Inkei Péter

Apró a múltból

Az 1 százalék program tanulságai és hasznai

  • Inkei Péter
  • 2020. november 29.

Publicisztika

Hol volt, hol nem volt, volt egy ország, amely az élen járt a kihátrálásban a nyűgként viselt rezsimből. Az 1980-as években keletről irigylés, nyugatról pedig elismerés és buzdítás övezte a szovjet birodalomban merészen innovatív (demokratikus piacgazdaságokból nézve banális) lépéseiért, mint a világútlevél, a társasági adó bevezetése vagy Dél-Korea elismerése. Egy ideig még megmaradt élenjáró rendszerváltónak az után is, hogy ledőlt a fal.

Talán a legutolsó úttörő rendszerváltó újításnak tekinthető az 1 százalékos törvény megalkotása 1996-ban, amit azóta Szlovákia, Litvánia, Románia, Lengyelország és Moldova is utánunk csinált. (Nekünk is volt előképünk, az olasz otto per mille, ahol a személyi jövedelem­adó 0,8 százalékát lehet elosztani az állam és tizenkét egyház között.)

Az újítás a civil szektornak ígért többletforrást, amelyet a polgárok az államapparátustól függetlenül oszthatnak el (itt és a továbbiakban eltekintünk az egyházaknak felajánlható másik 1 százaléktól). A rendszer minimális módosítással máig él, bár a megálmodói ezt nem látták jönni: civil szervezetek ezreit hívta életre a beteg gyerekek és a gazdátlan állatok iránti együttérzés és segítőkészség, ekkora dömpingre senki nem számított. A NAV nemrég közzétett adatai szerint a 2019. évi jövedelmekre alapuló idei listán 27 854 civil szervezet található, és 1,6 millió adófizető rendelkezése nyomán ezek a szervezetek együtt 9,6 milliárd forinthoz jutnak. Egy szervezetre átlagban 58 támogató, illetve 344 ezer forint esik.

Mert megérdemlik (Barotányi Zoltán harmadik otthonában)

Mert megérdemlik (Barotányi Zoltán harmadik otthonában)

Fotó: Sióréti Gábor

 

A civil szektor támogatása?

Az idén az Országos Mentőszolgálat mögött álló civil (?) alapítvány kapta a legtöbbet, 39 ezer polgár révén 230 millió forintot; ez mindössze 0,5 százaléknyit tesz ki a szolgálat költségvetésében, és hasonló a helyzet a második Heim Pál Gyermekkórház 186 milliójával. De mi lenne virtiglibb állami kötelesség, ha nem ezeknek az intézményeknek a teljes körű finanszírozása?

Többletforrás? Ezt is idézőjelbe illene tenni, annak tudatában, hogy a kormány egy csuklómozdulattal tudná kipengetni a teljes 9,6 milliárd forintot, ugyanis heti rendszerességgel dönt ilyen nagyságrendű eseti kiadásokról.

Azt követően, hogy az adózó 1986-tól személyi jövedelemadója 1 százalékát adott szervezet támogatására irányíthatja át, 2008-ban hasonló jogosultságot kaptak a társasági adót (röviden: tao, vulgo: nyereségadó) fizető vállalkozások is. Ők a társasági adójuk meghatározott részével a nemzeti költségvetés nagy kalapja helyett egy bonyolultabb konstrukcióban szintén közvetlenül megjelölt szervezeteket támogathatnak. A kedvezményezettek körébe 2004-től a filmes produkciók, 2008-tól az előadó-művészetek, végül 2011-től a látványsportok kerültek.

Az előadó-művészeti tao kapcsán napvilágra kerülő visszaélések orvoslása helyett a kormány azt a programot tavalyelőtt eltörölte. Maradt az együtt 100 milliárd forint körüli közterhet elterelő filmes és látványsportos tao, ami mintegy tízszerese az 1 százalék program összegének. (Ha megmaradt volna az előadó-művészeti tao, az mostanra a 40 milliárd forinthoz közelítene.)

A méretbeli különbség mellett az 1 százalék programot a nagyfokú transzparencia különbözteti meg az igazi taótól. A támogatott civil szervezetek teljes körű listája mellett minden egyes kedvezményezett köteles nyilvánosságra hozni a támogatás tételes fölhasználását – szemben azzal a kálváriával, amivel a felcsúti Puskás Akadémiához kerülő sokmilliárdnyi közpénz sorsának a földerítése jár. Óriási különbség továbbá, hogy az 1 százalékról egzisztenciális kilátásaink latolgatásától mentesen dönthetünk, ami nem mondható el a sportcélú taóban részt vevő vállalkozásokról.

Hangulatjelentés?

Az 1 százalékban részesülő szervezetek rangsora sokat árul el arról az 1,6 millió polgárról, aki az idén beszállt a programba. Messze a legtöbben valamilyen egészségügyi jellegű szervezetet választottak, különös tekintettel a beteg gyerekekre. Ezt követi a kutya-macska menhelyeknek és más állatbarát szervezeteknek, illetve az óvodák, iskolák és egyetemek alapítványainak a támogatása. Nagyszámú helyi közösségi szerveződés szerepel a listán, amelyek különféle művelődési, településfejlesztési és sportcélokat szolgálnak, gyakran többet is. Nem vállalkozunk arra, hogy a majd 28 ezer felajánláson belül utánaszámoljunk a fölsorolt csoportok közötti arányoknak. A figyelmünk két területre irányul: a politikai tartalmat is hordozó, illetve a kulturális jellegű szervezetek csoportjára.

Ha a támogatók száma szerinti rangsort teljes joggal egyfajta rokonszenvindexnek tekintjük, a NER-hívő nem sok örömöt lel a legfölső 500 között található, politikailag is megítélhető szervezetek csokrában. (Lásd első táblázatunkat. A top 500-ba kerüléshez legalább 300 adózót kellett elérni.)

false

 

false

 

 

Bízzuk az olvasóra annak megítélését, hogy ezek közül hány szervezet mennyire NER-kompatibilis. A képlet többféleképpen értelmezhető. Úgy is, hogy ez a magyar emberek vonzalmának hiteles tükre, azaz minden eddiginél nagyobb ellenzéki fölényt mutató közvélemény-kutatás. De úgy is, hogy az 1 százalék program a NER-bőségszaruk, első sorban a Nemzeti Együttműködési Alap szórási sávján kívül maradók, vagyis egy kontraszelektált kisebbség gyűjtőhelye. Mondhatjuk, hogy ezek a szervezetek nemzetközi kiképzés során tökéletesítik a toborzási képességeiket. De azt is gondolhatjuk, hogy a kormány hívei politikai ügyek helyett jellemzően egészségügyi, állatoltalmi és kisközösségi szervezeteket támogatnak.

Kultúra a privát taóban

Az 1996-os 1 százalék törvény előkészítéséből tevékeny részt vállaltak a kultúra képviselői. Izgalommal latolgatták, vajon mennyi jut ebből a kultúrának: 10 százalék? 20? Nos, a tény – ha tágan értelmezzük a kultúrát – pénzben és adózók számában mérve egyaránt 1 százalék körül mozog. A legtöbb pénzt kapó 500 kedvezményezett között csak három kulturális szervezetet látunk: ezt mutatja második táblázatunk.

false

 

A Golgota az erzsébetvárosi Gospel Kórus & Band alapítványa, a Bárka Színpad pedig egy ózdi rendezvényszervezőt jelöl. Ez utóbbi is példázza, hogy a szervezetek tipizálása nem egyértelmű.
A közművelődési, honismereti és szabadidős szervezetek mindegyike foglalkozik kultúrával is, és minden művészeti iskola mögött áll egy civil szervezet, amelyek szép számmal kaptak fölajánlást.
A teljes listán négy-ötszáz olyan szervezet van, amely elvileg pályázhatna a Nemzeti Kulturális Alap valamely kollégiumánál. Szép számmal van helyi fúvószenekar – a Tiszavasvári Fúvószenekarral az élen, 210 támogatóval. Mellettük különösen hat a Magyar Állami Operaház 74, a Zeneakadémia 42 vagy az Országos Széchényi Könyvtár 16 fővel. Az utóbbi mellett szembetűnik 36 személy 286 ezer forintja, amit a Magyar Elektronikus Könyvtárhoz tereltek.

A közel 28 ezres teljes listán 63 országos ismertségű kulturális szervezetet számoltam össze. Ezek együtt 3327 embertől 24,2 millió forinthoz jutottak. (Már amennyiben a NAV nem tartja vissza adótartozás miatt, amire akad példa.) Ennyi, az 1 százalék program által megmozgatott pénz kevesebb, mint 1 százaléka jut a hivatásos kultúrának. Ez egy csöpp: az NKA miniszteri keretéből egy-egy kiválasztott havonta élvez egymaga ekkora támogatást.

A közismert kulturális szervezetek túlnyomó többsége száznál kevesebb támogatót szerzett és így lemaradt a top 2000-ből, ahova Pintér Béláék és a Gospel Kórus mellett még hatan fértek be. Ők szerepelnek harmadik táblázatunkban. (98 támogatóval épp lemaradt a Radnóti Színház.)

false

 

A kulturális szervezetekhez átirányított 1 százalék átlagosan 7272 forintot ér. Ez jelentősen meghaladja a program egészének 5912 forintos átlagát, ami megerősíti, hogy a módosabbakra jellemző a („magas”) kultúrához kötődés. Ugyanakkor nagy a szórás a kultúrát támogatók körében is. Mivel nálunk nincs progresszív adózás, az egy felajánlóra eső összeg szerint rangsorolt kulturális együttesek listájának két vége közötti eltérés elég tisztán jelzi a jövedelmi arányokat. Meghökkentő a Zenei Tanácsot és a Zeneszerzők Egyesületét támogató két-két adózó jövedelme közti öt és félszeres különbség. (Lásd a negyedik táblázatot.)

false

 

Hogyan csinálják máshol?

Megakad a tekintet az Új Színház egy szál (szerény jövedelmű) támogatóján. Ez valójában nem kivételes eset, a 27 854 szervezet 4,2 százalékának, 1173 szervezetnek csak egyetlen támogatója akadt. Vajon az efféle, már-már diszfunkcionális jelenségek jellemzik a többi ország hasonló természetű programját is?

A legtöbb tudást a lengyel 1 százalékos programról lehet begyűjteni. A történéseket és meggondolásokat nem ismerjük, de az eredményt látjuk. Lengyelországban csak 8743 civil szervezetnek lehet utalni, következésképpen a támogatás koncentrálódik. Továbbmenve, náluk kétlépcsős, 18, illetve 32 százalékos a személyi jövedelemadó, és mivel majd négyszer többen vannak, mint mi vagyunk, az idén egy szervezetre több mint 100 ezer złoty jutott, ez a 24-szerese annak, amennyit a magyar programban egy átlagos szervezet kap. (A jövedelmi szintek nagyjából azonosak a két országban.)

A lengyel listán nagyobb arányban szerepelnek kulturális szervezetek, mint nálunk. Sorukból messze kiemelkedik a Karácsonyi Jótékonysági Nagyzenekar (Wielka Orkiestra Świątecznej Pomocy), a brit Promhoz mérhető jelentőségű „polonikum”, amelynek az 1 százalék program keretében 191 ezer lengyel adózó 1,4 milliárd forintnak megfelelő adományt juttatott.

Romániában egyelőre a magyarországi alattiak a jövedelmek, és ők feleannyian vannak, mint a lengyelek. A hasonló logikájú program mégis többet hoz a konyhára, mint nálunk. Ennek az a magyarázata, hogy korábban 2 százalék felől lehetett rendelkezni, mostantól pedig 3,5-ről; Moldovában pedig élből 2 százalékkal indították a programot.

Szépségtapasz, hogy legutóbb némileg nőtt a kulturális szervezeteknek nyújtott fölajánlás összege a megelőző évhez képest. A program egésze azonban zsugorodik. 2013-ban az adózók 49 százaléka rendelkezett az 1 százalékról, és ezáltal 13,1 milliárd forint fölött osztozott 31 101 szervezet. Míg akkor a polgárok fele részt vett a programban, ma ezt nagyjából csak egyharmaduk teszi. A csökkenés egyik oka technikai természetű: amióta a NAV készíti elő a bevallást, külön nekirugaszkodást igényel az 1+1 százalékok fölötti rendelkezés.

Merre van az előre?

Vajon eljárt a program fölött az idő? Hiszen voltaképpen finanszírozási mechanizmus gyanánt aligha vehető komolyan. Annál kevésbé, mivel a pénzügyi szakemberek kezdettől jelezték, hogy többe fog kerülni a leves, mint a hús. Meglehet, az 1 százalékos támogatások nyilvántartása és célba juttatása többe kerül 9,6 milliárdnál. Az igazi tao keretében ennél lényegesen több pénz kerül a kedvezményezettekhez.

De nem ezért kell szeretni – mert igenis, szeretni és óvni való. Az 1 százalék program minden esztendőben megmozgatja a civil társadalmat. Valóságos seregszemle, amelynek során a támogatók megnyerése iránti igyekezet arra készteti a sok tízezer egyesületet és alapítványt, hogy előjöjjön, s mutassa meg, kikből áll és mit kínál. A polgárok millióiban tudatosul a létezésük, szemügyre veszik őket, és ha nem is a többség, de legutóbb is az adózók mintegy 30 százaléka beszállt a szolidaritási kvízbe. A civil szféra kritikus megmérettetéséről van szó, ahol a tétet növeli, hogy egy játékosnak csak egy élete van: az 1 százalék nem osztható szét több szervezet között. Talán árnyalatnyi szerepet játszik az a kegyeleti megfontolás és patriótabüszkeség is, hogy az 1 százalék program – kéz a kézben az NKA-val – az élharcos rendszerváltó voltunkra emlékezteti Európát.

Napirendre kívánkozik a program áramvonalasítása. Keresni kellene annak a módját, hogy a projektum erényeinek sérelme nélkül csökkenjen a szétforgácsoltság. Kézenfekvő lenne a jogosultság szűkítése, amitől azonban óvnánk, akkor már taktikusabb szélárnyékban hagyni a programot. Egyéb módokat kellene találni, hogy több jusson a javadalmazottaknak. A művelet valamennyi szereplőjén múlik, hogy az eljárás egyszerűsítésével és a program propagálásával ismét több adózó éljen az szja 1 százalékának az átirányításával. Ha a kormány fölismerné és magáévá tenné a programban rejlő értékeket, a fönt említett csuklómozdulattal a duplájára tudná emelni az szja utalható hányadát (nem érintve az egyházaknak adható másik 1 százalékot), a kulcs 2 százalékra emelésével. Vagy 3,5-re, mint Romániában!

A szerző kultúrakutató, a kelet-európai országok kultúrpolitikáját vizsgáló civil szervezet, a Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatója.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.