Kedd este gyanútlanul belenéztem az ATV Egyenes Beszéd című műsorába, amelyben Horváth Csaba elbúcsúztatása után Dúró Dórát (DD), a Mi Hazánk hiperaktív országgyűlési képviselőjét konferálták fel. A rövid beszélgetés során a műsorvezető azt igyekezett megtudni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett sajtófotó-kiállítást és L. Simon László múzeumigazgatót feljelentő képviselő eredményesnek tekinti-e a fellépését, s mit vár a múzeum élén végrehajtott személyi változástól.
Közéleti újságíróként természetesen követtem a kiállítás körüli habverést – noha eléggé el nem ítélhető módon magát a tárlatot nem tekintettem meg –, viszont a jobboldali és a még jobboldalibb média erről szóló beszámolóit nem olvastam-láttam, így abban a tudatban voltam, hogy DD a fülöp-szigeteki idősotthonban élő meleg közösséget bemutató fotók miatt vált annyira feldúlttá, hogy meg sem állt a múzeumot felügyelő miniszternek tett bejelentésig.
Az ATV-s beszélgetésből viszont megtudtam, hogy nem az ominózus fotókkal volt igazán baja, hanem egy szöveges tablóval, amely szerinte az egész kiállítás összefoglalójaként értelmezhető, s amelyen azt olvasta, hogy
a World Press Photo pályázat zsűrije, illetve a kiállítás szervezői szerint 2022-ben a világ legnagyobb problémája az LMBTQ+ közösséggel szembeni bánásmód volt.
DD szerint nem is annyira a fotók, mint ez a szöveg minősül a törvény által tiltott LMBTQ propagandának. Állítása alátámasztásaként pedig utalt rá, hogy a tablót lefotózta, s kitette a Facebook-oldalára. (Hiányos ismereteimet pótlandó, körülnéztem a neten, s láthattam, hogy a média általam nem követett szegmensében már korábban is e tablót jelölte meg felhorgadásának első számú okaként.)
Nosza, megnyitottam DD általam eddig ugyancsak elhanyagolt Facebook-oldalát, s visszapergetve szorgosan felrakott posztjait, megtaláltam azt az október 6-i bejegyzését, amelyhez mellékelte a tabló fotóját. S itt jöhetett volna az újabb meglepetés, de DD munkásságát ismerve inkább az előzetesen várt fordulat jött.
A Mi történt 2022-ben? című tabló ugyanis egy felvezető szöveggel indul, amely szerint a sajtófotósok számtalan eseményről, jelenségről tudósítottak a múlt évben is, a benyújtott rengeteg fotó elbírálása során a zsűri különböző okok miatt kénytelen volt kihagyni a kiállításra beválogatott anyagból egyébként általa értékesnek tartott pályamunkákat. S itt a szövegben egy kettőspont következik, majd kilenc ilyen pályamunka, számozva, időrendben. És az 1-gyel megjelölt eset valóban egy kenyai nem bináris leszbikus nő tavaly áprilisi megerőszakolása, meggyilkolása. (Nota bene: ez lenne DD szerint LMBTQ+ propaganda.) Utána tehát időrendben jön még nyolc ügy, főleg nagypolitikaiak, de harmadikként ott van még a DD-t szintén erősen felizgató egyesült államokbeli, amikor júniusban az ottani legfelsőbb bíróság enyhített a szövetségi szintű abortusztilalmi törvényen.
Még egyszer: ezt a kilenc témát nem vették bele a kiállítás anyagába.
Az erről szóló szöveget olvasván lármázta föl tehát DD az országot azzal, hogy a kiállítás létrehozói – s velük együtt az „aberrációhoz vonzódó” múzeumigazgató – 2022 legnagyobb problémájának az LMBTQ+ közösség elnyomását tartják.
