Miért? Pénzér’! – Kövér László, a téboly közeli ismerőse

  • narancsblog
  • 2014. április 20.

Narancsblog

Szóval szar érzés, hogy nem lehet teljesen harmadik világi hatalmat kiépíteni Európa közepén.

Itt a húsvét, Kövér László ismét a Hír Tv-ben lépett fel, mintha csak hazajárna. Hazajárna kezelgetni régi paranoiáit. Jó lenne újra házelnöknek lenni, ugyan mi akadálya lenne, csak közbe ne jöjjön valami, ilyeneken gyötrődött, de hamar rátért örök mumusára, tényleg, úgy beszélt, mintha egy delejes tekintetű pszichiáter pamlagán elborulva kellene vallomást tennie. Persze kiről? A rettenetes Gyurcsány Ferencről. Ez már tényleg kóros: ott van a szörnyeteg Gyurcsány a maga 3 gyalogos képviselőjével a parlamentben, szemben Kövérrel és a százharmincvalahány fideszessel, biztos hülyére kell magát paráznia az újrázó házelnöknek. S mit mond Kövér? Hogy Gyurcsány a „zakkant bolsi milliárdos”. Ja, ő csak tudja, ki a zakkant milliárdos, hisz közvetlen főnökének épp a napokban avatják fel a háza végében a fűthető székes futballstadionját.

Gyurcsányt nyilván nem eresztik már, amíg élnek, s a halálos ágyuk alá is benéznek, hogy nem lapul-e ott a nagy orrú bolsi rém (nyugi, ott lesz). De Magyarország számára nyilván az az igazi tragédia, amit Kövér László az uniós tagságunkról, magáról az Európai Unióról gondol. S legyen nyugodt mindenki, Kövér László azt gondolja, amit gondolhat, egy szóval sem kevesebbet vagy többet. S hogy mit gondolhat, azt pontosan a felcsúti Pancho Aréna fűtött gyepének mestere diktálja. Tehát bajszi ilyet szólt a házi tévéjének az Európai Unióról, hogy „jobb lenne kívül, de nem lehet”.

Kövér beszél - a kép nem a helyszínen készült!

 

Fotó: MTI

Miért is? Nos, közlendőjéből napnál is világosabban az derült ki, hogy azért, mert az unió mindenféle hülye szabályokkal (vö.: demokratikus keretek) akadályozza őket dolguk végeztében, „többes mércét” használ velük szemben satöbbi, satöbbi. S azért kell mégis benne maradni, mert ad pénzt. Mert a következő években várható több ezermilliárd forint fejlesztési forrás elengedhetetlen. Magyarul itt rohadnánk meg a pénzük nélkül, ezért kénytelenek vagyunk eltűrni, hogy rosszul viselik az uniós normákon kívüli szándékainkat. Szóval szar érzés, hogy nem lehet teljesen harmadik világi hatalmat kiépíteni Európa közepén, de le kell nyelni, mert annyira azért megfizetnek, hogy bármit csinálunk, éhen ne haljatok. Nos, ez maga az életfilozófiává emelt korrupció. Ehhez képest a kényszeres gyurcsányozás csak valami pimf fixáció, olyan, mintha feszt nyalná valaki a száját.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.