Publicisztika

A Műcsarnok visszatér majd ahhoz a kiállítási programhoz, amely a legrosszabb képcsarnoki idők emlékét ébreszti fel. Ahelyett, hogy a nemzetközi művészeti kontextusokba igyekezne bekapcsolódni, az önfigyelés és az önmeghatározás 19. századig visszavezethető reflexeit hozza majd elő, egy rég elavult, nosztalgikus struktúra és terminológia (mint például a Nemzeti Szalon) visszaemelésével a jelenbe.

Orbánnak hajléktalanokba nem érdemes fektetni, nincs megtérülés. Félelmetes felelőtlenség és cinizmus, határozott jellem- és személyiségrajz.

A szakszervezet most úgy látja, hogy a káoszban ő segít tisztázni, rendet tenni, és ezt eredménynek tartja. Tudja, hogy ez nem így van, de „józan belátásból” a kardinális kérdéssel, a teljes központosítással – úgy tűnik – már leszámolt.

Ahol a tudomány szerepe leértékelődik, ott az oktatás is egyre jobban háttérbe szorul. A világ fejlett ipari országait tömörítő OECD, illetve az Európai Unió statisztikái pedig azt igazolják, hogy az oktatás súlya és a gazdasági növekedés dinamikája között már középtávon is közvetlen öszszefüggés van.

Azért olyan sok a szellemileg leépült, értelmi fogyatékos ember a magyarok között, mert a magyar kultúrában megengedett, hogy testvérek, unokatestvérek házasodjanak, vagy a nélkül szexuális életet éljenek egymással.

Az Orbán-rezsim léte azon alapul, hogy erejét nagyobbnak mutatja a valóságosnál, és elhiteti a társadalom és gazdaság szereplőivel, hogy hatalma örökre szól. Ezért hatalma addig és nem tovább marad fenn, amíg a kritikus helyzetben lévő szereplők úgy gondolják, hogy a Fidesz leválthatatlan.

Szeptember közepétől új helyettes államtitkár, Maruzsa Zoltán irányítja a magyar felsőoktatást és tudománypolitikát. A helyettes nagy elánnal látott munkához: régóta húzódó ügyeknek kellett újra lendületet adni. De Maruzsa a felsőoktatást érintő eredeti ötletekkel is előállt az elmúlt hetekben. (Vagy legalábbis ő jelentette be őket.)

A győztes koalíciót Orbán valóban minimalizálja: elég lenne erről Széles Gábort vagy a KÉSZ csoport vezetőit megkérdezni. Az a benyomásunk, hogy Orbán a megkerülhetetlenek körét annyira szűkre húzza, mint aki a Hegylakó bűvöletében él: csak egy maradhat (és ez az egy a Közgép feliratot viseli).

Hogy egy volt miniszterelnök két, politikai programmal nem rendelkező, magát hangsúlyozottan nem politikai pártként azonosító szervezettel alapít "választói mozgalmat", amely a politikai mezőny egészének újrarendezését ígéri, sokat elmond a magyar politika állapotáról.

Avagy hogyan dönthetünk a nyelvek és a nyelvtanulás jellemzői alapján arról, hogy a magyar iskolákban melyik idegen nyelvet kezdjék tanulni a gyermekek.

Beélesítette komisszárjait Orbán Viktor: a monetáris tanács általa jelölt és láthatóan az ő akaratát közvetítő "külsős" tagjai augusztusi és szeptemberi kamatdöntő ülésükön is leszavazták a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetőit.