Miért hallgattok? – Kálomista miatt cenzúráztak egy kész mozifilmet, aztán kirúgták a stábtagokat

  • narancs.hu
  • 2016.10.07 16:10

Narancsblog

Mi kellene még ahhoz, hogy lesüljön az arcbőr? És ahhoz, hogy a filmesszakma kiálljon magáért?

A Fővárosi Törvényszék a 68.P.25.325/2016/12. számonm hozott ítéletében megállapította, hogy a kiadó megsértette Kálomista Gábor jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett magyarnarancs.hu internetes oldalon 2016. október 07-én „Miért hallgattok? – Kálomista miatt cenzúráztak egy kész mozifilmet, aztán kirúgták a stábtagokat” címmel közzétett írásban valótlanul állította, hogy legalább húsz filmes veszítette el a munkáját a felperes cége által finanszírozott produkcióknál amiatt, mert részt vett a Kút című film munkálataiban. A valóság az, hogy a felperes által vezetett cég produkciói kapcsán két, a Kút című filmben közreműködő személy szerződése nem került meghosszabbításra bizalomvesztés miatt.

Kálomista Gábort színházigazgatóként és filmproducerként szokás emlegetni, de – némiképp rendhagyó módon – a róla szóló legfontosabb információkat nem kulturális magazinokból, hanem politikai-oknyomozó cikkekben olvashatjuk.

A magyar sajtó – legkivált az Átlátszó – részletesen feltárta, hogyan szedte meg magát 2010 előtt, hogyan szipkázta el közpénzek milliárdjait a kormányváltás után, hogyan döntött a saját színháza javára az általa vezetett NKA-s kuratórium, hogyan jelentek meg Fidesz-közeli vállalkozások az általa vezetett Tháliában, hogyan került kapcsolatba az alvilággal, és hogyan sündörgött Simicska páholyában, amikor az még kifizetődő volt. Műveltségéről és vitakultúrájáról pedig Simicska tévéje, a Hír TV Páholy című műsora tájékoztatott hétről hétre, ahol a fideszes kultúrpolitika megmondóembere lett – egészen addig, amíg a Hír TV-n való szereplés már nem tűnt olyan kifizetődőnek.

Ebből a legendás műsorból volt látható egy rövid részlet Gigor Attila filmjében, a Kútban.

Ami ezután következett, az érthetetlen és elkeserítő.

Orbán Viktor évértékelőjén

Polt Péter látókörén kívül, Orbán Viktor évértékelőjén

Fotó: MTI

A Népszabadság és a 444 cikkei alapján rekonstruálható történet röviden így fest: Kálomista megtudta, hogy benne van a filmben, ezért felhívta a producert, aki visszakérte a film kópiáit a mozikból, és időt és pénzt nem sajnálva kivágatta belőle a kifogásolt részt. Az esetről senki nem volt hajlandó nyilatkozni. Majd néhány nap leforgása alatt többen elveszítették  munkájukat a Kálomista cége által finanszírozott produkcióknál – csupa olyan ember, aki részt vett a Kút munkálataiban.

Vagyis a rendszerváltás után először cenzúráztak egy már bemutatott filmet Magyarországon, rögtön utána pedig bosszú hadjáratot indítottak a nyilvánvalóan vétlen munkatársak ellen.

A tévéműsor részletének szerepeltetése teljesen jogszerű volt, az ellen semmilyen jogi vagy etikai kifogás nem emelhető – nyilvánosan nem is tett ilyet senki. A cenzúra tehát egyértelmű: ezután bármit, de tényleg bármit kivágathatnak politikai potentátok, akár kész filmekből is. De hát miért állnának meg itt? Könyveket is be lehet zúzatni, festményeket is át lehet mázolni – semmivel nem lenne súlyosabb beavatkozás, mint ez a mostani.

Mégis mindenki hallgat tovább.

Mi kell még ahhoz, hogy kinyissa a száját a filmes szakma? Miért nem szólalnak meg a vágók, operatőrök, zeneszerzők, írók, asszisztensek, akiknek a kollégáit kirúgták? És azok, akiknek legmesszebb hallatszik a szava, akik a legkevésbé kiszolgáltatottak: a színészek és a rendezők? Hol vannak a szakszervezetek, az érdekvédelmi egyesületek?

De ha már itt tartunk: a művészi szabadság ilyen mértékű eltiprása minden magyar művész legsajátabb ügye, dolgozzon akár műteremben, akár színpadon, akár az íróasztal mellett. Ők miért nem beszélnek?

Persze, mindenki pénzből él, emberek vagyunk, és nem kell hősnek lenni, ha nem muszáj. És így tovább. De azért mégis van egy határ, ami után meg kell szólalni, nem?

Ugye, van ilyen?

Mert ha van, akkor ezt a határt most biztosan átlépte Kálomista Gábor – és az egész rendszer, amelyik támogatja. Már megint, még mindig, sőt most igazán: cinkos, aki néma.

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.