A mozik után Christopher Nolan epikus drámája a díjszezont is letarolta. Az már viszonylag korán eldőlt, hogy az idei év Oscar-nyertese az Oppenheimer-Barbie-Megfojtott virágok hármasból kerül majd ki, az atombomba feltalálójáról szóló film azonban azóta szinte valamennyi jelentősebb díjat elhozott, így egyértelműen a legfőbb esélyessé vált.
Múlt héten győzött a Brit Filmakadémiánál (BAFTA), amit az egyik legfőbb előrejelzőnek tartanak: ennek az amerikai filmakadémiához hasonlóan több ezer tagja van, sokan közülük mindkét intézménynek tagjai, így jócskán van átfedés a két szervezet között. Most hétvégén a tavaly történelmi sztrájkot tartó Színészek Céhe (SAG-AFTRA) is kiosztotta elismeréseit – ezt szintén azért tartják fontosnak, mert a színészek az Oscarról döntő Akadémia legnépesebb csoportjának számítanak.
A mostani, 30. díjátadójukat rendhagyó módon a Netflix közvetítette, ettől pedig mindenki azt várta, hogy végre megoldódnak azok a problémák, amelyek évek óta jellemzik a hasonló közvetítéseket: nem szakítják félbe félóránként reklámok a műsort, a köszönőbeszédeket nem keverik le pár másodperc után, és végre lesz idő némi szórakoztató tartalomra is. Ehhez képest bár bőven akadtak emlékezetes pillanatok – mint a díjat részegen átvevő Pedro Pascal –, az egyöntentű vélemények szerint a gála túl hosszú és túl unalmas volt. Ráadásul még meglepetéseket sem igen tartogatott, hiszen az Oppenheimer itt is tarolt: természetesen elvitte a legjobb szereplőgárdáért járó fődíjat, de emellett Robert Downey Jr. is győzött a férfi mellékszereplők között (végleg elütve az elismeréstől Ryan Gosling Kenjét), Cillian Murphy pedig a férfi főszereplők kategóriában (lenyomva azt a Paul Giamattit, akivel eddig fej-fej mellett haladtak). A legjobb női főszereplő Lily Gladstone lett a Megfojtott virágokban nyújtott alakításáért (aki Emma Stone-nal szemben került így előnybe), míg a női mellékszereplő a Téli szünetből Da’Vine Joy Randolph, aki gyakorlatilag végig dominált a díjszezon alatt. Sorozatfronton az Utódlás, A mackó és a Balhé dominált.
Szintén díjat osztott a Producerek Céhe (PGA), amely lemásolta a színészeket: a fődíjat az Oppenheimer vitte el, a drámasorozatok közül az Utódlás, a komédiáknál A mackó, a minisorozatoknál Balhé örülhetett. Az animációknál a Pókember: A pókverzumon át győzött, amit sokáig az Oscaron is a legnagyobb esélyesként emlegettek, ám az utóbbi időben már úgy tűnt, Mijazaki A fiú és a szürke gémjének áll a zászló; a dokumentumfilmeknél pedig azt az Amerikai szimfóniát díjazták, amely meglepetésre az Oscaron a legjobb ötbe se került be.
Ugyancsak díjat osztottak a függetlenfilmek között: az Independent Spirit Awards az alacsony költségvetésű filmek egyik legfontosabb elismerésének számít, amelynek nyertese gyakran az Oscarral is egybevág. Olyan filmek győztek már itt korábban, mint a Minden, mindenhol, mindenkor, A nomádok földje, a Holdfény, vagy épp A szakasz. A díjra azok a filmek jelölhetők, amelyek költségvetése nem haladja meg a 30 millió dollárt. Az idén az Előző életek győzött, lenyomva a Mind idegenek vagyunk című alkotást, az American Fictiont, a May Decembert, a Passages-t és a We Grown Now-t. A gendersemleges színészi díjat Jeffrey Wright hozta el az American Fictionért – ő az Oscaron is a jelöltek között van, igaz, Cillian Murphy és Paul Giamatti mellett nem sok rivaldafény jutott neki. A legjobb rendező az Előző életekért felelős Celine Song lett, de díjazták a Téli szünettel bemutatkozó Dominic Sessát is a frissen berobbanó színészek között.
A nagyobb filmes céhek közül egyedül az írók (WGA) nem osztottak még díjat, ők azonban a tavalyi sztrájk miatt rendhagyó módon csak az Oscar után, április 14-én tartják eseményüket. Az idei, szám szerint 96. Oscar-gálát március 11-én rendezik meg.
