Horn Gábor

A kárvallottakért

Válasz Maruzsa Zoltánnak  

Publicisztika

Szokatlan és örömteli élmény volt Maruzsa Zoltán higgadt és tárgyalóképes sorait olvasni a Magyar Narancsban.

Mindazonáltal az oktatási államtitkár minősítésektől mentes, szakpolitikai kérdésekhez ragaszkodó elemzése, a méltányos modor ellenére is le kell szögeznem: a meglátásaink és állításaink közti különbségek nem abból adódnak, hogy én bármit „visszasírnék” (Horn Gábor eredeti írását lásd: Kivonulás!, Magyar Narancs, 2021. május 13.; Maruzsa Zoltán reagálását: A realitások talaján, Magyar Narancs, 2021. június 3.). Az ország általános rosszkedve és magába fordulása elkerülhetetlenül hatott a pedagógusokra és a diákokra is, ezért ma alapvetően lehangoló, kevés kilátással kecsegtető élmény a magyar közoktatás részének lenni – ez belátható, ha ez ember gyerekkel, szülővel vagy tanárokkal beszélget.

Ami pedig a tényeket illeti: kezdjük azzal, hogy az állam rossz gazda. Amellett, hogy a központosítás elidegeníti a helyi közösségeket az önrendelkezés lehetőségétől, az állam hatáskörének erősítése lehetővé teszi, hogy a mindenkori hatalom aránytalan támogatásban részesítse a neki kedves irányt képviselő iskolákat, így eltorzítva a kínálatot, amiből világosan következik a kereslet is. Üdvözlendő, hogy az államtitkár nagy hangsúlyt fektet az állampolgári visszajelzésre, de megalapozatlanul gondolja, hogy ma, amikor Magyarországon egyre több különböző társadalmi és demográfiai réteg válik kiszolgáltatottá a kormány vagy a városvezetés önkényének, nagy csoportok mernének szót emelni a legjobb szándékkal is szerény és világnézetileg egyirányú választék ellen. Ezt is tartsuk szem előtt, amikor Maruzsa – megítélésem szerint – téves kijelentéseit olvassuk a csorbítatlan pedagógusi jogkörökről.

Csak a küzdelem

A szegény és gazdag települések problémájának bizonyosan nem az állami fenntartás a megoldása, hanem a megfelelő mértékű, magas céltámogatás. Az állami fenntartástól semmivel sem csökkent a leszakadás és a versenyképtelenség veszélye, ám most már nem csak nélkülöznek, de az autonómiájukat is elvesztették ezek az önkormányzatok. A felzárkóztatásra szánt céltámogatás emelése és az önrendelkezés restaurációja – amellett, hogy a színvonalas közoktatás alapfeltétele – egyúttal a helyi közösségek felé mutatott tisztelet és bizalom megnyilvánulása lenne, így pedig a minőségi demokrácia feltétele is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.