Utcákon, háztetőkön szaltózó extrémsportolókról készít filmet Michael Bay

  • narancs.hu
  • 2025. március 10.

Mikrofilm

Ki gondolta volna: az Armageddon és a Transformers-filmek rendezője dokumentumfilmesnek állt.

A jelenleg is zajló amerikai SXSW fesztiválon mutatta be új filmjét Michael Bay. Szokásától eltérően ezúttal nem a világ pusztulásáról, idegen lények támadásáról vagy keménytökű zsarukról forgatott: a We Are Storror dokumentumfilm, amely egy extrémsport, a parkour „művelőit” mutatja be. Ők azok, akik a városi helyszíneken magas helyekről ugrálnak le és szaltóznak, vagy épp oda másznak fel, az erről szóló videókat pedig milliók nézik a közösségi médiában.

A címbeli Storror csapat 2010-ben alakult az Egyesült Királyságban. Videóikkal hatalmas népszerűségre tettek szert, és már ők maguk is készítettek két dokumentumfilmet akcióikból, mielőtt a Six Underground – Hatan az alvilágból című Netflix-produkcióval játékfilmben is bemutatkoztak. Itt ismerkedtek meg Michael Bay-jel, aki most saját maga ragadott kamerát, hogy dokut készítsen a sportolókról. A The Hollywood Reporternek adott interjújában bővebben beszélt az új dokumentumfilmjéről is, mely tőle szokatlan módon függetlenfilmként, stúdiótámogatás nélkül készült. Mint elmondta, öt évig tartott, míg összeállt a projekt, részben azért, mert a parkourtrükkök nagy része illegális – így a jeleneteket nem is Bay forgatta, hanem a Storror tagjai, majd a tőlük kapott videókat szerkesztette a rendező filmmé.

A karrierjét klipekkel kezdő Bay a közelmúltban fordult a dokumentumfilmek felé: beszállt a Hadden Clark sorozatgyilkost bemutató true crime dokuszériába, a tavaly bemutatott Gonosznak született: a sorozatgyilkos és a megmentőbe, most pedig itt a We Are Storror. A jelek szerint azonban a váltás nem feltétlenül belső igényből fakadt: inkább kényszerűség szülte. Hiába ugyanis napjaink egyik legsikeresebb rendezője, a nagybetűs Hollywood poszterarca, teljesen el van keseredve a filmipar jelenlegi állapota miatt: a tőle megszokott méregdrága akciókra egyre kevésbé akarnak pénzt adni. „Nemrég beszélgettem telefonon Jim Cameronnal és együtt sajnálkoztunk Hollywooddal kapcsolatban. Senki sem ad zöld utat immár semminek. Minden elképesztően lelassult. Ez ma már egy teljesen más iparág” – magyarázta. Bay viszont nem akar lassítani, így inkább alternatív lehetőségeket keres az alkotásra.

Szemléltetésként elmesélte, hogyan működtek a dolgok régen, a szebb napokban. Az Armageddon ötletén a forgatókönyvíróval és a NASA egy szakértőjével két-három hétig dolgozott, majd következett a pitch, azaz amikor vázolták a projektet egy vezetőnek. „Bementünk Joe Roth, a Disney egykori fejesének irodájába. Joe igazi, régimód vagány stúdióvezető volt. Azt mondta: »Ez lesz a július 4-i, függetlenség napi filmem. Azt akarom, hogy Armageddon legyen a címe.« Kisétáltunk, egymásra néztünk: most komolyan zöld utat kaptunk? Ilyen ma már nem történik. De régen így mentek a dolgok” – emlékezett vissza.

Az amerikai filmipar hosszú ideje nincs jól: előbb a Covid okozott hatalmas gondokat, majd a 2023-as írók és színészek sztrájkja. Szintén nem segítette az ebben dolgozók helyzetét, hogy pár éve – többek között épp a karantén miatt – minden stúdió belevágott a streamingbe, vagy épp igyekezett még jobban felpörgetni saját streamingjét. Ma már azonban látszik, hogy alighanem túltolták a streamingbiciklit: a piac egyszerűen nem bír el ennyi platformot. A földrengésszerű változások miatt pedig egyre többen döntenek úgy, hogy Hollywood helyett valahol máshol forgatnak, Los Angelesnek pedig mindezek felett még egy hatalmas tűzvészt is át kellett élnie nemrég, amely szintén megakasztotta a filmes munkát. Nem csoda tehát, ha a stúdiók többsége nem mer kockáztatni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.