Olvasói levelek 2024/41.

  • 2024. október 9.

Olvasói levelek

Háborús viszonyok, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.,
Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2024. szeptember 11.

Háborús viszonyok, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.

Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2024. szeptember 11.

Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Olvasók!

Az ELTE Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszéke vezetőjeként röviden reagálok Krusovszky Dénes Magyar Narancsban megjelent cikkére  és részben arra a válaszra, a „budapesti tanszék” vonatkozásában, melyet Gintli Tibor olvasói levelére közölt. Tekintettel arra, hogy a cikk egész szellemiségében, valós vagy vélelmezett tények célirányos csoportosításával, illetve pontatlan információkkal, valamint egész közlési módjával szemmel láthatólag azt az interpretációt hivatott közvetíteni, amelyet Hetényi Zsuzsa – professor emeritusi címszerzésének elutasítása óta egészen a mai napig – a témára vonatkozó összes interjújában megfogalmaz, szükségét érzem, hogy egy alapos, tényfeltáró írással jelentkezzem majd az ügy­ben. Azért is szükséges ez, mivel a cikkben kifejeződő szemlélet, a tapasztalatok tanúsága szerint, alkalmasnak mutatkozott/mutatkozik arra, hogy újabb nyilatkozat, nyílt levél és egyéb szöveges közlések, átvételek alapozódhassanak meg a tartalmán.

Eddig több tényező tartott vissza az interjúkban adott nyilatkozatok minősítésétől: egyrészt és legelsődlegesebben Hetényi Zsuzsa kolléganőm méltóságának a védelmére irányuló törekvésem (miszerint a végsőkig igyekeztem elkerülni azt, hogy kritikai álláspontot fogalmazzak meg vele szemben, vagy közvetítsek róla a sajtóban); másrészt nemcsak védtem a felelős döntéshozó testület, valamint a Tanszék és az Intézet autonómiájához tartozó jogokat, hanem egyben etikai követelménynek is tekintettem eme autonómia gyakorlását; harmadrészt a Hetényi Zsuzsa által kezdeményezett etikai eljárás olyan határozatokhoz vezetett, melyek fellebbezéssel és viszontpanasz-benyújtással jártak az érintettek részéről. E folyamat eredménye, amelyben én kizárólag a Panaszolt státuszában szerepeltem (magam nem nyújtottam be sem panaszt, sem fellebbezést, ahogyan a diákok is csak viszontpanasszal éltek), az összes jog szerint meg- és betekinthető irat részleteivel szeptember 5-re vált számomra elérhetővé és értelmezhetővé. Ezenközben Hetényi Zsuzsa közlései nyomán kialakult az az interpretáció, melynek keretétől Krusovszky Dénes nem tér el, sőt tovább torzítja azt, és most már kifejezetten a Tanszékre, valamint annak vezetőjére, így személy szerint rám vonatkozóan alakít ki olyan irányú szemléletet, amelyet a maga egészében utasítok el mind az ELTE Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékét, mind saját személyemet illetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.