Unaloműző karanténhoz: tanuljon filmet 40 nap alatt!

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 25.

Mikrofilm

Ki ne hallgatná szívesen, ahogy egy ír filmtörténész búgó hangon a filmekről és képekről gondolkodik?

Az egyre hosszabbra nyúló karantén alatt a Narancson is igyekszünk kimozdulásmentes programokat ajánlani: javasoltunk online kulturális programokat; adtunk tippeket, hogyan pótolja filmtörténeti lemaradásait, vagy épp készüljön mozikkal az érettségire; nyomtatott lapszámunk pedig tele van otthonról élvezhető filmek, zenék és sorozatok kritikájával, így ha a boltban jár, ne felejtsen el Narancsot is tenni a kosarába!

Nyugtassa magát Naranccsal a kényszerű otthonlét idején!

Továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk! Járjunk együtt a dolgok végére! Kedves olvasóink, vészhelyzet van, s ilyenkor mindennél fontosabb a tisztánlátás. Ezért jó szívvel javasoljuk, hogy továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk!

A jelek szerint nemcsak a halandó emberek, de a filmtörténészek is unatkoznak a veszélyhelyzet idején. Egyikük, Mark Cousin például 40 nap a film megtanulására címmel online előadás-sorozatot állított össze. Cousin amellett, hogy filmtörténeti írásokat és filmkritikákat is ír, leginkább 15 órás filmtörténeti dokumentumfilmjéről (The Story of Film: An Odyssey) ismert; de készített tévés interjút David Lynchcsel vagy Martin Scorsesevel, egy 2009-es akciójában pedig Tilda Swintonnal együtt összeraktak egy 33 és fél tonnás hatalmas, mozgó mozit, amit egy teherautóval végigcipeltek a Skót Felföldön egy független, kerekeken guruló filmfesztivált létrehozva.

Legújabb projektje sem szokásos filmtörténeti előadás Chaplinről, az orosz montázsiskoláról és a Truffaut-bandáról – sokkal inkább egy vizuális esszésorozat. Az egész online előadás 2 és fél órás, amit Cousin sajátos témák szerint napokra bontott: külön rész szól a feszültségről, a mélységélességről és a fókuszról, de akad szegmens a hang poétikájáról, a banalitások elkerüléséről és az esküvői mozikról is. A filmtörténész nem is igyekszik teljes, átfogó képet alkotni, inkább klipeket mutat és lamentál a látottak felett. Néhány közhelyes legjobb film mellett igyekszik kevésbé ismert gyöngyszemeket is bemutatni: a színek szerepét például egy 1989-es indiai dokumentumfilmmel, a Siddheswari Devivel szemlélteti. Olyan alkalom is akad, amikor teljesen eltér a szorosan vett filmelmélettől – az egyik felvonásban például egy fotó nyomán a leszboszi menekülttáborról elmélkedik. Előadásait Cousin nem titkoltan improvizálja, megnyugtató sustorgása pedig ASMR-élménynek sem utolsó.

A teljes online előadássorozat megtekinthető alább - angol nyelven.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.