Unaloműző karanténhoz: tanuljon filmet 40 nap alatt!

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 25.

Mikrofilm

Ki ne hallgatná szívesen, ahogy egy ír filmtörténész búgó hangon a filmekről és képekről gondolkodik?

Az egyre hosszabbra nyúló karantén alatt a Narancson is igyekszünk kimozdulásmentes programokat ajánlani: javasoltunk online kulturális programokat; adtunk tippeket, hogyan pótolja filmtörténeti lemaradásait, vagy épp készüljön mozikkal az érettségire; nyomtatott lapszámunk pedig tele van otthonról élvezhető filmek, zenék és sorozatok kritikájával, így ha a boltban jár, ne felejtsen el Narancsot is tenni a kosarába!

Nyugtassa magát Naranccsal a kényszerű otthonlét idején!

Továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk! Járjunk együtt a dolgok végére! Kedves olvasóink, vészhelyzet van, s ilyenkor mindennél fontosabb a tisztánlátás. Ezért jó szívvel javasoljuk, hogy továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk!

A jelek szerint nemcsak a halandó emberek, de a filmtörténészek is unatkoznak a veszélyhelyzet idején. Egyikük, Mark Cousin például 40 nap a film megtanulására címmel online előadás-sorozatot állított össze. Cousin amellett, hogy filmtörténeti írásokat és filmkritikákat is ír, leginkább 15 órás filmtörténeti dokumentumfilmjéről (The Story of Film: An Odyssey) ismert; de készített tévés interjút David Lynchcsel vagy Martin Scorsesevel, egy 2009-es akciójában pedig Tilda Swintonnal együtt összeraktak egy 33 és fél tonnás hatalmas, mozgó mozit, amit egy teherautóval végigcipeltek a Skót Felföldön egy független, kerekeken guruló filmfesztivált létrehozva.

Legújabb projektje sem szokásos filmtörténeti előadás Chaplinről, az orosz montázsiskoláról és a Truffaut-bandáról – sokkal inkább egy vizuális esszésorozat. Az egész online előadás 2 és fél órás, amit Cousin sajátos témák szerint napokra bontott: külön rész szól a feszültségről, a mélységélességről és a fókuszról, de akad szegmens a hang poétikájáról, a banalitások elkerüléséről és az esküvői mozikról is. A filmtörténész nem is igyekszik teljes, átfogó képet alkotni, inkább klipeket mutat és lamentál a látottak felett. Néhány közhelyes legjobb film mellett igyekszik kevésbé ismert gyöngyszemeket is bemutatni: a színek szerepét például egy 1989-es indiai dokumentumfilmmel, a Siddheswari Devivel szemlélteti. Olyan alkalom is akad, amikor teljesen eltér a szorosan vett filmelmélettől – az egyik felvonásban például egy fotó nyomán a leszboszi menekülttáborról elmélkedik. Előadásait Cousin nem titkoltan improvizálja, megnyugtató sustorgása pedig ASMR-élménynek sem utolsó.

A teljes online előadássorozat megtekinthető alább - angol nyelven.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.