Magyar mentőcsapatok Törökországban

„A kutya a legjobb műszer!”

Riport

„Csak röviden és halkan tudok beszélni, mert túlélőt jelzett a kutya, és most nézik hangdetektorral” – köszön be Lehoczki László. A miskolci Spider Mentőcsoport alapító-vezetőjével először múlt vasárnap sikerült pár szót váltani telefonon. A csapat február 8. óta dolgozott a földrengés sújtotta Törökországban, hétfőn indultak haza.

A Lehoczki szakmai irányítása alatt álló hatfős különítmény tagjai – a Spider, a Főnix, az Életjel, a Legott és a Hajdú speciális kutató-mentő csoport önkéntesei, valamint négy mentőkutyájuk – folyamatosan kutattak a romok között, minden perc értékes volt az elmúlt napokban, Lehoczki a telefonját sem töltötte fel, úgysem használta. A harminc éve kutató-mentőként dolgozó férfi egyébként is régi vágású szakember hírében áll, olyan időkben kezdte misszióját, amikor a technika még nem nyújtott akkora segítséget, mint manapság. Most is azt vallja: „a kutya a legjobb műszer!”

Ahogyan 1998-ban és 1999-ben, úgy a múlt hétfőn hajnalban bekövetkezett katasztrófa után is azonnal indulni akart Lehoczki László, de meg kellett várnia a hivatalos török felkérést. „Elképzelhetetlen, hogy egy földrengésre ne menjek ki és ne segítsek”, nyilatkozta indulásukkor.

Amikor aztán vasárnap arról kérdezem, hol dolgoznak éppen, elbizonytalanodik. „Hú, ez jó kérdés, én csak dolgozom ott, ahová rendelnek minket, de megkérdem a koordinátorunktól!” A koordinátor Bessenyei Péter a Főnix Speciális Mentők képviseletében. Mint megtudjuk, Antakya városában, Odabasi kerületben kutatnak. „Rengeteg tömbház van itt összedőlve – mondja Lehoczki –, mindegyik rom egy külön kárhely, mindegyiknek megvan a vezetője.” A háttérben a szirénahangokon át valaki azt kiáltja, „köbek, köbek!”, és Lehoczki szól, mennie kell. A köbek török nyelven kutyát jelent. Folytatódik a keresés.

A török katasztrófavédelmi szervek munkáját számos külföldi mentőegység segítette az elmúlt bő egy hétben, köztük több magyar is. Pénteken közel nyolcórás mentési munka után Lehoczkiék csapata élve emelt ki a romok közül egy négy hónapos kisbabát. A katasztrófa ötödik napján ez valóságos csodának számított, így a helyiekben újra felcsillant a remény, hogy talán az ő szerettük is élve megtalálható még. Sírva könyörögtek a mentőcsapat tagjainak, hogy folytassák a kutatást. Látni a sok elkeseredett arcot, s tudni, hogy nem lesznek képesek mindenkit élve kihozni – talán ez volt a legnehezebb, mesélték az otthon maradottaknak a mentőcsapat tagjai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.