottak. Levinson új arcok felvételéhez is ragaszkodott: így került képbe a Blackpink nevű K-pop együttes egyik tagja, Jennie; Hank Azaria, vagy épp Dan Levy. Rendszeresek voltak az ellenségeskedések a korábbi stáb és az új tagok között; akadt, aki szerint olyan érzés volt a forgatáson lenni, mint egy gyereknek szülei válása közepette. Levinson viszont nyeregbe érezhette magát, hiszen tudta: az HBO nem rúghatja ki, hiszen ő készíti az Eufória várva várt harmadik évadját is.

A sorozaton dolgozóknak nemcsak az nem tetszett, hogy Levinson teljesen eltérítette az alkotást, de az általa írt pluszjelenetek is sokakat megbotránkoztattak. Az egyikben The Weeknd arcon vágja Depp karakterét, aki erre azt kéri, üsse még, mire előbbinek merevedése támad. Egy másik, bizarr jelenetben az énekes figurája arra kéri a nőt, helyezzen fel a vaginájába egy tojást, amit ha leejt vagy összetör, akkor nem hajlandó megerőszakolni őt. Erre a nő esedezni kezd neki, annyira ragaszkodik a szexuális erőszakhoz. Végül egyik jelenetet sem forgatták le. „Úgy voltam vele: Mi a franc ez? Mit olvasok? Mint egy torture porn” – mondta a forgatókönyvről az egyik forrás.

Az Eufória ugyancsak explicit szexuális jeleneteiről és a benne látható meztelenkedésről vált hírhedté. Ugyan konkrét kritikát senki nem fogalmazott meg, de több, a sorozatban szereplő színésznő is utalt rá korábbi interjúkban, hogy a forgatás kellemetlenül érintette őket. Most viszont úgy néz ki, Levinson elvetette a sulykot. Legalábbis erre utalnak a Rolling Stone-nak beszámoló stábtagok. Mikor a magazin felkereste a The Idolon dolgozó sztárokat, a legtöbben tagadták a vádakat. „Mi az Rolling Stone, feldühítettünk valamivel?” – posztolta válaszul The Weeknd a Twiterre.

Szereplőtársa, Depp Levinsont a legtehetségesebb rendezőnek nevezte, akivel valaha dolgozott. Mint nyilatkozatában állította, úgy érezte, kreatív környezetben dolgozik, ahol nemcsak tiszteletben tartják, de folyamatosan támogatják és kikérik a véleményét.

Botrányok ide vagy oda, az HBO-nak sikerült benyomnia a The Idolt Cannes-ba, ahol olyan sorozatok nyomdokában tarthatják meg a premierjét, mint a Twin Peaks, az Irma Vep vagy A tó tükre. Hogy a tényleges tévés premierre mikor kerül sor, még mindig kérdéses. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.