Ez már nem ugyanaz az Európai Parlament, és nem ugyanaz az Európai Unió. Sok minden megváltozott, főleg azért, mert Franciaország és Németország gazdaságilag és politikailag kifulladt. Nem ez az első alkalom, hogy Európa két vezető hatalmának az egyike vagy a másika meggyengül, de hogy ennyire, és hogy mindketten egyszerre, arra még nem volt példa. Ez a helyzet politikai vákuumot hozott létre Brüsszelben, amit az Európai Bizottság elnöke azzal igyekszik betölteni, hogy úgy lép föl, mintha az Európai Unió elnöke lenne.
Ursula von der Leyen külpolitikai kezdeményezések sorával áll elő, és annyira a maga ízlése szerint formálja az Európai Bizottság vezetését, ahogyan korábban egyik elődje sem tette. Mintha elszánta volna magát, hogy minél gyorsabban tető alá hozza az európai politikai uniót. Lehet, hogy ezzel kikövezi az Európai Egyesült Államok felé vezető utat, aminek az alapjait már lerakták, hiszen az uniós országok közösen küldenek pénzt és felszerelést Ukrajnának, közösen vettek föl hitelt a Covid-válság idején, ki fognak nevezni egy katonai védelemért felelős uniót biztost, és nagy támogatást élvez Mario Draghi múlt heti jelentése, amelyben a volt olasz jegybankelnök azt írja: versenyképes unióhoz közös európai iparpolitika kell. Az is lehet viszont, hogy Ursula von der Leyen gyorsító kísérlete éppen ellenkező hatást ér el, és akkora elutasításba ütközik az európai közvélemény és a nemzeti vezetők részéről, ami hosszú időre szétzilálja a huszonhetek egységét.
Nehéz megjósolni a hatást, mert sok függ az amerikai elnökválasztás eredményétől, a közel-keleti fejleményektől, attól, hogy Vlagyimir Putyin képes lesz-e arcvesztés nélkül kilépni az ukrajnai háborúból, és hogy Hszi Csin-ping felül tud-e kerekedni Kína gazdasági és társadalmi nehézségein. Sok a bizonytalanság, különösen azért, mert
a megerősödő szélsőjobboldal új helyzetet teremtett az Európai Bizottságban, de főleg az Európai Parlamentben.
Az előző ciklus alatt a parlament ülésein a Renew Europe frakció középutas képviselői szólaltak fel harmadiknak a sorban, mivel a mérsékelt jobboldal és a mérsékelt baloldal után a harmadik legnépesebb politikai csoportot alkották. A centristák mondták ki a végső szót azzal, hogy felvázolták, a bal- és jobboldal között milyen kompromisszum várható, és ezzel el is dőltek a viták. Most viszont...
Ahogy eddig, most is először a jobbközép Európai Néppárt, majd a balközép Szocialisták és Demokraták kapnak szót, de a Renew már csak az ötödik, a Patrióták Európáért és az Európai Konzervatívok és Reformerek után. A Patriótáknál (akik Brüsszelben a szörnyen amerikaias P4E rövidítés alatt futnak) Marine Le Pen és Orbán Viktor barátai alkotják a két legnagyobb küldöttséget. A Európai Konzervatívok és Reformereket (akiket a brüsszeli angolban inkább ECR-nek hívnak) Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Fratelli d'Italia nevű pártja és a tavaly ellenzékbe küldött lengyel Jog és Igazságosság vezeti.
Mivel az ECR gyakran gondolja ugyanazt, mint a Néppárt, a Patrióták pedig mindent megtesznek azért, hogy mindkettőjükhöz közelebb kerüljenek, egyre gyakrabban előfordul, hogy ennek a három jobboldali áramlatnak hamarabb kialakul a közös álláspontja, mint hogy a centrum egyáltalán megszólalhatna. A Renew Europe-ra még sor sem került, a szociáldemokraták már a partvonalra szorultak, és a meccs el is dőlt, miközben elvileg a Néppárt, a szociáldemokraták, a Renew és a Zöldek – a demokratikus pártok – alkotják azt a parlamenti többséget, amely újra Ursula von der Leyent nevezte ki a Bizottság élére.
Találkozóról találkozóra egyre világosabbá válik, hogy a Néppárt szeretné megértetni a centrummal, a baloldallal és a Zöldekkel, hogy rajtuk kívül más szövetségesei is vannak, és „ügyek mentén” megválaszthatja, hogy mikor kire támaszkodjon. Ettől még nem borult fel a szokásos politikai többség, hiszen a Néppárt nem léphet hivatalos szövetségre a Patriótákkal, és az ECR-hez sem kerülhet túl közel, mert azzal a saját feloszlását kockáztatná. Le Penék és Orbán Viktor Kremlhez fűződő szívélyes viszonya pedig a Néppártot és az ECR-t is elborzasztja.
A mérsékelt jobboldal, a mérsékelt baloldal és a centrum közötti kötelék még mindig erősebb, mint a jobboldali csoportok közötti, de a korábbi politikai egyensúly már eltolódott. Az Európai Parlamentben már biztosan, és lehet, hogy hamarosan az Európai Unió működése felett őrködő Európai Bizottságban is. Hiszen Ursula von der Leyen kinevezte Georgia Meloni jelöltjét a Bizottság egyik ügyvezető alelnökének. Akárcsak a pártja, az Európai Néppárt, a Bizottság elnöke is több vasat tart a tűzben.
