Zárlatos közteherviselés

A Fidesz bűnös adópolitikája Magyarország felzárkózását is gátolja

Szakmai közhely és most talán valamennyire az ellenzék mértékadó köreiben is elfogadottá vált, hogy a Fidesz személyijövede­lem­adó- (szja-) rendszere szegényellenes, illetve a gazdagokat kedvezményezi. Ez a felismerés korántsem magától értetődő. Az egykulcsos jövedelemadó nagy népszerűségnek örvendett a 2000-es években – és jóval kisebb mértékben, de örvend ma is – még azok körében is, akik egyébként nem a NER hívei.

Sokan gondolják úgy, hogy az arányos adózás tekinthető igazságosnak, és nagyobb teljesítményre is ösztönöz. Csakhogy az szja korántsem azonos a magánszemélyek által fizetett adókkal, alig több mint a fele például a befizetett áfának. És arra sincsenek különösebben megbízható adatok, hogy az egykulcsos adó lényeges szerepet játszana a gazdasági növekedésben.

Ráadásul a Fidesz az egykulcsos jövede­lem­adót, mint minden más intézkedését – lásd még munkaalapú társadalom, családtámogatás, hogy csak két rokon területet említsünk – erőteljes és hatékony propagandával támogatja. Ennek is tulajdonítható, hogy az adórendszer vesztesei többnyire nincsenek tudatában annak, hogy a rezsim súlyosan megkárosítja őket. Fontosnak tartjuk, hogy az ellenzék ezen a területen is értelmes és érthető módon mutasson rá a Fidesz-rezsim álságos elveire és gyakorlatára.

Ez az oka annak, hogy a Polgár Alapítvány az Esélyekért felkérte a Budapest Intézetet, hogy a közteherviselés szempontjából elemezze a személyeket és háztartásokat közvetlenül érintő adók rendszerét (ideértve a munkát terhelő járulékokat is), valamint a családi adókedvezményeket, amelyeket a rezsim emblémájának tekint. A feltételezésünk az volt, hogy a rendszer egésze nem egyszerűen szegényellenes, de – ahogy azt a nemzetközi összehasonlítások is mutatják – szélsőségesen szegényellenes és gazdagpárti. Más szavakkal, az egykulcsos adórendszer, a felülről nyitott családi támogatási rendszer és a 27 százalékos áfakulcs együttesen perverz újraelosztást eredményez, azaz ezek segítségével a rezsim a szegények jövedelméből jelentős összegeket csoportosít át a gazdagok javára. Az adatok egy részében van valamennyi esetlegesség, de az bizonyosan kijelenthető: a személyeket és a háztartásokat terhelő adórendszer egésze súlyosan regresszív, azaz a szegények fajlagos adóterhelése jóval magasabb, mint a gazdagoké. Az alacsony jövedelmű dolgozók tehát arányosan többel járulnak hozzá a közterhekhez, mint a gazdagok.