Borban az igazság

  • 2005. március 24.

Publicisztika

Az a bitang Moszad! De most rajtaveszik. Pedig mennyi időbe és fáradságba került a makulátlan Szita Károly befeketítése! Na és azok a jegyzőkönyvek! Azok különösen sikerült darabok lettek, be is kajálta az irodalmi hetilap, ahogyan kell. Erre most tessék, a tökéletes gépezetbe homokszem került, a hírbe hozottak az első bizonytalankodó nyilatkozatok után előálltak a farbával. Hamisítvány minden!

Az a bitang Moszad! De most rajtaveszik. Pedig mennyi idõbe és fáradságba került a makulátlan Szita Károly befeketítése! Na és azok a jegyzõkönyvek! Azok különösen sikerült darabok lettek, be is kajálta az irodalmi hetilap, ahogyan kell. Erre most tessék, a tökéletes gépezetbe homokszem került, a hírbe hozottak az elsõ bizonytalankodó nyilatkozatok után elõálltak a farbával. Hamisítvány minden!

A nagy fölfedezéshez azért kellett pár nap: amikor a hét végén elõször szegezték Orbán Viktornak egy sajtótájékoztatón a kérdést (ahol egyébiránt Orbán a mûvész polgártársakat Budapest szimbólumának megalkotására hívta föl), ugyan kommentálná már az ÉS-ben megjelent jegyzõkönyvek tartalmát, a volt kormányfõ cáfolta a hetilapban közölteket. Azt azonban többszöri firtatásra sem mondta ki, hogy a dokumentumok hamisítványok lennének. (Amik szerint Orbán miniszterelnökként a hivatali rezidenciáján tartott céggyûlésen adott praktikus tanácsokat azon tokaji kft.-nek, amelynek akkortájt a felesége is tagja volt.) Ezt Répássy Róbert szögezte le igen határozottan, bár az indok - mivel nevezett papíroknak nincs nyomuk az illetékes cégbíróságon, ergo azok nem is léteznek - nem feltétlenül magától értetõdõ.

Van persze perrel fenyegetõzés: ámbár nem az ÉS-t, hanem a lap állításait idézõ szocialista politikusokat citálná bíróság elé Orbán. Amibõl akár arra is következtethetünk, hogy a cikken nemigen talált fogást a polgári jogászteam; mert ha talált volna, nyilván úgy beperlik az újságot, hogy csak na. Mint tették azt az Orbán-apuka bányaprivatizációjáról szóló "szabó-Vajda-írással. Persze nem árt fölidézni: csupán egy nyelvi slendriánságba bírtak belekapaszkodni (Fidesz-cég szerepelt a nem perelhetõ Fidesz közeli helyett), mint ahogyan azt sem, hogy a fõ állítást - az apa magánosító törekvéseit részben a Fideszhez közel álló cég segítette anyagilag - idõvel maga Orbán igazolta Debreczeni József róla szóló könyvében.

A Tokaj-sztori még nem ért el ebbe a fázisba: egyelõre a megszokott koreográfia korai elemeinél tar-tunk. Hamisítanak, mocskolnak. Hogy kik? Nyilván azok, akik az ún. Simicska-Kaya Ibrahim-Joszip Tot-Schlecht Csaba cégügyletek papírjait is kreálták a tisztakezû fideszesek lejáratására, és akiket a Nemzetbiztonsági Hivatal már nagy erõkkel keresett - legalábbis egy 1998. õszi Új Magyarország-tudósítás szerint. (Azóta sem lehetett errõl többet hallani.) Vagy azok, akik 1998 elõtt a fideszes vezetõket és hozzátartozóikat közpénzen és törvénytelenül megfigyelték - apró szépséghiba, hogy ezek a sötétben ólálkodó ügynökök sem a legfõbb ügyész, sem a Legfelsõ Bíróság szerint nem léteznek. Ennek ellenére megint itt vannak, és kavarják a szart ügynöklistákkal meg jegyzõkönyvekkel. A büdös moszadosai, hogy hirtelen mást ne mondjunk. Hiszen õk állnak a mostanság kiszivárgott ügynöklisták mögött is; megmondta egy kiérdemesült titkosszolga (sõt maga Kövér László is ellenséges, ellenérdekelt külföldi szolgálatokról beszélt); õk akarják szétverni az értékes III/II. maradványait is. Nyilván õk buktatták le a D-209-et is! (Szerintünk!!!) Amely leleplezést melyik újság közölte?

A Magyar Nemzet!

Hát gondolták volna?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.