A Karácsony sem lesz igazi!

  • Haskó László
  • 2018. szeptember 1.

Publicisztika

Milyen változást hozna, ha az ellenzék nyerné az európai és az önkormányzati választásokat?

Egyik délután a kitűnő Karácsony Gergely bejelentette, hogy vállalja az egyesítendő baloldal uniós listájának vezetését. Kicsit később azt is bejelentette, hogy ilyet ő még véletlenül se mondott. Azután megmagyarázta, miért nem mondta, amit mondott. Végül megismételte, hogy nem vállalja, hanem csak vállalná! Igen, így már stimmel.

Azt nem tudatta a hívekkel, hogy várja a felkérést, vagy a szegedi polgármester valahai példáját követve egyszerűen csak a (menekülő) sereg élére áll. Vagy oda se. Amikor a magyar elektronikus média egyik élő klasszikusa (a tőle elvárható rendkívüli intelligenciával) sarokba szorította, akkor színt vallott. Az volt a páratlanul izgalmas kérdés, hogy a polgármester úr mi is szeretne lenni igazán? Rövid lamentációs pihenő után megérkezett a frappáns válasz. Legszívesebben az lenne, ami! Akkor rendben is volnánk. Ő legalábbis a helyén van, de akkor miért az ugribugri?

Azért persze lesz listavezető is, meg lista is. És vereség is, nem kisebb, mint április 8-án, vagy augusztusban, az időközi nyóckeres polgármesterin, hanem nagyobb. Ez a módja az olyan választás elvesztésének, ahol a többség szívesen szavazna igennel, ha a kérdés föl volna téve. Nincs.

De érdemes-e egyáltalán győzni? A kérdés tisztán elméleti! Viszont a válasz megnyugtató: nem érdemes.

Az unióson azért nem, mert vége az uniónak. Az – mint tudjuk – azért alakult, hogy a vallások és a nemzetek Európájának örökös háborúi helyébe a békés érdekegyeztetés lépjen. Ne legyenek határok, ezzel kifogva a szelet a „területi követelések” nevű gyorsnaszádok vitorláiból. Közös pénz, közös hadsereg, hogy a „miért” után hiányozzon a „mivel” is. Csakhogy ez a nacionalista-soviniszta populistáknak nem kell. És sokan vannak, talán elegen is ahhoz, hogy meghülyítsék a többséget, például a migrációs rémálomfejtéssel. A jövő tavaszi eredmény eldönti, hogy a „nemzetek Európája” vagy az egyesült Európa jön. Sok jel mutat arra, hogy a háborús múlt lesz a jövő. Ne legyenek kétségeink: a nemzetek Európája egyenlő a háborúk Európájával.

Az őszi önkormányzati választásoknak még volna tétje, azonban a pártalapú önkormányzatiság fából vaskarika.

Semmilyen változást nem hozna akárminő „ellenzéki” győzelem. Persze ez aligha fog kiderülni. Az ellenzéki pártoknak annyi az esélye a győzelemre, mint Kádár Jánosnak a föltámadásra. Két kísérleti modell azonban tanulmányozható. Karácsony Gergely Zuglóban a fideszes testület foglya, úgyszólván semmit sem tud elérni. Tóth József Új-Lipótvárosban-Angyalföldön kicsit többet, a fideszes rablók nélkül. Az alapbaj azonban az önkormányzati törvényekben lakozik, különösen a Budapestre szabottban. Abban is a bevételek sorsával. A kormány mindent visz, és visszaad egy keveset azoknak, akik ügyesen pitiznek és megfelelően tejelnek. A kormányt és a parlamenti többséget kényszeríteni kellett volna az önkormányzati törvények megváltoztatására, legkésőbb a nagy pesti tüntetés jó irányba terelésével. Nem jött össze. Majd ötven év múlva, a romok alatt kereshetik unokáink, hogy ki tolta el. Annyit elárulok: nem Tisza, nem Horthy és nem is Kádár. De nélkülünk nem ment volna neki sem.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.