"Olvasói levelek"- Ha hallgattak volna

  • .
  • 2010. január 28.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. január 14. Tisztelt MaNcs! Lapjuk azzal tüntetett ki, hogy személyem az egyetlen ismert, aki "visszacsinálná" a nyugdíjrendszer második pillérét.
Valóban, makrogazdasági értelemben legjobb megoldásnak a második pillér felszámolását, második legjobb megoldásnak pedig a tagság választhatóvá tételét tartom. Hangsúlyozom azonban, hogy ezen álláspontom szerves része az első pillér reformja. Hogy ezt miként képzelem, az a Nyugdíjkerekasztal (NYIKA) záródokumentumának mellékletében olvasható.

De nem vagyok egyedül. Kun János írt erről (A tyúk nem tojik aranytojást, Népszabadság, 2008. április 30.), előadott a Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi vándorgyűlésén, és tanulmánya áll megjelenés előtt a Pénzügyi Szemlében. A tárgyról első - nem nyilvános - tanulmányát az Osztrák Nemzeti Bank munkatársaként az ezredfordulón írta, s abban nem ajánlotta a "magyar modell" követését. Erre se az osztrákokat, se Nyugat-Európát nem tudták rávenni, amire jó okuk volt. Azóta már a Világbank is változtatott nyugdíjpolitikáján. Magyarország, mint oly sokszor a történelemben, az 1997. évi nyugdíjreform során is rossz időben volt rossz helyen.

A cikk hosszan bizonygatja, hogy a pénztári modell miért nem maradhat meg. Azért - olvassuk - mert a MÁV ÁBE biztosítóegyesület példája azt bizonyítja, hogy "egy tönkrement nyugdíjpénztárnál mind a több tízezer tag tartaná a markát... az állam felé". A cikk szerzőjét informátora félrevezette, ami még akkor is igaz, ha ezenközben magát biztosítási szakembernek, ne adj' Isten biztosításmatematikusnak adta ki. A járadékszolgáltatáshoz nincs szükség szavatoló tőkére. Magam támogatom a pénztári önkormányzatiság felszámolását, sőt azt kötelezővé tenném, ahol pénzügyi csoport a valódi tulajdonos, az önkormányzatiság pedig nem több, mint a PSZÁF felé eljátszandó színház. De néhány kis pénztár valóban önkormányzó, és jól működik.

És végül: a cikk szerint a pénztárak névadó alapító bankjait, biztosítóit stb. "érthetetlen okból szokás... szponzoroknak is nevezni". Az ok Magyarországon valóban érthetetlen. A járadékmeghatározott (defined benefit) típusú vállalati nyugdíjalapok vállalatait nevezik szponzornak, mert a vállalat kötelessége befizetésével eltüntetni az esetleges hiányt. A magyarországi nyugdíjpénztárak azonban járulékmeghatározottak (defined contribution), esetükben a hiány még csak nem is értelmezhető.

Németh György

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.