Varga Judit: Ez egyértelműen azt mutatja, hogy ez azért történhetett meg, mert ügyészségen belül Polt nem ura a helyzetnek, különben...
Magyar Péter: Tehát valaki lehallgatott valamit és utána már nem tudták kiszedni az iratokból.
Varga Judit: Igen, igen, meg elindult, és akkor aztán utána egyre durvábban gyűltek a izék, a bizonyítékok, akkor szóltak Völnernek, hogy hagyja abba, nem hagyta abba...
A rövid, alig 2 perces 2023. januári hangfelvétel végén hallható ez a párbeszédrészlet, amelyben tehát Magyarország hivatalban lévő igazságügyi minisztere állítja Magyarország hivatalban lévő legfőbb ügyészéről azt, hogy az a saját szervezetében „nem ura a helyzetnek”. Ezt a következtetést abból vonja le az igazságügyi miniszter, hogy a legfőbb ügyész nem tudta időben leállítani azt a nyomozást, amelynek eredményeként Varga Judit államtitkárát, Völner Pált, és a Magyar Végrehajtói Bírósági Kar elnökét, Schadl Györgyöt korrupcióval vádolták meg. Az ügyben ráadásul nem mellékes szereplőként előkerült Rogán Antal miniszter és néhány bizalmi emberének a neve is.
A párbeszéd alapján az események így foglalhatók össze: a korrupciós ügy nyomozati anyagai egyelőre nem ismert módon – ám aligha törvényes úton – kormányzati szereplők, de legalábbis Rogán Antal kezébe kerültek, akik aztán változtatásokat javasoltak a dokumentumokban, mégpedig a rájuk nézve terhelő vagy kínos részek kihúzását. Az ügyészek azonban nem minden „kérésnek” tettek eleget, például a pillanatok alatt beazonosítható „Tóni, Ádám, Barbara” keresztnevek is maradtak. Megjegyeznénk, hogy bár természetesen nem tudjuk, hogyan jutott a sajtóhoz (a 444-hez) a nyomozati anyag, a mostani információk ismeretében logikusnak tűnik, hogy az néhány ügyészségi nyomozó magánakciója lehetett annak érdekében, hogy az ügy semmiképpen se kerülhessen ad acta: Rogánék beavatkozása és a szivárogtatás ugyanis időben egymást követő események.
A „Polt nem ura a helyzetnek” megjegyzés arra vonatkozik, hogy Polt Péter képtelen volt kontrollálni a teljes ügyészi szervezetet, és csakis ezért lehetséges az, hogy magas rangú kormányzati szereplők kerültek a nyomozás célkeresztjébe. 2002 óta felgyűlt tapasztalataink alapján állíthatjuk: ügyészségi eljárásokat Polt Péter legfőbb ügyész vagy az emberei csak akkor képesek befolyásolni, ha egy ügyben azonnal világos, hogy milyen információkról, illetve kikről nem szabad még csak tudni sem. Ilyen egyértelmű volt a helyzet mondjuk az Elios-ügyben is a miniszterenöki vő, Tiborcz István érintettsége miatt, hiába mutatta ki az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálati anyaga is az ordító szabálytalanságokat.
A Völner-Schadl-ügy azonban nem úgy indult, hogy a bűncselekmény gyanúja az Igazságügyi Minisztérium, illetve a kormány legfelsőbb köreit is eléri. „Rendőrből bűnügyi vonalon tízezer ember dolgozik, ügyészből van 2500, bíróból körülbelül 3000. Hiába erősen hierarchizált a rendőrség és az ügyészség, ilyen sok embert nem lehet féken tartani. A Völner–Schadl-ügynél is azt láthatjuk, hogy hiába van a NER-nek igénye és akár képessége is arra, hogy nehezítse az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés előrehaladását”, az nem mindig sikerül. Ezt Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója mondta a Narancsnak 2022 januárjában. A nyomozók feltehetően egy szimpla végrehajtói szabálytalanság miatt kezdtek kutakodni; erről aktát nyitottak, és ebben az aktában egyre gyűltek az anyagok, majd a bizonyítékok. Márpedig ha egy igazságszolgáltatási szervnél valamiről akta keletkezik, azt egyelőre még Magyarországon se lehet teljesen meg nem történtté tenni. Elsüllyeszteni, oldalakat kivenni, egyes részeket átíratni, kisatíroztatni a jelek szerint lehet – ne feledjük, ezt maga a hivatalban lévő magyar igazságügyi miniszter állítja –, de teljesen lenullázni nem.
Polt Péter súlyos, normál esetben minimum hivatalvesztéssel sújtandó felelőssége tehát kétségtelenül felmerül az igazságügyi miniszter szavai után.
Továbbá kötve hisszük, hogy normál helyen következmények nélkül maradna, ha az igazságügyi miniszter azt állítja egyik minisztertársáról, hogy az a saját érdekében a kormánytól elvben független igazságszolgáltatási szervet nyilvánvaló módon befolyásolni akarta. És azt sem hisszük, hogy a helyén maradhatna az a kormány, amely ebben érintett, és amely az azonnali nyílt cselekvés helyett inkább magas szinten figyelmeztette a nyomozók megfigyelése alatt álló Völnert, hogy „hagyja abba”. (Nota bene: mióta és kik tudhattak arról, amit Völnernek az intelem szerint azonnal abba kellene hagyni?)
Ez történne egy átlagos jogállamban.
Ehhez képest Magyarországon most az történik, hogy a miniszterelnök, saját szavai szerint, „nem tévésorozatokkal” (azaz Magyar állításaival), hanem kormányzati ügyekkel foglalkozik. (Ebben amúgy Orbánnak még igaza is van: a jelek szerint a Völner-Schadl-ügy megfelelő kezelését kiemelt kormányzati feladatnak tekintették.) Továbbá az, hogy Varga Judit volt miniszter és Magyar Péter volt felesége a felvétel nyilvánosságra hozása utáni gyorsreagálásban egykori férje zsarolásáról ír, illetve arról, hogy volt férje éveken át terrorizálta. Amit mondott Poltról és Rogánról, azt is azért mondta, mert Magyar előtte üvöltözött vele és fizikailag is bántotta. Arról, hogy a házasságuk ideje alatt történt-e bármikor párkapcsolati erőszak (mint Varga állítja), vagy ez az egész a Rogán vezényelte lejáratás része (mint Magyar állítja), egyelőre nem tudunk mit mondani, mert csak a két fél egymással ellentétes állításait ismerjük. A bejegyzés azonban nagyjából annyira életszerű, mint Varga Judit azon korábbi posztja, amelyben Magyart „baloldali politikussá” lett személyként jellemzi. Nehezen elképzelhető például, hogy Magyar napokon át terrorizálta Vargát kizárólag azért, hogy a miniszter-feleség a „sajtóban megjelent pletykákat” lényegében megismételve bemártsa Poltot és Rogánt – a hangfölvételnek Varga szerint ugyanis ez a „kontextusa”. Noha Magyar sűrű propagandistázása olykor célt téveszt, ebben az esetben valószínűleg nem tévedett: Varga rövid posztjaiban világosan tetten érhetők a kormánypropagandában bevett fordulatok és kifejezések.
A felvétel körülményeiről később nyilván többet tudunk majd, de elsőre úgy tűnik, hogy egy otthoni beszélgetés során Magyar arra jutott, az elhangzottakat érdemes rögzíteni – állítása szerint azért, hogy ezzel, ha szükség lesz rá, a családját védje. Az előzmény az lehetett, hogy Varga kiakadhatott azon, amiért Rogánék az ő egyik emberét felhasználva akarják megtudni, mit tartalmaznak az újabb nyomozati anyagok. (Hiszen a régebbieket Varga állítása szerint még időben kiherélték valamennyire.) Varga felkérdezése is – amit nyilván be lehet állítani úgy is, hogy Magyar a felesége szájába adta a csúnya mondatokat – egy ilyesfajta szituációra utal, azaz hogy Varga megismétel percekkel korábbi állításokat. Kényszeredettsége azonban, úgy véljük, nem csak a szituáció furcsaságával magyarázható. A miniszterből azért kell kihúzni a szavakat, mert fél. Ám talán nem Magyar övcsatjától (mint most állítja) – hiszen ugyanezen az estén a miniszter azt is mondta, hogy ez egy maffiakormány, amelyből nem lehet kiszállni. (E mondat nincs a felvételen, bár megjegyeznénk, hogy a sajtóban is megjelent egynémely vélelmekkel szemben Magyar soha nem állította, hogy rajta van.) Varga igazságügyi miniszterként sok mindent látott, és feltételezzük, van annyira intelligens ahhoz, hogy maga is érzékelte a személyiségében végbement változást: hogy ahhoz képest, amit korábban mondott és tett, mit tett és mondott később, Orbán Viktor szolgálatában. Ha a mondat a maffiakormányról elhangzott a hivatalban lévő igazságügyi minisztertől – és a hangfelvétel ismeretében inkább hihető, hogy elhangzott, mint az, hogy nem –, akkor Varga Judit pontosan tisztában volt és van azzal, mit kockáztatott egy évvel ezelőtt azon a januári estén.
