Horn Gábor

A kárvallottakért

Válasz Maruzsa Zoltánnak  

Publicisztika

Szokatlan és örömteli élmény volt Maruzsa Zoltán higgadt és tárgyalóképes sorait olvasni a Magyar Narancsban.

Mindazonáltal az oktatási államtitkár minősítésektől mentes, szakpolitikai kérdésekhez ragaszkodó elemzése, a méltányos modor ellenére is le kell szögeznem: a meglátásaink és állításaink közti különbségek nem abból adódnak, hogy én bármit „visszasírnék” (Horn Gábor eredeti írását lásd: Kivonulás!, Magyar Narancs, 2021. május 13.; Maruzsa Zoltán reagálását: A realitások talaján, Magyar Narancs, 2021. június 3.). Az ország általános rosszkedve és magába fordulása elkerülhetetlenül hatott a pedagógusokra és a diákokra is, ezért ma alapvetően lehangoló, kevés kilátással kecsegtető élmény a magyar közoktatás részének lenni – ez belátható, ha ez ember gyerekkel, szülővel vagy tanárokkal beszélget.

Ami pedig a tényeket illeti: kezdjük azzal, hogy az állam rossz gazda. Amellett, hogy a központosítás elidegeníti a helyi közösségeket az önrendelkezés lehetőségétől, az állam hatáskörének erősítése lehetővé teszi, hogy a mindenkori hatalom aránytalan támogatásban részesítse a neki kedves irányt képviselő iskolákat, így eltorzítva a kínálatot, amiből világosan következik a kereslet is. Üdvözlendő, hogy az államtitkár nagy hangsúlyt fektet az állampolgári visszajelzésre, de megalapozatlanul gondolja, hogy ma, amikor Magyarországon egyre több különböző társadalmi és demográfiai réteg válik kiszolgáltatottá a kormány vagy a városvezetés önkényének, nagy csoportok mernének szót emelni a legjobb szándékkal is szerény és világnézetileg egyirányú választék ellen. Ezt is tartsuk szem előtt, amikor Maruzsa – megítélésem szerint – téves kijelentéseit olvassuk a csorbítatlan pedagógusi jogkörökről.

Csak a küzdelem

A szegény és gazdag települések problémájának bizonyosan nem az állami fenntartás a megoldása, hanem a megfelelő mértékű, magas céltámogatás. Az állami fenntartástól semmivel sem csökkent a leszakadás és a versenyképtelenség veszélye, ám most már nem csak nélkülöznek, de az autonómiájukat is elvesztették ezek az önkormányzatok. A felzárkóztatásra szánt céltámogatás emelése és az önrendelkezés restaurációja – amellett, hogy a színvonalas közoktatás alapfeltétele – egyúttal a helyi közösségek felé mutatott tisztelet és bizalom megnyilvánulása lenne, így pedig a minőségi demokrácia feltétele is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.