Unaloműző karanténhoz: tanuljon filmet 40 nap alatt!

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 25.

Mikrofilm

Ki ne hallgatná szívesen, ahogy egy ír filmtörténész búgó hangon a filmekről és képekről gondolkodik?

Az egyre hosszabbra nyúló karantén alatt a Narancson is igyekszünk kimozdulásmentes programokat ajánlani: javasoltunk online kulturális programokat; adtunk tippeket, hogyan pótolja filmtörténeti lemaradásait, vagy épp készüljön mozikkal az érettségire; nyomtatott lapszámunk pedig tele van otthonról élvezhető filmek, zenék és sorozatok kritikájával, így ha a boltban jár, ne felejtsen el Narancsot is tenni a kosarába!

Nyugtassa magát Naranccsal a kényszerű otthonlét idején!

Továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk! Járjunk együtt a dolgok végére! Kedves olvasóink, vészhelyzet van, s ilyenkor mindennél fontosabb a tisztánlátás. Ezért jó szívvel javasoljuk, hogy továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk!

A jelek szerint nemcsak a halandó emberek, de a filmtörténészek is unatkoznak a veszélyhelyzet idején. Egyikük, Mark Cousin például 40 nap a film megtanulására címmel online előadás-sorozatot állított össze. Cousin amellett, hogy filmtörténeti írásokat és filmkritikákat is ír, leginkább 15 órás filmtörténeti dokumentumfilmjéről (The Story of Film: An Odyssey) ismert; de készített tévés interjút David Lynchcsel vagy Martin Scorsesevel, egy 2009-es akciójában pedig Tilda Swintonnal együtt összeraktak egy 33 és fél tonnás hatalmas, mozgó mozit, amit egy teherautóval végigcipeltek a Skót Felföldön egy független, kerekeken guruló filmfesztivált létrehozva.

Legújabb projektje sem szokásos filmtörténeti előadás Chaplinről, az orosz montázsiskoláról és a Truffaut-bandáról – sokkal inkább egy vizuális esszésorozat. Az egész online előadás 2 és fél órás, amit Cousin sajátos témák szerint napokra bontott: külön rész szól a feszültségről, a mélységélességről és a fókuszról, de akad szegmens a hang poétikájáról, a banalitások elkerüléséről és az esküvői mozikról is. A filmtörténész nem is igyekszik teljes, átfogó képet alkotni, inkább klipeket mutat és lamentál a látottak felett. Néhány közhelyes legjobb film mellett igyekszik kevésbé ismert gyöngyszemeket is bemutatni: a színek szerepét például egy 1989-es indiai dokumentumfilmmel, a Siddheswari Devivel szemlélteti. Olyan alkalom is akad, amikor teljesen eltér a szorosan vett filmelmélettől – az egyik felvonásban például egy fotó nyomán a leszboszi menekülttáborról elmélkedik. Előadásait Cousin nem titkoltan improvizálja, megnyugtató sustorgása pedig ASMR-élménynek sem utolsó.

A teljes online előadássorozat megtekinthető alább - angol nyelven.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.