Az a bitang Moszad! De most rajtaveszik. Pedig mennyi idõbe és fáradságba került a makulátlan Szita Károly befeketítése! Na és azok a jegyzõkönyvek! Azok különösen sikerült darabok lettek, be is kajálta az irodalmi hetilap, ahogyan kell. Erre most tessék, a tökéletes gépezetbe homokszem került, a hírbe hozottak az elsõ bizonytalankodó nyilatkozatok után elõálltak a farbával. Hamisítvány minden!
A nagy fölfedezéshez azért kellett pár nap: amikor a hét végén elõször szegezték Orbán Viktornak egy sajtótájékoztatón a kérdést (ahol egyébiránt Orbán a mûvész polgártársakat Budapest szimbólumának megalkotására hívta föl), ugyan kommentálná már az ÉS-ben megjelent jegyzõkönyvek tartalmát, a volt kormányfõ cáfolta a hetilapban közölteket. Azt azonban többszöri firtatásra sem mondta ki, hogy a dokumentumok hamisítványok lennének. (Amik szerint Orbán miniszterelnökként a hivatali rezidenciáján tartott céggyûlésen adott praktikus tanácsokat azon tokaji kft.-nek, amelynek akkortájt a felesége is tagja volt.) Ezt Répássy Róbert szögezte le igen határozottan, bár az indok - mivel nevezett papíroknak nincs nyomuk az illetékes cégbíróságon, ergo azok nem is léteznek - nem feltétlenül magától értetõdõ.
Van persze perrel fenyegetõzés: ámbár nem az ÉS-t, hanem a lap állításait idézõ szocialista politikusokat citálná bíróság elé Orbán. Amibõl akár arra is következtethetünk, hogy a cikken nemigen talált fogást a polgári jogászteam; mert ha talált volna, nyilván úgy beperlik az újságot, hogy csak na. Mint tették azt az Orbán-apuka bányaprivatizációjáról szóló "szabó-Vajda-írással. Persze nem árt fölidézni: csupán egy nyelvi slendriánságba bírtak belekapaszkodni (Fidesz-cég szerepelt a nem perelhetõ Fidesz közeli helyett), mint ahogyan azt sem, hogy a fõ állítást - az apa magánosító törekvéseit részben a Fideszhez közel álló cég segítette anyagilag - idõvel maga Orbán igazolta Debreczeni József róla szóló könyvében.
A Tokaj-sztori még nem ért el ebbe a fázisba: egyelõre a megszokott koreográfia korai elemeinél tar-tunk. Hamisítanak, mocskolnak. Hogy kik? Nyilván azok, akik az ún. Simicska-Kaya Ibrahim-Joszip Tot-Schlecht Csaba cégügyletek papírjait is kreálták a tisztakezû fideszesek lejáratására, és akiket a Nemzetbiztonsági Hivatal már nagy erõkkel keresett - legalábbis egy 1998. õszi Új Magyarország-tudósítás szerint. (Azóta sem lehetett errõl többet hallani.) Vagy azok, akik 1998 elõtt a fideszes vezetõket és hozzátartozóikat közpénzen és törvénytelenül megfigyelték - apró szépséghiba, hogy ezek a sötétben ólálkodó ügynökök sem a legfõbb ügyész, sem a Legfelsõ Bíróság szerint nem léteznek. Ennek ellenére megint itt vannak, és kavarják a szart ügynöklistákkal meg jegyzõkönyvekkel. A büdös moszadosai, hogy hirtelen mást ne mondjunk. Hiszen õk állnak a mostanság kiszivárgott ügynöklisták mögött is; megmondta egy kiérdemesült titkosszolga (sõt maga Kövér László is ellenséges, ellenérdekelt külföldi szolgálatokról beszélt); õk akarják szétverni az értékes III/II. maradványait is. Nyilván õk buktatták le a D-209-et is! (Szerintünk!!!) Amely leleplezést melyik újság közölte?
A Magyar Nemzet!
Hát gondolták volna?
