Magyar mentőcsapatok Törökországban

„A kutya a legjobb műszer!”

  • Dusza Erika
  • 2023. február 15.

Riport

„Csak röviden és halkan tudok beszélni, mert túlélőt jelzett a kutya, és most nézik hangdetektorral” – köszön be Lehoczki László. A miskolci Spider Mentőcsoport alapító-vezetőjével először múlt vasárnap sikerült pár szót váltani telefonon. A csapat február 8. óta dolgozott a földrengés sújtotta Törökországban, hétfőn indultak haza.

A Lehoczki szakmai irányítása alatt álló hatfős különítmény tagjai – a Spider, a Főnix, az Életjel, a Legott és a Hajdú speciális kutató-mentő csoport önkéntesei, valamint négy mentőkutyájuk – folyamatosan kutattak a romok között, minden perc értékes volt az elmúlt napokban, Lehoczki a telefonját sem töltötte fel, úgysem használta. A harminc éve kutató-mentőként dolgozó férfi egyébként is régi vágású szakember hírében áll, olyan időkben kezdte misszióját, amikor a technika még nem nyújtott akkora segítséget, mint manapság. Most is azt vallja: „a kutya a legjobb műszer!”

Ahogyan 1998-ban és 1999-ben, úgy a múlt hétfőn hajnalban bekövetkezett katasztrófa után is azonnal indulni akart Lehoczki László, de meg kellett várnia a hivatalos török felkérést. „Elképzelhetetlen, hogy egy földrengésre ne menjek ki és ne segítsek”, nyilatkozta indulásukkor.

Amikor aztán vasárnap arról kérdezem, hol dolgoznak éppen, elbizonytalanodik. „Hú, ez jó kérdés, én csak dolgozom ott, ahová rendelnek minket, de megkérdem a koordinátorunktól!” A koordinátor Bessenyei Péter a Főnix Speciális Mentők képviseletében. Mint megtudjuk, Antakya városában, Odabasi kerületben kutatnak. „Rengeteg tömbház van itt összedőlve – mondja Lehoczki –, mindegyik rom egy külön kárhely, mindegyiknek megvan a vezetője.” A háttérben a szirénahangokon át valaki azt kiáltja, „köbek, köbek!”, és Lehoczki szól, mennie kell. A köbek török nyelven kutyát jelent. Folytatódik a keresés.

A török katasztrófavédelmi szervek munkáját számos külföldi mentőegység segítette az elmúlt bő egy hétben, köztük több magyar is. Pénteken közel nyolcórás mentési munka után Lehoczkiék csapata élve emelt ki a romok közül egy négy hónapos kisbabát. A katasztrófa ötödik napján ez valóságos csodának számított, így a helyiekben újra felcsillant a remény, hogy talán az ő szerettük is élve megtalálható még. Sírva könyörögtek a mentőcsapat tagjainak, hogy folytassák a kutatást. Látni a sok elkeseredett arcot, s tudni, hogy nem lesznek képesek mindenkit élve kihozni – talán ez volt a legnehezebb, mesélték az otthon maradottaknak a mentőcsapat tagjai.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.