Miért hallgattok? – Kálomista miatt cenzúráztak egy kész mozifilmet, aztán kirúgták a stábtagokat

  • narancs.hu
  • 2016.10.07 16:10

Narancsblog

Mi kellene még ahhoz, hogy lesüljön az arcbőr? És ahhoz, hogy a filmesszakma kiálljon magáért?

A Fővárosi Törvényszék a 68.P.25.325/2016/12. számonm hozott ítéletében megállapította, hogy a kiadó megsértette Kálomista Gábor jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett magyarnarancs.hu internetes oldalon 2016. október 07-én „Miért hallgattok? – Kálomista miatt cenzúráztak egy kész mozifilmet, aztán kirúgták a stábtagokat” címmel közzétett írásban valótlanul állította, hogy legalább húsz filmes veszítette el a munkáját a felperes cége által finanszírozott produkcióknál amiatt, mert részt vett a Kút című film munkálataiban. A valóság az, hogy a felperes által vezetett cég produkciói kapcsán két, a Kút című filmben közreműködő személy szerződése nem került meghosszabbításra bizalomvesztés miatt.

Kálomista Gábort színházigazgatóként és filmproducerként szokás emlegetni, de – némiképp rendhagyó módon – a róla szóló legfontosabb információkat nem kulturális magazinokból, hanem politikai-oknyomozó cikkekben olvashatjuk.

A magyar sajtó – legkivált az Átlátszó – részletesen feltárta, hogyan szedte meg magát 2010 előtt, hogyan szipkázta el közpénzek milliárdjait a kormányváltás után, hogyan döntött a saját színháza javára az általa vezetett NKA-s kuratórium, hogyan jelentek meg Fidesz-közeli vállalkozások az általa vezetett Tháliában, hogyan került kapcsolatba az alvilággal, és hogyan sündörgött Simicska páholyában, amikor az még kifizetődő volt. Műveltségéről és vitakultúrájáról pedig Simicska tévéje, a Hír TV Páholy című műsora tájékoztatott hétről hétre, ahol a fideszes kultúrpolitika megmondóembere lett – egészen addig, amíg a Hír TV-n való szereplés már nem tűnt olyan kifizetődőnek.

Ebből a legendás műsorból volt látható egy rövid részlet Gigor Attila filmjében, a Kútban.

Ami ezután következett, az érthetetlen és elkeserítő.

Orbán Viktor évértékelőjén

Polt Péter látókörén kívül, Orbán Viktor évértékelőjén

Fotó: MTI

A Népszabadság és a 444 cikkei alapján rekonstruálható történet röviden így fest: Kálomista megtudta, hogy benne van a filmben, ezért felhívta a producert, aki visszakérte a film kópiáit a mozikból, és időt és pénzt nem sajnálva kivágatta belőle a kifogásolt részt. Az esetről senki nem volt hajlandó nyilatkozni. Majd néhány nap leforgása alatt többen elveszítették  munkájukat a Kálomista cége által finanszírozott produkcióknál – csupa olyan ember, aki részt vett a Kút munkálataiban.

Vagyis a rendszerváltás után először cenzúráztak egy már bemutatott filmet Magyarországon, rögtön utána pedig bosszú hadjáratot indítottak a nyilvánvalóan vétlen munkatársak ellen.

A tévéműsor részletének szerepeltetése teljesen jogszerű volt, az ellen semmilyen jogi vagy etikai kifogás nem emelhető – nyilvánosan nem is tett ilyet senki. A cenzúra tehát egyértelmű: ezután bármit, de tényleg bármit kivágathatnak politikai potentátok, akár kész filmekből is. De hát miért állnának meg itt? Könyveket is be lehet zúzatni, festményeket is át lehet mázolni – semmivel nem lenne súlyosabb beavatkozás, mint ez a mostani.

Mégis mindenki hallgat tovább.

Mi kell még ahhoz, hogy kinyissa a száját a filmes szakma? Miért nem szólalnak meg a vágók, operatőrök, zeneszerzők, írók, asszisztensek, akiknek a kollégáit kirúgták? És azok, akiknek legmesszebb hallatszik a szava, akik a legkevésbé kiszolgáltatottak: a színészek és a rendezők? Hol vannak a szakszervezetek, az érdekvédelmi egyesületek?

De ha már itt tartunk: a művészi szabadság ilyen mértékű eltiprása minden magyar művész legsajátabb ügye, dolgozzon akár műteremben, akár színpadon, akár az íróasztal mellett. Ők miért nem beszélnek?

Persze, mindenki pénzből él, emberek vagyunk, és nem kell hősnek lenni, ha nem muszáj. És így tovább. De azért mégis van egy határ, ami után meg kell szólalni, nem?

Ugye, van ilyen?

Mert ha van, akkor ezt a határt most biztosan átlépte Kálomista Gábor – és az egész rendszer, amelyik támogatja. Már megint, még mindig, sőt most igazán: cinkos, aki néma.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?