Ha csak egy ábrát lehetne bemutatni arról, hogy miért volt eleve totálisan elhibázott lépés a benzinárstop, akkor a havi bontású üzemanyag-fogyasztás lenne a legjobb. Ezen az látszik, hogy az európai és a magyarországi fogyasztás volumene nagyjából együtt mozgott az elmúlt években – nem teljesen, de ez most nem számít. Szépen megmutatkozik, hogy 2020 elején leállt az élet, a covid miatt a fogyasztás beszakadt itthon és nagyjából mindenhol a világon. Aztán lassan helyreállt a rend.
Az üzemanyag ára 2021 második felében kezdett elszállni, köszönhetően annak, hogy a kőolaj világpiaci ára is emelkedett – ma már tudjuk miért, Oroszországnak kellet a pénz a háborúra, ezért próbálta felverni az árat. Európában az emberek (meg cégek és kábé mindenki) elkezdett spórolni az üzemanyaggal, vagy legalábbis próbált. Magyarországon 2021 novemberében bevezették az árstopot – 480 forinton, miközben az európai átlagár 700-800 forint volt.
Mert a zemberek 480 forintért kell hogy tankoljanak és kész, magyar ember nem spórol, az ócska liberális szokás.
Hogy miért pont 480 lett, azt senki sem tudja, talán Rákóczi Ferenc bajuszától ijedt meg a kormány az ötszázason, mert két felváltott Rákóczi, az már majdnem forradalom. És nehogy már itten nyerészkedjen bárki is, a fogyasztói ár mellett a nagyker árat is 480 forintban határozta meg.
Annyira szankciós meg háborús intézkedés volt ez, hogy az árstop a háború kitörése előtt majdnem három hónappal lépett életbe. Mit nem adott volna annak idején Napóleon egy ilyen jóstehetséggel bíró szakértői gárdáért! Nem itt tartanánk, az biztos. Pirog helyett croissant-t enne minden orosz.
A hazai fogyasztás az ársapka bevezetése után jelentős mértékben nőtt, miközben Európában stagnált. Már akkor tudni lehetett, hogy ez így nem lesz jó. Például azért nem, mert ha ugyanannyiért kell adni a benzint, mint amennyiért vesszük és közben az infrastruktúrát is fenn kell tartani, akkor az nem igazán éri meg. Akkor se, ha a kormány extraprofitról beszél hülyeségeket, mert a kockás papír meg mást mond, és ha választani kell, hogy kinek, minek higgyünk, akkor
a kockás papír mindig szavahitetőbb, mint egy politikus, hát még egy kormányon lévő politikus.
Így aki tehette, az nem is hozott be egy csepp üzemanyagot se azon felül, mint amennyit feltétlenül muszáj, hogy a kút működni tudjon – ez szerződéses kötelezettség. A Mol ezt nem tehette meg, neki ki kellett szolgálni az úgynevezett független kutakat is. Egymaga azonban nem tudta kielégíteni az egyre növekvő fogyasztási igényeket sem saját erőből, sem importból. Az import már azért sem fokozható az égig, mert nincs hova tenni, nincs kapacitás se a tárolására, se a szállítására.
Ezzel párhuzamosan mindenki ide kezdett járni tankolni, és a hazai fogyasztáshoz igazított hálózat ezt nem bírta. Erre jött a rendszámos tiltás, vagyis hogy csak magyar rendszámmal lehet 480-ért tankolni. Aztán kiderült, hogy még így se jó, a kereslet jócskán meghaladja a kínálatot, ezért jött a céges tiltás, a cégautók nem tankolhattak kedvezményes áron. Akkor se, ha az a cégautó amúgy egy önfoglalkoztató mikrocég autója. Nem, az állam csecsén cég csak ne nyerészkedjen!
Ha egy pofonegyszerűnek tűnő rendszert folyamatosan toldozni-foltozni kell, akkor az a rendszer nem egyszerű, hanem szar. Politikailag azonban nagyon nehéz beismerni, hogy
nem a kormány határozza meg, hogy mennyibe kerül egy liter benzin, főleg úgy, hogy volt idő, amikor ezt a képtelenséget a kormány tök komolyan el is hitte magáról.
Szóval a kormány próbált kitartani a végsőkig, mint egy igazi faszagyerek, elvégre december végén lejár az árstop, hála istennek, már csak három hét.
Csakhogy az emberek se hülyék, ahogy elkezdtek budipapírt, élesztőt, cukrot, lisztet vagy tejet felhalmozni – vagy mégis hülyék – úgy elkezdtek tankolni, mint a gép. Beindult a spirál: egyre többen akartak tankolni 480-ért – aztán, hogy ki mit csinált ezzel a többlettel, már mindenki tippelje meg – ám egyre többször fordult elő, hogy kifogyott a készlet. Drágán meg tankoljon a bánat! Amikor a kutak elkezdték kiírni, hogy csak X litert lehet egyszerre tankolni olcsóért, elkezdődött az irreális para, hogy jaj, nem lesz benzin! Közben beállt a kombájn, a tűzoltó is tankolni, nyilván nem két litert. A Mol pedig képtelen volt annyi naftát importálni, amennyire igény volt – ráadásként a százhalombattai finomítónál is épp most jelentkezett egy műszaki hiba, így az félgőzzel, vagy pár napig sehogy sem tudott dolgozni. Persze lehet, hogy volt ilyen hiba korábban is, csak nem tűnt fel, mert más cégtől lehetett üzemanyagot vételezni.
Amikor elkezdtek terjedni az egyliteres tankolásról, a kiürült tartályokról szóló képek a közösségi és más médiában, az már egyenesen vezetett a pánikhoz. Hosszú sorok a kutakon, mémek a Facebookon (Mad Max az autópályabevezetőn és hasonlók), a Google a „Hol lehet” kezdetű keresésre csak benzinkutas kiegészítést ad, forródrót azokról a kutakról, ahol még van valami, lista azokról a településekről, amelyek elvesztek.
A végén, amikor már rendőrök terelték a forgalmat a kilométeres sorok miatt, már Gulyás Gergely és főnöke is tudta: ennyi volt.
Nem sikerült kibírni az év végéig. Mert a szankciók. Mert a háború. Egyébként Ukrajnában simán lehet tankolni – oké, dízelt, mert az kell a tankba. Mindenféle indok előjött. Csak egy nem: bocs, elbasztuk. Mert az kizárt. Politikailag ez nem megengedett. Márpedig itt az egyetlen cél és motiváció az, hogy a lehető legkisebb politikai kárt szenvedjen a kormány. A benzinárral és árstoppal, a fűtéssel, a cukorral, az étolajjal és mindennel, amit sikerült elbaszni az elmúlt néhány évben. Csak ki ne tudódjon, csak be ne ismerjük, mert akkor aztán elszabadul a pokol. Ez az egyetlen motiváló erő. És lám, sikerült addig hajtani az őrületet, hogy az emberek inkább fizetnek piaci árat, minthogy órákat álljanak sorba a benzinkúton. Ennél simábban vissza se lehetett volna vonni a benzinárstopot.
