Magyar mentőcsapatok Törökországban

„A kutya a legjobb műszer!”

Riport

„Csak röviden és halkan tudok beszélni, mert túlélőt jelzett a kutya, és most nézik hangdetektorral” – köszön be Lehoczki László. A miskolci Spider Mentőcsoport alapító-vezetőjével először múlt vasárnap sikerült pár szót váltani telefonon. A csapat február 8. óta dolgozott a földrengés sújtotta Törökországban, hétfőn indultak haza.

A Lehoczki szakmai irányítása alatt álló hatfős különítmény tagjai – a Spider, a Főnix, az Életjel, a Legott és a Hajdú speciális kutató-mentő csoport önkéntesei, valamint négy mentőkutyájuk – folyamatosan kutattak a romok között, minden perc értékes volt az elmúlt napokban, Lehoczki a telefonját sem töltötte fel, úgysem használta. A harminc éve kutató-mentőként dolgozó férfi egyébként is régi vágású szakember hírében áll, olyan időkben kezdte misszióját, amikor a technika még nem nyújtott akkora segítséget, mint manapság. Most is azt vallja: „a kutya a legjobb műszer!”

Ahogyan 1998-ban és 1999-ben, úgy a múlt hétfőn hajnalban bekövetkezett katasztrófa után is azonnal indulni akart Lehoczki László, de meg kellett várnia a hivatalos török felkérést. „Elképzelhetetlen, hogy egy földrengésre ne menjek ki és ne segítsek”, nyilatkozta indulásukkor.

Amikor aztán vasárnap arról kérdezem, hol dolgoznak éppen, elbizonytalanodik. „Hú, ez jó kérdés, én csak dolgozom ott, ahová rendelnek minket, de megkérdem a koordinátorunktól!” A koordinátor Bessenyei Péter a Főnix Speciális Mentők képviseletében. Mint megtudjuk, Antakya városában, Odabasi kerületben kutatnak. „Rengeteg tömbház van itt összedőlve – mondja Lehoczki –, mindegyik rom egy külön kárhely, mindegyiknek megvan a vezetője.” A háttérben a szirénahangokon át valaki azt kiáltja, „köbek, köbek!”, és Lehoczki szól, mennie kell. A köbek török nyelven kutyát jelent. Folytatódik a keresés.

A török katasztrófavédelmi szervek munkáját számos külföldi mentőegység segítette az elmúlt bő egy hétben, köztük több magyar is. Pénteken közel nyolcórás mentési munka után Lehoczkiék csapata élve emelt ki a romok közül egy négy hónapos kisbabát. A katasztrófa ötödik napján ez valóságos csodának számított, így a helyiekben újra felcsillant a remény, hogy talán az ő szerettük is élve megtalálható még. Sírva könyörögtek a mentőcsapat tagjainak, hogy folytassák a kutatást. Látni a sok elkeseredett arcot, s tudni, hogy nem lesznek képesek mindenkit élve kihozni – talán ez volt a legnehezebb, mesélték az otthon maradottaknak a mentőcsapat tagjai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.