Simor Árpád

Házat hazudni

Ki issza meg a lakásboom levét?

  • Simor Árpád
  • 2021. július 21.

Publicisztika

Rengeteg az új építésű és felújított lakás Budapesten – az eredmény műszakilag és életminőségileg egyaránt lehangoló. Szélhámos kivitelezői réteg, maffiaszerű működés, jogi nonszenszek, és a közeljövő még ennél is kiábrándítóbb. A beteg épületek betegítő hatásait sem úszhatjuk meg.

A nyári pesti égbolt hátterében nemesbeton mintájú, hosszú konyhalap úszik méltósággal, majd enyhe döccenéssel partot ér egy harmadik emeleti erkélyen. Vékonydongájú, hatvanas munkásember fogja meg és gyakorlott mozdulatokkal eltünteti a lakásban. A munkalap úgy került az égboltra, hogy nem tud bekanyarodni, emiatt elakadt a lépcsőházban, a tulaj pedig kínjában megállapodott a szomszéd ház darukezelőjével a holmi légi szállításáról.

Eljutottunk oda, hogy már a toronydaru-kezelőé is jattos szakma lett.

Budapesten irgalmatlan tömegű lakás épül, sokat újítanak föl – a végeredmény műszakilag elrettentő, az életminőséget illetően nép­irtó. Az iszonyú átabotában összebarmolt fércművek technikai részletei, amennyire szórakoztató adomák forrásai a magamfajta műszakinak, olyannyira nem érthetők az átlagembernek. A jogi helyzet pedig a leendő lakókra nézve rendszerszerűen és következetesen rosszindulatú.

Mégiscsak adomázzunk egy kicsit.

Az agglomeráció és a város határán, a portenger közepén új, „mediterrán” tetőidomú egyenházakból álló lakótelep, itt-ott egy-egy régebbi családi ház. Szolgalmi joggal (itt csak) kétfelé osztott telek, ami híven őrzi a két héttel korábbi eső sarát. Ha már itt a konyhabeépítő, miért ne fúrná át a mennyezeten az elszívó csövét, lelkesedik a tulaj, fiatal, agilis, értelmes villanyszerelő. Mert az egy másik szakma, másik milliós szerszámpark, meg aztán födémfúrás, statika, hárít az asztalos. De nem, itt fa a födém.

Hogy mi?!

Jó lesz az olcsóbb is

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.