Ásatás

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert
  • 2022. augusztus 7.

Sorköz

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről

Kedves Olvasónk!

A Sorköz új sorozatában a Narancs régi, irodalmi tárgyú cikkeinek – recenzióinak, interjúinak, semmiségeinek – legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából.

Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!

Az alábbi remek cikk a Magyar Narancs 2000. december  21-i számában jelent meg.

Hogy mire jutott a józan emberi ész a harmadik évezredre, mit tud mondani a világegyetemről, leginkább Stephen W. Hawking angol tudós tudja nekünk megmondani. A cambridge-i egyetem matematikaprofesszora, elméleti fizikusa egyike azon keveseknek, akik egész életükben az "egyesített világegyenletet", a természettudományok szent Grálját keresik. Hawking szerint közel a cél, még pár évtized, és egzakt módon le tudjuk írni az univerzumot, csak előbb egyesíteni kellene az Einstein-féle általános relativitáselméletet a kvantumfizikával, és már kész is a projekt. A tiszta ész örömmámorban fetrenghet.

Hawking ma legalább akkora sztár, mint élete végén Einstein volt.

De amíg Einsteint azért szerették az emberek, mert néhány kóbor lelket leszámítva senki sem értette elméleteit, addig Hawkingot azért, mert közérthető formában is képes szólni olyan égető kérdésekről, mint például "honnan jött és hová tart a világegyetem".

Az idő rövid története című, 1988-ban kiadott könyve minden idők egyik legkiválóbb és legkeresettebb ismeretterjesztő munkája lett. Magyarországon tavaly kiadták az Einstein álma című könyvét is, ami színvonalban erősen megközelíti az előbbit.

A legújabb, A tér és az idő természete című műve azonban valószínűleg nem lesz bestseller. És nem azért, mert netán slendriánnak tartjuk Hawking differenciálegyenlet-kezelési technikáját, vagy frappánsabban oldanánk meg egy Hilbert-térre vonatkozó dimenziótranszformációt. Hanem azért, mert az egész mű, úgy, ahogy van, tokkal-vonóval érthetetlen a mezei olvasó számára. A könyv minden bizonnyal az elméleti fizika tanszékek dolgozóinak, kollégáknak és pályatársaknak íródott. Olyan embereknek, akiket felizgat, ha az eukleidészi-Schwazchild-metrika bevezetéséről olvashatnak a Weyl-görbületen, persze végig képzetes időben számolva, szem előtt tartva a téridő tvisztor képét.

A mű apropója az volt, hogy akadt egy tudós, Roger Penrose feketelyuk-kutató, aki nyilvánosan merészelt nem egyetérteni ebben-abban Hawkinggal. Az obstrukcióból hatalmas vita kerekedett 1994-ben: a cambridge-i Matematikai Tudományok Intézetében csak egy hat hónapos program keretében tudták rendezni a kérdést. Ennek a vitasorozatnak a szerkesztett változatát élvezhetnénk, ha értenénk, miről folyik a diskurzus.

 
Fotó: Palágyi Barbara

 Annyi kiderül, hogy a két tudós egyetért abban, hogy a világegyetem a múltban egy felfoghatatlanul sűrű, kiterjedés nélküli pontból robbant szét, és jelenleg állandó sebességgel tágul. Nincs közöttük nézetkülönbség abban sem, hogy az idő nem megfordítható, tehát ha valamikor megáll a tágulás, és elkezdődik az összeomlás, akkor az események nem fordítva zajlanak le (nem forr össze az eltörött pohár). A vita - amelyet az érintettek szerényen Einstein és az ős-atomfizikus Bohr hatvan évvel ezelőtti vitájához hasonlítanak, ahol Penrose, Einstein, Hawking meg Bohr - például a körül folyik, hogy az általános relativitáselmélet (gravitációelmélet) miért nem érvényes az ősrobbanás pillanatában. (Mert érvényét veszti.) Mit tud felmutatni erre Hawking kedvenc kvantumelmélete? (Kiderül, nem sokat.) Vannak-e fenntartásai Penrose-nak a tér és az idő határtalan, de zárt felületű hawkingi elképzelésével kapcsolatban? (Nincsenek, de óvatos).

Körülbelül ennyi értelmezhető, verbális információt tudtam kicsemegézni a műből. A többi kőkemény matematika, egyenletrendezés, koefficiensbecslés, metrikaváltás vagy micsoda. Akinek van ideje, ássa bele magát, biztosan érdekfeszítő.

De a lényeg úgysem ez, hanem a hit, miszerint világunk leírható matematikai egyenletekkel.

Hawking pozitivistának tartja önmagát, szerinte nincs értelme megkérdezni, hogy egy matematikai modell megfelel-e a valóságnak. Csak arra lehetünk kíváncsiak, hogy az elmélet előrejelzései összhangban vannak-e a megfigyelésekkel. Amit meg nem tudunk megfigyelni, azt Istenre fogná. Penrose ezzel szemben a platonista platformot képviseli. Szerinte ha kezünkben a szuperképlet, mindent tudunk.

Ha jól alakulnak a dolgok, még életünkben megszülethet a világegyenlet, és akkor majd mindenki nagyon boldog lesz. A képletet tanulók milliói rendezgetik kacagva az iskolákban, szerelmespárok új dimenziókat transzformálnak a Minkovski-síkon, az öngyilkosjelöltek pedig a továbbfejlesztett Laplace-operátorban találják meg életük értelmét. Persze csak akkor, ha problémájuk racionális eredetű. Ha nem, pusztuljanak a hálátlanok.

Kovács Róbert

Stephen Hawking-Roger Penrose: A tér és az idő természete; fordította: dr. Both Előd; Talentum, 192 oldal

 

Az Ásatás korábbi cikkeit itt olvashatja:

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.