„Az igazságszolgáltatás, melynek igyekeztem elkötelezett képviselője lenni, mára megszűnt létezni. Más választásom nem lévén, a mai napon a bírói tisztségről lemondtam”
– írta múlt pénteken Facebook-oldalán Laczó Adrienn, a Fővárosi Törvényszék bírája, a Simonka-per büntetőtanácsának elnöke. E minőségében még a múlt hét elején is vezette ezt a tárgyalást – a per iránt immár gyakorlatilag alig érdeklődik a média –, amelyen az ügy egyik koronatanújának, Juhász Gábornak a vallomására reagált több napon keresztül a kulcsfigura Simonka György volt fideszes parlamenti képviselő, Pusztaottlaka polgármestere, illetve a politikus jogi képviselője.
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYFÜ) szerint a cselekmények és a vádemelés idején a kormánypárti politikus irányításával összesen 1,4 milliárd forint kárt okoztak azzal, hogy csalások és túlárazások sorozatát követték el a Magyar Termés TÉSZ Kft.-nél és a Paprikaker TÉSZ Kft.-nél. Emiatt bűnszervezetben, különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalással vádolja az ügyészség Simonkát és 32 társát. Az idő előrehaladtával a vádlottak közül többen vádalkut kötöttek az ügyészséggel és elismerték a terhükre rótt bűncselekményeket. A vádirat nem kis mértékben két koronatanú, Juhász Gábor és Kovács Zoltán vallomásaira épül, akiket még a 2010-es évek elején hívott a két termelési és értékesítési szövetkezethez Simonka, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetben próbáljanak segíteni. Látjuk, milyen sikerrel. Simonka, aligha elfogulatlanul azt mondja, nekik is a vádlottak padján lenne a helyük.
Érdemes sorra venni, hogy a már addigra is elhúzódó ügyben a KNYFÜ 2019 augusztusában, azaz közel öt és fél évvel ezelőtt emelt vádat. 2020 januárjában, vagyis mintegy öt évvel ezelőtt az előkészítő üléssel kezdődött meg a per. Aztán nem akármekkora fordulatként, két és fél év után, 2022 nyarán 25 tárgyalási napot kidobtak az ablakon. Ennek oka, hogy a büntetőper tanácsvezető bírája, Metzing Márton a Kúriára távozott, ezért újra kellett kezdeni a pert. Akkor azt gondolhattuk, egyszeri, szervezeti kisiklásról van szó. Naivak voltunk. Akár azt a megoldást is választhatták volna, hogy a Kúriára távozó bíró „visszatárgyal” a Fővárosi Törvényszékre, ekként elsőfokon végigviszi a Simonka-pert. Ugyanis olyan szent pillanat nincs egyetlen bíró szakmai pályafutásában sem – akár munkahelyváltás közepette, akár máskor –, hogy éppen nincs futó ügye. Ahogy látjuk, ezt az illetékes bírósági vezetők nem így gondolták, s hagyták elmenni a tanácsvezető bírót. Ez is oka lett a per elhúzódásának.
Ekkor, 2022 nyara után került képbe a most bírói tisztségéről lemondó Laczó Adrienn, aki kifejezetten jó képességű, remek átlátóképességgel rendelkező jogász. Ilyen előzmények után arra a kérdésre nem neki kell(ett) válaszolni: büntetésből vagy jutalomból kapta meg ezt az újrainduló ügyet. Hálátlan feladat volt az övé. Bele kellett ásnia magát a sok tízezer oldalas nyomozati iratokba, szinte kívülről meg kellett tanulni a regény terjedelmű, közel kétszáz oldalas vádiratot, majd napok hosszú során keresztül kellett felolvasnia mindazt, ami első körben, 25 napon át elhangzott a tárgyalóteremben. Embert próbáló munka. S amikor már lendületbe jött volna és az ügy is haladt, akkor újabb „baleset” történt. A bírói tanács egyik tagja távozott. Így ismét, immár másodszorra kellett újrakezdeni a pert, azaz harmadszor kellett nekirugaszkodni.
Megint ugyanaz: napok hosszú során keresztül ismét felolvasta az ezt megelőző tárgyalásokon elhangzott vádlotti és tanúvallomásokat, az ügyészek és ügyvédek hozzászólásait, észrevételeit és indítványait. Így jutunk el az elmúlt hét elejének történéseihez. Két napon keresztül tett észrevételt Simonka és ügyvédje az egyik koronatanú vallomásához. A tárgyalási nap végén pedig Laczó Adrienn arról egyeztetett az ügyészekkel és az ügyvédekkel, hogy a jövő év elején mikor folytassák az egyébként is monstre tárgyalást.
Ekkor éppen egy héttel vagyunk az Országos Bírói Tanács november 20-i gyulai ülése után, ahol a kormány erős nyomására, de sokkal inkább zsarolására, ha roppant kis többséggel is, de egy szakmailag és morálisan vállalhatatlan megállapodásba ment bele a bírói testület. A kormány több mint 130 milliárd forintot biztosítana a bírák és igazságügyi alkalmazottak béremelésére, de cserébe a bírói vezetők aláírásukkal biztosítanák, hogy egyetértenek olyan szervezeti átalakításokkal, mint például a bírói korhatár módosítása, a külsős pályázók előnyben részesítése, „mozgóbírók” alkalmazása és a hatáskörök átalakítása. A Simonka-per múlt heti üléssorozatát lezáró Laczóban a Gyulán történtek miatt cikázhattak a gondolatok, teli lehetett kétellyel, valószínűleg felmerülhetett benne sok, egymást talán kizáró elképzelés is. De egy biztos, még nem döntött a kialakult helyzetben saját sorsáról. Ezért is egyeztetett az ügyészekkel és ügyvédekkel az új tárgyalási határnapokról.
Majd kettőt vagy hármat aludt rá, s a múlt pénteken azt posztolta, hogy „az igazságszolgáltatás megszűnt létezni”, ezért lemond posztjáról. Súlyos, vészjósló, de aligha vitatható mondatok ezek. „Mellbe vágott!” – mondta a Simonka-per egyik védője, aki a múlt héten még ott ült a bíróval a tárgyalóteremben, s hozzá hasonlóan sokan kapkodták a fejüket.
Azonban ez a bírócsere már nem a szervezeten belüli rossz munkaszervezés, az elégtelen tervezés miatt bekövetkező perelhúzódásról, hanem egy, a demokráciában és jogállamban működő önálló hatalmi ág autonómiájának meglététől vagy hiányáról szól.
Laczó Adrienn segélykiáltása nagyon hangosra sikeredett és messzire hallik. Kérdés, hányan hallják meg, ahogy az is, megértik-e. S úgy tűnik, a szakmában egyre többen igen. Ezt bizonyítja a Magyar Bírói Egyesület honlapján található tiltakozások sokasága. Ezek mind azt erősítik meg: „A bírói függetlenség nem lehet alku tárgya.” Ez egyben a legerősebb kritika azon bírói vezetők ellen, akik, ha a béremelés reményében is, de áldásukat adták a kormány zsarolására. Ezzel saját szakmájuk ethosza ellen cselekedtek.
Hogy ez a lázadással felérő bírói tiltakozás hova vezet, még nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy a Simonka-per harmadjára is újrakezdődik, ami azt jelenti, hogy így már negyedszerre ugranak neki a tárgyalássorozatnak. Kijelenthetjük, így a következő országgyűlési választás tervezett idejére, 2026 áprilisára sem lesz elsőfokú ítélet. De ahogy egy ügyvéd ismerősöm mondta, talán még 2029-re sem. S hol van a jogerős ítélet, s hol van az a még súlyosabb ügy, amelyet e vádirat keretében már korábban elkülönített az ügyészség? Ebben uniós pénzek elsíbolása lehet a Simonka és társai elleni vád, a mostani milliárdos tételnél sokkal nagyobb összegben.
