Dúró Dóra esete a World Press Photo kiállítással

Narancsblog

A Mi Hazánk képviselője egy olyan tabló miatt lármázta föl az egész országot, amely a kiállításba be nem vett témákat sorolta fel. Hazudik vagy fogalmatlan?  

Kedd este gyanútlanul belenéztem az ATV Egyenes Beszéd című műsorába, amelyben Horváth Csaba elbúcsúztatása után Dúró Dórát (DD), a Mi Hazánk hiperaktív országgyűlési képviselőjét konferálták fel. A rövid beszélgetés során a műsorvezető azt igyekezett megtudni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett sajtófotó-kiállítást és L. Simon László múzeumigazgatót feljelentő képviselő eredményesnek tekinti-e a fellépését, s mit vár a múzeum élén végrehajtott személyi változástól.

Közéleti újságíróként természetesen követtem a kiállítás körüli habverést – noha eléggé el nem ítélhető módon magát a tárlatot nem tekintettem meg –, viszont a jobboldali és a még jobboldalibb média erről szóló beszámolóit nem olvastam-láttam, így abban a tudatban voltam, hogy DD a fülöp-szigeteki idősotthonban élő meleg közösséget bemutató fotók miatt vált annyira feldúlttá, hogy meg sem állt a múzeumot felügyelő miniszternek tett bejelentésig.

Az ATV-s beszélgetésből viszont megtudtam, hogy nem az ominózus fotókkal volt igazán baja, hanem egy szöveges tablóval, amely szerinte az egész kiállítás összefoglalójaként értelmezhető, s amelyen azt olvasta, hogy

a World Press Photo pályázat zsűrije, illetve a kiállítás szervezői szerint 2022-ben a világ legnagyobb problémája az LMBTQ+ közösséggel szembeni bánásmód volt.

DD szerint nem is annyira a fotók, mint ez a szöveg minősül a törvény által tiltott LMBTQ propagandának. Állítása alátámasztásaként pedig utalt rá, hogy a tablót lefotózta, s kitette a Facebook-oldalára. (Hiányos ismereteimet pótlandó, körülnéztem a neten, s láthattam, hogy a média általam nem követett szegmensében már korábban is e tablót jelölte meg felhorgadásának első számú okaként.)

Nosza, megnyitottam DD általam eddig ugyancsak elhanyagolt Facebook-oldalát, s visszapergetve szorgosan felrakott posztjait, megtaláltam azt az október 6-i bejegyzését, amelyhez mellékelte a tabló fotóját. S itt jöhetett volna az újabb meglepetés, de DD munkásságát ismerve inkább az előzetesen várt fordulat jött.

 
World Press Photo tabló
Forrás: Facebook/Dúró Dóra
 

A Mi történt 2022-ben? című tabló ugyanis egy felvezető szöveggel indul, amely szerint a sajtófotósok számtalan eseményről, jelenségről tudósítottak a múlt évben is, a benyújtott rengeteg fotó elbírálása során a zsűri különböző okok miatt kénytelen volt kihagyni a kiállításra beválogatott anyagból egyébként általa értékesnek tartott pályamunkákat. S itt a szövegben egy kettőspont következik, majd kilenc ilyen pályamunka, számozva, időrendben. És az 1-gyel megjelölt eset valóban egy kenyai nem bináris leszbikus nő tavaly áprilisi megerőszakolása, meggyilkolása. (Nota bene: ez lenne DD szerint LMBTQ+ propaganda.) Utána tehát időrendben jön még nyolc ügy, főleg nagypolitikaiak, de harmadikként ott van még a DD-t szintén erősen felizgató egyesült államokbeli, amikor júniusban az ottani legfelsőbb bíróság enyhített a szövetségi szintű abortusztilalmi törvényen.

Még egyszer: ezt a kilenc témát nem vették bele a kiállítás anyagába.

Az erről szóló szöveget olvasván lármázta föl tehát DD az országot azzal, hogy a kiállítás létrehozói – s velük együtt az „aberrációhoz vonzódó” múzeumigazgató – 2022 legnagyobb problémájának az LMBTQ+ közösség elnyomását tartják. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.