Kirakatrendezés - A kormány készülő drogstratégiájáról

  • Sárosi Péter
  • 2011. február 3.

Publicisztika

Kormánykörökben evidenciának számít, hogy a szigorú büntetőpolitika és a drogfogyasztási trendek alakulása között oksági kapcsolat áll fent - ha enyhítünk a szabályozáson, akkor nő a drogfogyasztás és a vele járó problémák, ha szigorítunk, akkor a fogyasztás csökken. A kormány ily módon elődje helytelen, "liberális" drogpolitikájának tudja be a kábítószerek kínálatának és keresletének bővülését - és ezzel indokolja a büntetőjogi szabályozás szigorításának tervét is.

Kormánykörökben evidenciának számít, hogy a szigorú büntetőpolitika és a drogfogyasztási trendek alakulása között oksági kapcsolat áll fent - ha enyhítünk a szabályozáson, akkor nő a drogfogyasztás és a vele járó problémák, ha szigorítunk, akkor a fogyasztás csökken. A kormány ily módon elődje helytelen, "liberális" drogpolitikájának tudja be a kábítószerek kínálatának és keresletének bővülését - és ezzel indokolja a büntetőjogi szabályozás szigorításának tervét is.

A jelenlegi szabályozás szerintük lehetőséget ad a "kis dílereknek" arra, hogy fogyasztónak álcázva magukat kicsússzanak a törvény kezei közül. A megoldás, amit egyre többet emlegetnek: szigorítani a jogszabályokon. Hogy pontosan mely jogszabályokat módosítanák és hogyan, arról nincs megbízható információnk; ezért most csak a szigorítás logikáját tudjuk elemezni. Ehhez pedig meg kell válaszolnunk néhány fontos kérdést.

*

Először is: vajon tényleg romlottak-e a drogfogyasztás statisztikái az elmúlt években Magyarországon, és ha igen, az mennyiben tulajdonítható a "megengedő" drogpolitikának?

A fiatalok drogfogyasztásáról az első számú információforrásunk az ún. ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) felmérés, amit négyévente végeznek el egyidejűleg és egyazon módszerrel minden európai ország középiskoláiban. Ilyen felmérést végeztek el 1999-ben, abban az évben, amikor a Fidesz-kormány szigorításai hatályba léptek, 2003-ban, amikor az MSZP-SZDSZ-kormány enyhítése hatályba lépett, legutóbb pedig 2007-ben. A fiatalok körében messze a legnépszerűbb szer, a marihuána fogyasztásának alakulását vizsgálva azt látjuk, hogy a szigorodó drogpolitika időszakában, 1999 és 2003 között jelentősen nőtt a marihuánát kipróbáló 16 évesek aránya; míg 2003 és 2007 között lassú csökkenést figyelhettünk meg. Az első reakciónk akár az is lehetne: lám, a szigorítás bumeránghatással jár, míg a büntetőpolitika enyhítése csökkenti a marihuána iránti keresletet.

Ez a következtetés azonban elhamarkodott lenne.

Az ESPAD vizsgálatok lehetővé teszik az öszszes európai ország adatainak összehasonlítását. Ebből először is azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarország a marihuánát kipróbáló fiatalok tekintetében még mindig kontinensünk legkevésbé érintett országai közé tartozik. A másik fontos tény az, hogy a marihuánafogyasztás nagyjából ugyanazt a mintát követte szinte minden európai országban: a 90-es évek végének nagy fűfogyasztási hulláma a 2000-es évek elejére lecsillapodott, és az évtized közepére stagnálás vagy lassú csökkenés következett. Összeurópai jelenségről van tehát szó, amit sokkal inkább lehet határokon átnyúló demográfiai, kulturális és gazdasági trendekkel magyarázni, mintsem azzal, hogy miként alakult a büntetőjogi szabályozás az egyes országokban.

A drogjogi szabályozás sokszínű az unióban - bár van közös drogstratégia, közös drogpolitika nincs. A drogfogyasztási trendek pedig makacsul ellenállnak az általánosító értelmezéseknek. Az egyik legliberálisabbnak tartott ország, Hollandia például a középmezőnybe tartozik a marihuánát fogyasztók számát tekintve, megelőzi például a szigorú drogpolitikájú Franciaország is. De ma már nem csak Hollandiára tudunk hivatkozni, ha a tiltó paradigma kereteit feszegető drogpolitikák hatásait kívánjuk szemügyre venni. A hagyományosan katolikus, konzervatív Portugália például 2000-ben merész reformokat hajtott végre: dekriminalizálták a drogfogyasztást, és az új drogstratégia, szakítva a drogmentes társadalom megvalósításának utópiájával, az ártalmak csökkentését tűzte ki célul. A vészmadarak azt jósolták, hogy emiatt majd megugrik a drogfogyasztás. Csakhogy az ESPAD cannabisfogyasztási vizsgálatai itt is az európai trendet mutatják: 2003-ig növekedést, majd lassú csökkenést. Miközben jóval fontosabb területeken igenis sikerült pozitív változást elérni: csökkent a HIV-fertőzések és a túladagolásos halálesetek száma, a büntető igazságszolgáltatás pedig jelentős terhektől szabadult meg a fogyasztók elleni értelmetlen büntetőeljárások elmaradása miatt.

*

A magyarországi szabályozás európai viszonylatban is a legszigorúbbak közé tartozik. A legtöbb európai országban ma már szabálysértésként kezelik a hatóságok a drogfogyasztást - a rendőr úgy jár el a fogyasztóval, mint a tilosban parkoló sofőrrel. Nagy-Britanniában néhány éve a kormány szigorított a cannabisszal kapcsolatos jogszabályokon. Ez a szigorítás azonban Magyarországon hallatlan liberalizációnak minősülne: a rajtakapott fogyasztókat a rendőr a helyszínen megbírságolhatja. Nálunk a fogyasztót a rendőrség hivatalból előállítja, és büntetőeljárást indít ellene. Az egyik problémát éppen az jelenti, hogy fogyasztókat ítélnek el dílerként, s nem az, hogy a dílerek fogyasztónak álcázva kikerülnék a büntetést. 2004-ben az Alkotmánybíróság eltörölte azt a 2003-as paragrafust, amely enyhébben ítélte meg az együttes fogyasztás során történő átadást. Így most ha egy 18 éves középiskolás egy bulin vagy egy osztálykiránduláson közösen szív el egy spanglit a 18. életévét még be nem töltött osztálytársával, akkor öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető.

De vannak ennél súlyosabb bajok is. Ha egy gyanúsított a rendőr kérdésére bevallja, hogy pontosan mennyi ideje fogyaszt kábítószereket, a hatóság a vallomása alapján megbecsüli annak a drognak a mennyiségét, amit évek alatt elfogyaszthatott, és ez alapján indít eljárást. Tavaly a "Ha fogyasztó vagy, hallgass!" című filmünkben bemutattuk azt az esetet, amikor a TASZ jogsegélyszolgálatának ügyfelét 2 év 8 hónap letöltendő fegyházbüntetésre ítélték volna emiatt - ha másodfokon nem harcoljuk ki a büntetés enyhítését. Ha a hatályos jogszabályokat tovább szigorítják, félő, hogy a bíróságok ismét tömegesen fűfogyasztó iskolások és egyetemisták elleni eljárásokat fognak tárgyalni komoly bűncselekmények helyett. Az értelmetlen büntetőeljárások költségeit mi, adófizetők álljuk majd - pedig a kormány olyan prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő programokra is fordíthatná a pénzünket, amelyek valóban hatnak a fiatalok drogfogyasztási szokásaira.

*

A kormányzat retorikája a prevenciót helyezi a drogpolitika középpontjába, és ennek érdekében még a drogstratégiát is átírná - e retorika őszintesége azonban kétséges. Egyrészt a prevenció a most elutasított drogstratégiában is központi elem. Másrészt az idei költségvetésben a drogügyre szánt források jelentősen csökkentek, és ezt a prevencióval foglalkozó civil szervezetek is megsínylik majd. Harmadrészt pedig a szakirodalomban ma már közhely, hogy az elrettentés nem működik. A jó prevenció nem egyoldalú indoktrináción ("a drog rossz, értve vagyok?"), hanem interaktív kommunikáción alapul, a fiatalok meghallgatásán, élményeik közös feldolgozásán. A zéró tolerancián alapuló politikai és büntetőjogi háttérrel nehéz jó prevenciót csinálni az iskolákban. A büntetőjogi szabályozás legutóbbi szigorítása után 30 százalékkal csökkent a drogambulanciákhoz segítségért forduló fiatalok száma. Borítékolhatjuk, hogy a szigorítás most sem fog a fogyasztás mérhető csökkenéséhez vezetni - ezt az arányt azonban még akár túl is szárnyalhatja a kormány.

A szerző a TASZ drogpolitikai programjának vezetője.

Neked ajánljuk