Nincs mit ünnepelni azon, hogy a rendőrség két óra után feloszlatná Orbán Viktor és szélsőjobboldali elvbarátainak gittegyleti ülését. Akkor sem, ha a magyar miniszterelnök brüsszeli függetlenségi harca végtelenül káros mind az Uniónak, mind Magyarországnak, és élünk a gyanúperrel, hogy a belga rendőrök hathatós közbelépésében része van az orosz befolyástól való rettegésnek is. Végsősoron egy olyan konferenciát kergettek szét a rendőrök, ahol egyelőre nem került elő fegyver, kábítószer, de még pillangókés sem, és senkinek nem kellett néhány ecstasypirulával leszánkóznia az ereszen.
Kiálthat cenzúrát, elnyomást, megfélemlítést a nemzetközi szélsőjobboldali hálózat? Most igen. Már csak azért is felesleges a kárörvendés, mert a National Conservatism Conference
berekesztése csak olaj a tűzre
a populista jobboldali táborban. Egyben figyelmeztetés mindazoknak, akik részt vesznek a trumpisták európai kisdobosainak kupaktanácsán, hogy az Európai Unió egyre kisebb türelemmel viseltetik azok irányába, akik a szövetség pénzén és kontójára rombolják az európai együttműködést. Akik sokadszorra is befinganak a liftbe, és vigyorognak, mert egyik emeleten sem dobják ki őket onnan.
Mind közül Orbán Viktor a leginkább prominens személy: az egyedüli a többiek közül, aki hatalomban lévő politikus, egy tízmilliós ország mindenható vezetője, akit immár leplezetlenül neveznek diktátornak az ilyen címkékkel óvatos politikai sajtóban. A dzsembori többi résztvevője pár százalékos támogatottsággal bíró, de levakarhatatlan politikus és leszerepelt bajkeverő, akik szívesen pózolnak a közép-európai erős emberrel. Kétségkívül a Brexitben oroszlánrészt vállaló Nigel Farage a legismertebb köztük, de a homofób, rasszista és konteóhívő Éric Zemmourt sem kell hosszan bemutatni, aki két éve 7,1 százalékos eredményt ért el a francia elnökválasztáson. Arról, hogy a konzervatív konferencia csak mérsékelten sikkes, főként Suella Braverman személye tanúskodik, aki többek között Liz Truss tiszavirágéletű kormányában vállalt tisztséget, Rishi Sunak kormányában pedig egy évig bírta, le kellett mondania, mert a személyes emailcíméről küldözgetett bizalmas dokumentumokat.
Már csak az a kérdés, Orbánék ácsorognak-e az utcán, esetleg szabadtéren folytatják a hordószónoklást – az időjárás ott is borús, 9 fok, szórványos eső –, esetleg behúzódnak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) brüsszeli irodájába, amit több milliárd forintból hozott létre a kormány. Ennek vezetője, Frank Füredi a mai konferencia egyik szónoka lett volna, aki lépten nyomon elmondja, hogy Európa csak ideologikus okokból tartja hanyatlónak a magyar demokráciát, és Brüsszelben „irracionális magyarofóbia” uralkodik. Hát most beigazolódhattak az aggodalmai. „Ez egy ócska diktatúrába illő lépés” – mondta a Politicónak a rendőrök közbelépéséről.
A belga rendőrség hivatalos magyarázata szerint ellentüntetők miatt rekesztették be a konferenciát: „azt mondják, a rendőrség nem tudná megvédeni a szólaásszabadságot az eseményen” – tudtuk meg Anthony Gilland helyi szervező, az MCC stábtagjának beszámolójából. Végül a konferencia úgy, ahogy folyik tovább – még kérdés, hogy Orbán Viktor holnapra tervezett beszédére sor kerül-e.
A brüsszeliek irtózását a szélsőjobboldaltól jól mutatja, hogy ez már a harmadik helyszín volt, amiről le kell mondania a konferencia szervezőinek. Az első, a Concert Noble állítólag Philippe Close szocialista polgármester nyomására utasította vissza, hogy otthont adjon az eseménynek, az agglomerációban található Sofitel luxushotelbe pedig Etterbeek polgármestere telefonált oda. Emir Kir, Saint-Josse-ten-Noode választott vezetője ugyancsak be akarta tiltani a félig-meddig megvalósult konferenciát a Claridge rendezvényhelyszínen.
A szélsőjobboldali harcosok most krokodilkönnyeket hullatnak.
Orbán Balázs a baloldalt okolja, főnöke pedig azt állítja, azért tiltották be őket, mert „valaki kiáll a béke mellett”, s egy füst alatt szavazásra buzdít június 9-én. Farage pedig arra buzdította az intézkedő rendőröket, hogy szedjék le a színpadról. A Brussels Times információja szerint a konferencia szervezői már bejelentették, hogy beperlik a helyi önkormányzatot.
Most mindkét fél igazolva érezheti magát. Orbán is, akinek ugyan a teremfoglalás sem sikerült, márciusban azonban arról szónokolt, hogy „el kell foglalnunk Brüsszelt”, és az európai mérsékeltek is, akik emlékeznek ezekre a szavakra – meg arra is, hogy a miniszterelnök októberben a Szovjetunió „rosszul sikerült kortárs paródiájának” nevezte az EU-t. Orbán három éve büszkén állította, hogy „homok vagyunk a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt”, a belga polgármesterek pedig nem óvatoskodtak kirángatni a botot, kihúzni a tüskét. Emir Kir később úgy indokolta a döntést: „nem látják szívesen a szélsőjobboldalt”, és a felszólalók között vannak homofóbok, az emberi és kisebbségi jogokat nem tisztelők, vitatható művek szerzői is.
De az Európai Unió demokratikus tagjainak jobb jogállamisági szűrőkkel és az Európai Parlament hatékonyabb működési feltételeinek megteremtésével, végsősoron vonzóbb politikai ajánlattal kell fölébe kerekednie az egymás karjaiba omló nemzeti radikálisoknak. Félő, hogy az ilyesféle tiltást Orbán és a vele egyivású soviniszták fogják szavazatra váltani.
