Idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg a Sehenswertt, azaz a Szemrevaló Filmfesztivált, a német nyelvű filmek szemléjét a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közreműködésével.
A nyitófilm máris az európai művészfilm egyik legismertebb alakjának, Christian Petzoldnak (Barbara, Phoenix bár, Tranzit) a legújabb, Berlinben díjat nyerő filmje, a Tűzvörös égbolt. A 2020-as Hableánnyal a rendező új filmciklusba kezdett, amely az ősi elemekre fókuszál – a víz után ezúttal a tűz került sorra. A film főszereplője egy gátlásos író, aki barátjával együtt azért érkezik a Balti-tenger partjára, hogy befejezze második regényét. A nyaralóház másik szobáját azonban egy vidám, és meglehetősen hangosan szexelő pár foglalja el. A feszültség a felek között egyre fokozódik, fura, gyűlölettel, irigységgel és vággyal átitatott szerelmi négyszög alakul ki közöttük, miközben a környékbeli erdőtűz egyre fenyegetőbben közeledik.
Petzold filmje ugyanúgy a Vonzások és választások szekcióba került, mint A felső szomszédok és az Aranyéveink – Végül újrakezdjük? – a kategória darabjai a humor eszközével mutatják be a különböző korú és felfogású emberek között szövődő kapcsolatokat. Előbbi például egy olyan párról szól, akiknek a házasságá rutinná merevedett, ám a felső szomszédok érkezése felkavarja az állóvizet. Utóbbi a magyar származású Barbara Kulcsár vígjátéka, mely egy boldogságot kereső idősebb házaspárról szól, akik egy hajóúton kénytelenek szembenézni azzal, hogy nemcsak saját életük, de talán szerelmük sem tart örökké.
A Közösségi konfliktusok szekció darabjai iskolai, egyetemi vagy lakóhelyi zárt közösségekről szólnak. A tanári szobában egy fiatal tanár, az elhivatott Carla osztályának békéje borul fel, amikor az egyik gyereket lopással gyanúsítják. A Nap és beton a berlini Gropiusstadt negyed fiatalokból álló bandáját mutatja be a 2000-es évek elején. A Mindenki időjárásról beszélget főhőse immár egyetemi oktatóként látogat haza szülőfalujába, és rá kell jönnie, egyáltalán nem biztos, hogy oda tartozik, ahonnan származik.
A Kívülállók és különcök szekcióba valós személyeket bemutató életrajzi jellegű filmek kerültek. Az Alma és Oskar Alma Mahlerről, a múzsák múzsájáról szól, aki Gustav Mahler, majd Oskar Kokoschka szerelme volt, később pedig Walter Gropius építészhez és Franz Werfel íróhoz is gyöngéd szálak fűzték – miközben neki magának is művészi ambíciói voltak. A Sisi és én a „magyarok királynéjának” és udvarhölgyének, Sztáray Irmának a kapcsolatát mutatja be. Az egykori Sisi-kép, úgy néz ki, a múlté – a tavalyi Szemrevalón a Fűző (a film rendezőjével, Marie Kreutzerrel többek között a Sisi-kultuszról is beszélgettünk), most pedig Frauke Finsterwalder filmje igyekszik közelebb hozni a nézőkhöz a Erzsébet császárné valódi arcát – őt ezúttal Susanne Wolf, míg Irmát a Sandra Hüller, az idei Cannes-i díjfesztivál legnagyobb győztese játssza (vele még 2016-ban, a Toni Erdmann kapcsán interjúztunk). A róka Adrian Goiginger rendező dédapjának igaz történetén alapul: főhősét, Franzot egy tanyasi család sokadik gyerekeként örökbe adják; a magányos gyerek felnőttkorban katonának áll, a második világháború alatt pedig motoros hírvivőként szolgál. Így talál rá egy elárvult rókakölyökre, amely hűséges barátja lesz.
Most sem maradunk dokumentumfilmek nélkül, melyek ezúttal az Alternatív életformák nevű válogatásba kerültek. Az Anima – Apám ruhái egy örökségbe kapott, titokzatos ládán keresztül beszél a családi titkokról és a nemi identitásról, az animáció segítségével. A Vienna Calling a mainstreamen kívüli bécsi kultúrárát mutatja be, az itt élő zenészeket és művészeket, a bécsi alternatív zene utóbbi években tapasztalható felvirágzását.
A vetítések Budapesten október 5-15. között a Művész moziban, Pécsen 26-29. között az Apolló moziban, Szegeden 12-18. között a Belvárosi moziban, Debrecenben 18-22. között az Apolló moziban, Veszprémben 12-15. között a Foton Audiovizuális Centrumban lesznek.
