Mindazonáltal az oktatási államtitkár minősítésektől mentes, szakpolitikai kérdésekhez ragaszkodó elemzése, a méltányos modor ellenére is le kell szögeznem: a meglátásaink és állításaink közti különbségek nem abból adódnak, hogy én bármit „visszasírnék” (Horn Gábor eredeti írását lásd: Kivonulás!, Magyar Narancs, 2021. május 13.; Maruzsa Zoltán reagálását: A realitások talaján, Magyar Narancs, 2021. június 3.). Az ország általános rosszkedve és magába fordulása elkerülhetetlenül hatott a pedagógusokra és a diákokra is, ezért ma alapvetően lehangoló, kevés kilátással kecsegtető élmény a magyar közoktatás részének lenni – ez belátható, ha ez ember gyerekkel, szülővel vagy tanárokkal beszélget.
Ami pedig a tényeket illeti: kezdjük azzal, hogy az állam rossz gazda. Amellett, hogy a központosítás elidegeníti a helyi közösségeket az önrendelkezés lehetőségétől, az állam hatáskörének erősítése lehetővé teszi, hogy a mindenkori hatalom aránytalan támogatásban részesítse a neki kedves irányt képviselő iskolákat, így eltorzítva a kínálatot, amiből világosan következik a kereslet is. Üdvözlendő, hogy az államtitkár nagy hangsúlyt fektet az állampolgári visszajelzésre, de megalapozatlanul gondolja, hogy ma, amikor Magyarországon egyre több különböző társadalmi és demográfiai réteg válik kiszolgáltatottá a kormány vagy a városvezetés önkényének, nagy csoportok mernének szót emelni a legjobb szándékkal is szerény és világnézetileg egyirányú választék ellen. Ezt is tartsuk szem előtt, amikor Maruzsa – megítélésem szerint – téves kijelentéseit olvassuk a csorbítatlan pedagógusi jogkörökről.
Csak a küzdelem
A szegény és gazdag települések problémájának bizonyosan nem az állami fenntartás a megoldása, hanem a megfelelő mértékű, magas céltámogatás. Az állami fenntartástól semmivel sem csökkent a leszakadás és a versenyképtelenség veszélye, ám most már nem csak nélkülöznek, de az autonómiájukat is elvesztették ezek az önkormányzatok. A felzárkóztatásra szánt céltámogatás emelése és az önrendelkezés restaurációja – amellett, hogy a színvonalas közoktatás alapfeltétele – egyúttal a helyi közösségek felé mutatott tisztelet és bizalom megnyilvánulása lenne, így pedig a minőségi demokrácia feltétele is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
