Horn Gábor

A kárvallottakért

Válasz Maruzsa Zoltánnak  

Publicisztika

Szokatlan és örömteli élmény volt Maruzsa Zoltán higgadt és tárgyalóképes sorait olvasni a Magyar Narancsban.

Mindazonáltal az oktatási államtitkár minősítésektől mentes, szakpolitikai kérdésekhez ragaszkodó elemzése, a méltányos modor ellenére is le kell szögeznem: a meglátásaink és állításaink közti különbségek nem abból adódnak, hogy én bármit „visszasírnék” (Horn Gábor eredeti írását lásd: Kivonulás!, Magyar Narancs, 2021. május 13.; Maruzsa Zoltán reagálását: A realitások talaján, Magyar Narancs, 2021. június 3.). Az ország általános rosszkedve és magába fordulása elkerülhetetlenül hatott a pedagógusokra és a diákokra is, ezért ma alapvetően lehangoló, kevés kilátással kecsegtető élmény a magyar közoktatás részének lenni – ez belátható, ha ez ember gyerekkel, szülővel vagy tanárokkal beszélget.

Ami pedig a tényeket illeti: kezdjük azzal, hogy az állam rossz gazda. Amellett, hogy a központosítás elidegeníti a helyi közösségeket az önrendelkezés lehetőségétől, az állam hatáskörének erősítése lehetővé teszi, hogy a mindenkori hatalom aránytalan támogatásban részesítse a neki kedves irányt képviselő iskolákat, így eltorzítva a kínálatot, amiből világosan következik a kereslet is. Üdvözlendő, hogy az államtitkár nagy hangsúlyt fektet az állampolgári visszajelzésre, de megalapozatlanul gondolja, hogy ma, amikor Magyarországon egyre több különböző társadalmi és demográfiai réteg válik kiszolgáltatottá a kormány vagy a városvezetés önkényének, nagy csoportok mernének szót emelni a legjobb szándékkal is szerény és világnézetileg egyirányú választék ellen. Ezt is tartsuk szem előtt, amikor Maruzsa – megítélésem szerint – téves kijelentéseit olvassuk a csorbítatlan pedagógusi jogkörökről.

Csak a küzdelem

A szegény és gazdag települések problémájának bizonyosan nem az állami fenntartás a megoldása, hanem a megfelelő mértékű, magas céltámogatás. Az állami fenntartástól semmivel sem csökkent a leszakadás és a versenyképtelenség veszélye, ám most már nem csak nélkülöznek, de az autonómiájukat is elvesztették ezek az önkormányzatok. A felzárkóztatásra szánt céltámogatás emelése és az önrendelkezés restaurációja – amellett, hogy a színvonalas közoktatás alapfeltétele – egyúttal a helyi közösségek felé mutatott tisztelet és bizalom megnyilvánulása lenne, így pedig a minőségi demokrácia feltétele is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.