Dúró Dóra esete a World Press Photo kiállítással

Narancsblog

A Mi Hazánk képviselője egy olyan tabló miatt lármázta föl az egész országot, amely a kiállításba be nem vett témákat sorolta fel. Hazudik vagy fogalmatlan?  

Kedd este gyanútlanul belenéztem az ATV Egyenes Beszéd című műsorába, amelyben Horváth Csaba elbúcsúztatása után Dúró Dórát (DD), a Mi Hazánk hiperaktív országgyűlési képviselőjét konferálták fel. A rövid beszélgetés során a műsorvezető azt igyekezett megtudni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett sajtófotó-kiállítást és L. Simon László múzeumigazgatót feljelentő képviselő eredményesnek tekinti-e a fellépését, s mit vár a múzeum élén végrehajtott személyi változástól.

Közéleti újságíróként természetesen követtem a kiállítás körüli habverést – noha eléggé el nem ítélhető módon magát a tárlatot nem tekintettem meg –, viszont a jobboldali és a még jobboldalibb média erről szóló beszámolóit nem olvastam-láttam, így abban a tudatban voltam, hogy DD a fülöp-szigeteki idősotthonban élő meleg közösséget bemutató fotók miatt vált annyira feldúlttá, hogy meg sem állt a múzeumot felügyelő miniszternek tett bejelentésig.

Az ATV-s beszélgetésből viszont megtudtam, hogy nem az ominózus fotókkal volt igazán baja, hanem egy szöveges tablóval, amely szerinte az egész kiállítás összefoglalójaként értelmezhető, s amelyen azt olvasta, hogy

a World Press Photo pályázat zsűrije, illetve a kiállítás szervezői szerint 2022-ben a világ legnagyobb problémája az LMBTQ+ közösséggel szembeni bánásmód volt.

DD szerint nem is annyira a fotók, mint ez a szöveg minősül a törvény által tiltott LMBTQ propagandának. Állítása alátámasztásaként pedig utalt rá, hogy a tablót lefotózta, s kitette a Facebook-oldalára. (Hiányos ismereteimet pótlandó, körülnéztem a neten, s láthattam, hogy a média általam nem követett szegmensében már korábban is e tablót jelölte meg felhorgadásának első számú okaként.)

Nosza, megnyitottam DD általam eddig ugyancsak elhanyagolt Facebook-oldalát, s visszapergetve szorgosan felrakott posztjait, megtaláltam azt az október 6-i bejegyzését, amelyhez mellékelte a tabló fotóját. S itt jöhetett volna az újabb meglepetés, de DD munkásságát ismerve inkább az előzetesen várt fordulat jött.

 
World Press Photo tabló
Forrás: Facebook/Dúró Dóra
 

A Mi történt 2022-ben? című tabló ugyanis egy felvezető szöveggel indul, amely szerint a sajtófotósok számtalan eseményről, jelenségről tudósítottak a múlt évben is, a benyújtott rengeteg fotó elbírálása során a zsűri különböző okok miatt kénytelen volt kihagyni a kiállításra beválogatott anyagból egyébként általa értékesnek tartott pályamunkákat. S itt a szövegben egy kettőspont következik, majd kilenc ilyen pályamunka, számozva, időrendben. És az 1-gyel megjelölt eset valóban egy kenyai nem bináris leszbikus nő tavaly áprilisi megerőszakolása, meggyilkolása. (Nota bene: ez lenne DD szerint LMBTQ+ propaganda.) Utána tehát időrendben jön még nyolc ügy, főleg nagypolitikaiak, de harmadikként ott van még a DD-t szintén erősen felizgató egyesült államokbeli, amikor júniusban az ottani legfelsőbb bíróság enyhített a szövetségi szintű abortusztilalmi törvényen.

Még egyszer: ezt a kilenc témát nem vették bele a kiállítás anyagába.

Az erről szóló szöveget olvasván lármázta föl tehát DD az országot azzal, hogy a kiállítás létrehozói – s velük együtt az „aberrációhoz vonzódó” múzeumigazgató – 2022 legnagyobb problémájának az LMBTQ+ közösség elnyomását tartják. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.