Olvasói levelek 2024/41.

  • 2024. október 9.

Olvasói levelek

Háborús viszonyok, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.,
Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2024. szeptember 11.

Háborús viszonyok, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.

Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2024. szeptember 11.

Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Olvasók!

Az ELTE Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszéke vezetőjeként röviden reagálok Krusovszky Dénes Magyar Narancsban megjelent cikkére  és részben arra a válaszra, a „budapesti tanszék” vonatkozásában, melyet Gintli Tibor olvasói levelére közölt. Tekintettel arra, hogy a cikk egész szellemiségében, valós vagy vélelmezett tények célirányos csoportosításával, illetve pontatlan információkkal, valamint egész közlési módjával szemmel láthatólag azt az interpretációt hivatott közvetíteni, amelyet Hetényi Zsuzsa – professor emeritusi címszerzésének elutasítása óta egészen a mai napig – a témára vonatkozó összes interjújában megfogalmaz, szükségét érzem, hogy egy alapos, tényfeltáró írással jelentkezzem majd az ügy­ben. Azért is szükséges ez, mivel a cikkben kifejeződő szemlélet, a tapasztalatok tanúsága szerint, alkalmasnak mutatkozott/mutatkozik arra, hogy újabb nyilatkozat, nyílt levél és egyéb szöveges közlések, átvételek alapozódhassanak meg a tartalmán.

Eddig több tényező tartott vissza az interjúkban adott nyilatkozatok minősítésétől: egyrészt és legelsődlegesebben Hetényi Zsuzsa kolléganőm méltóságának a védelmére irányuló törekvésem (miszerint a végsőkig igyekeztem elkerülni azt, hogy kritikai álláspontot fogalmazzak meg vele szemben, vagy közvetítsek róla a sajtóban); másrészt nemcsak védtem a felelős döntéshozó testület, valamint a Tanszék és az Intézet autonómiájához tartozó jogokat, hanem egyben etikai követelménynek is tekintettem eme autonómia gyakorlását; harmadrészt a Hetényi Zsuzsa által kezdeményezett etikai eljárás olyan határozatokhoz vezetett, melyek fellebbezéssel és viszontpanasz-benyújtással jártak az érintettek részéről. E folyamat eredménye, amelyben én kizárólag a Panaszolt státuszában szerepeltem (magam nem nyújtottam be sem panaszt, sem fellebbezést, ahogyan a diákok is csak viszontpanasszal éltek), az összes jog szerint meg- és betekinthető irat részleteivel szeptember 5-re vált számomra elérhetővé és értelmezhetővé. Ezenközben Hetényi Zsuzsa közlései nyomán kialakult az az interpretáció, melynek keretétől Krusovszky Dénes nem tér el, sőt tovább torzítja azt, és most már kifejezetten a Tanszékre, valamint annak vezetőjére, így személy szerint rám vonatkozóan alakít ki olyan irányú szemléletet, amelyet a maga egészében utasítok el mind az ELTE Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékét, mind saját személyemet illetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.