Monostori Tibor

Fenn a béka

A Mathias Corvinus Collegium tudományos színvonaláról

Publicisztika

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Kárpát-medence legnagyobb tehetséggondozó intézménye, az Eötvös Collegium és a Bibó Szakkollégium küldetésének igazi beteljesítője, az intellektuális élet motorja akar lenni. A kutatói szférában mindezt jobbára harmad- és negyedvonalbeli szakmai vezetőkkel, a nevelési programjában pedig bárki által elérhető pedagógiai módszertannal kívánja elérni.

Anyagi források hiányára nem hivatkozhatnak az MCC vezetői, ha az intézmény teljesítményét értékelik. Az intézményt 25 évig a Tihanyi Alapítvány pénzelte. 2020-ban vette át a helyét a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Az állam beszállásával az alapítvány több mint 100 milliárd forintnyi pénzbeli juttatás mellett 300 milliárdot érő, jelentős éves osztalékot fizető Mol- és Richter-részvénypakettet kapott (lásd: A holnap ifjú serege, Magyar Narancs, 2020. május 21.). Ezenkívül budai és vidéki ingatlanok tömegéhez jutott hozzá, kezdve a budai Balassi Intézet épületeitől egy révfülöpi táboron és vitorláskikötőn át debreceni, pécsi, szekszárdi, zalaegerszegi, szombathelyi épületekig.

A 2022. évre vonatkozó közérdekű adatok még nem elérhetők, a 2021. évi, 2022 májusában kiadott jelentés alapján az alap- és középfokú képzésben mintegy 3450, az egyetemi programokban 350 fő tanult. Az ingatlanvagyon és az újabb befektetések értéke továbbhízott. Az MCC saját bevallása szerint 2022 őszén már 6 ezren vettek részt a képzéseken, amelyek hangsúlyosan kiegészítő tevékenységek: 10 éves kortól posztgraduális, sőt posztdoktori szintig kívánják gondozni a tehetségeket esti, online és külföldi képzéseken.

Ezek igen sokrétűek, a bentlakásos ösztöndíjas hallgatók egyetemi szakóráitól az iskolások számára elérhető online kurzusokig terjednek. Utóbbiak „programbizonyítványokat” adnak. Egy többhetes online kurzust jellemzően tesztírással, különböző feladatok megoldásával lehet sikeresen elvégezni. A hagyományos típusú állami, mindenütt beszámítható akkreditált képzések nimbusza világszerte visszaszorulóban van, ezt láthatólag az MCC sem erőlteti.

Kísérletet tettem arra, hogy szakmai szempontból értékeljem az intézmény munkaerő-állományát és tudományos színvonalát. Pontos létszámadatok nem állnak rendelkezésre, csak a 2021-ben kifizetett személyi jellegű ráfordítások értékét ismerjük (4 milliárd forint). Az MCC által fizetett belsős és külsős szakembereket ezért két csoportra osztottam, és kifejezetten a mintegy 80 fős tudományos krémre, az MCC Akadémiának nevezett csúcsszervére koncentráltam, ahol a nyilvános tudománymetriai adatok segítségével a szakmai teljesítmény nagy biztonsággal elemezhető. Ők azok, akik az egyetemi szinttől felfelé elsősorban felelősek a tehetséggondozásáért, illetve akik az MCC autonóm kutatási tevékenységét irányítják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.