Felcsuti Péter–Molnár György–Polgár András

Zárlatos közteherviselés

A Fidesz bűnös adópolitikája Magyarország felzárkózását is gátolja

Publicisztika

Szakmai közhely és most talán valamennyire az ellenzék mértékadó köreiben is elfogadottá vált, hogy a Fidesz személyijövede­lem­adó- (szja-) rendszere szegényellenes, illetve a gazdagokat kedvezményezi. Ez a felismerés korántsem magától értetődő. Az egykulcsos jövedelemadó nagy népszerűségnek örvendett a 2000-es években – és jóval kisebb mértékben, de örvend ma is – még azok körében is, akik egyébként nem a NER hívei.

Sokan gondolják úgy, hogy az arányos adózás tekinthető igazságosnak, és nagyobb teljesítményre is ösztönöz. Csakhogy az szja korántsem azonos a magánszemélyek által fizetett adókkal, alig több mint a fele például a befizetett áfának. És arra sincsenek különösebben megbízható adatok, hogy az egykulcsos adó lényeges szerepet játszana a gazdasági növekedésben.

Ráadásul a Fidesz az egykulcsos jövede­lem­adót, mint minden más intézkedését – lásd még munkaalapú társadalom, családtámogatás, hogy csak két rokon területet említsünk – erőteljes és hatékony propagandával támogatja. Ennek is tulajdonítható, hogy az adórendszer vesztesei többnyire nincsenek tudatában annak, hogy a rezsim súlyosan megkárosítja őket. Fontosnak tartjuk, hogy az ellenzék ezen a területen is értelmes és érthető módon mutasson rá a Fidesz-rezsim álságos elveire és gyakorlatára.

Ez az oka annak, hogy a Polgár Alapítvány az Esélyekért felkérte a Budapest Intézetet, hogy a közteherviselés szempontjából elemezze a személyeket és háztartásokat közvetlenül érintő adók rendszerét (ideértve a munkát terhelő járulékokat is), valamint a családi adókedvezményeket, amelyeket a rezsim emblémájának tekint. A feltételezésünk az volt, hogy a rendszer egésze nem egyszerűen szegényellenes, de – ahogy azt a nemzetközi összehasonlítások is mutatják – szélsőségesen szegényellenes és gazdagpárti. Más szavakkal, az egykulcsos adórendszer, a felülről nyitott családi támogatási rendszer és a 27 százalékos áfakulcs együttesen perverz újraelosztást eredményez, azaz ezek segítségével a rezsim a szegények jövedelméből jelentős összegeket csoportosít át a gazdagok javára. Az adatok egy részében van valamennyi esetlegesség, de az bizonyosan kijelenthető: a személyeket és a háztartásokat terhelő adórendszer egésze súlyosan regresszív, azaz a szegények fajlagos adóterhelése jóval magasabb, mint a gazdagoké. Az alacsony jövedelmű dolgozók tehát arányosan többel járulnak hozzá a közterhekhez, mint a gazdagok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.