Utazni lehet ezerféle módon: gyalogszerrel, lovon, kocsin, repülőn és persze gondolatban, sőt mit több, olvasás közben. Jelen könyves listánkban mi utóbbit preferáltuk, és összeszedtük, mely utazásról szóló írásokat szeretjük a legjobban. Listánk persze, mint a listák általában, nem törekszik a teljességre (nem is akar!) . Szabadon bővíthető, folytatható, mi magunk is még számos művel tudnánk és szeretnénk megtoldani, hiszen a világirodalom története rengeteg fontos és kihagyhatatlan utazót és utazást tartogat, Odüsszeusz kalandjaitól Hunter S. Thompson tripjeiig. A két példa azért is jó, mert ezeket most tényleg kihagytuk, de sok mást nem: próbáltunk közeledni a klasszikusokhoz, elővettünk műveket a magyar és a világirodalom nagyjaitól. Többnyire igyekeztünk valós tájakon maradni, ez hellyel-közzel (egy kivétellel!) még sikerült is.
Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez (1847)
Két 1847-es utazásáról számol be barátjának címzett levelekben Petőfi Sándor. Először május elejétől június közepéig tett meg egy kört Debrecen és Nagykároly érintésével Nagybányáig, majd Nagyváradon és Nagyszalontán át vissza Pestre. Július első napján aztán ismét útra kelt, hogy Gömört, Miskolcot, a Zemplént, a Kárpátalját és Szatmárt érintve jusson el házasságkötésének színhelyére, Erdődre, onnan Koltóra, ahol a mézesheteket töltötte feleségével. Az ősz második felében Kolozsvárról indultak vissza Pestre.
Az Úti levelek Petőfi kifejezetten olvasmányos, szellemes, a maga nemében egyedülálló kisprózai alkotása. Szó van benne utazásról, tájról, hazaszeretetről, szerelemről, irodalomról. A tájleírások itt is ugyanolyan „petőfisek” mint a lírájában, az utazás során átélt, néhány sorban elmesélt történetek frappánsak és viccesek. De ami talán a legérdekesebb, hogy a levelekből egyfajta turista Petőfit ismerünk meg, mint ahogy az egész levélfolyam is olyan, mint egy bédekker. A rendkívül őszinte és kendőzetlen írások kimondottan modern, élvezetes szövegek, az egész Úti levelek üdítő, szórakoztató olvasmány. Petőfi prózáját talán nem ismerjük eléggé, de ha valaki kíváncsi rá, annak számára az Úti levelek kötelező – aki kézbe veszi, nem fog csalódni benne. (Ambrus Vilmos)
https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a föld körül (1873)
Jules Verne – vagy Verne Gyula, ahogy sokan ismerik – számos könyvének egyik fő motívuma az utazás, legyen szó akár 800 mérföldről az Amazonason, akár 20 000 mérföldről a tenger alatt, akár a Holdba, a Hold körül vagy a Föld középpontja felé vezető utazásokról. Művei egytől egyig kiváló ifjúsági olvasmányok, tizenévesként faltam őket, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül viszont egy spanyol rajzfilmsorozatnak köszönhetően már akkor megfogott, amikor még olvasni sem tudtam, igaz, ez leginkább csak az alaptörténetet veszi át Verne-től.
A regényben a kiszámítható életet élő, pontos, rendszerető, halvérű, kifogástalan gentleman, Phileas Fogg egy fogadás miatt nekivág a Föld körüli útnak, hogy bebizonyítsa, a világ a technológiai fejlődéssel, az új gőzhajó- és vasútvonalakkal olyannyira összement, hogy már 80 nap alatt is körbe lehet utazni. Bár ma repülőkkel talán legfeljebb két napba telne az egész, Fogg vállalkozása akkor még igen merésznek számított. Az időbeosztás nagymestere tehát nekiindul inasával, Passepartout-val, hogy versenyt fusson az idővel és a XIX. század kiszámíthatatlan utazási körülményeivel. A helyzetet bonyolítandó egy nyomozó is utánuk ered, de megmentenek és magukkal visznek egy feláldozni kívánt indiai nőt, verekedésbe keverednek Amerikában, és az indiánok is megtámadják a vonatukat – egyszóval egy csomó izgalmas, igazi kalandregénybe illő dolog történik velük (amelyek persze mind jól végződnek), miközben különböző közlekedési eszközökön robognak előre. Persze a könyv jó ifjúsági regény módjára érdekes leírásokat ad a korabeli Indiáról, Hongkongról, Japánról vagy Amerikáról – amelyek többségét egyébként Verne soha nem látta –, végül pedig még az időzónák rejtélyébe is bevezeti az olvasót. (Fazekas Zsuzsanna)
Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937)
Mihály, az éppen konformizálódni próbáló fiatalember olaszországi nászútra indul friss feleségével, Erzsivel. Egy nap azonban félig véletlenül, félig szándékosan lekési a vonatukat, majd meg sem próbálja megtalálni az asszonyt, helyette inkább utazgatni kezd Toscanában és Umbriában, és valami más, valami rég elveszett keresésére indul. Szerb Antal tökéletes mondatokkal megfogalmazott regényében a szereplők, az ő viszonyaik és történeteik mellett a táj az, ami igazán hangsúlyos: az olasz táj, amelynek minden négyzetcentiméterét átitatják a századok, amely Mihályban rég elnyomott érzéseket hoz a felszínre, és amelyen a regényt olvasva bárkinek kedve támad elveszni.
„Ha ez a táj valóság – gondolta –, ha ez a szépség csakugyan van, akkor minden hazugság, amit eddig csináltam. De ez a táj valóság.” Szerb Antalnál senki nem tudja jobban megragadni ezeket az érzéseket, tömör és szokatlan hasonlatokkal operáló megfogalmazásai pedig olyan kifejezőek, hogy egy többoldalas tájleírást is könnyedén kiváltanak. Az Utas és holdvilág ráadásul az író A harmadik torony című olasz útinaplójával kiegészítve kiváló útikönyv is: rajongóként néhány éve egy hátizsákkal magam is végigjártam a regény helyszíneit a velencei sikátoroktól a ravennai mozaikokon, az assisi és gubbiói kolostorokon és a sienai tereken át a római Trastevere kocsmáiig, az író meglátásai pedig még ma is ugyanolyan kifejezően hatnak mint közel száz éve. Olaszországi nyaralás előtt/után/helyett kötelező! (Fazekas Zsuzsanna)
Jack Kerouac: Úton (1957)
„Jack Kerouac nagy kedvelője a sörnek s az inspirációt úgy csípi nyakon, hogy az ágya fölött egy szegre W. C. papír módjára oda van tűzve, s ha éjjelente rájön az ihlet, letép róla egyet és szalad – az íróasztalához” – írta 1959-ben egy francia lapra hivatkozva a Nagyvilág című folyóirat. Kerouac 1951-es, de csak 1957-ben megjelent, hatalmas sikert arató művének, az Útonnak a híre ezzel a gúnyos felütéssel került Magyarországra, mégis az akkori viszonyokhoz mérten viszonylag hamar, 1966-ben megjelent a teljes fordítás. Ekkor az autóstop már valóságos népsporttá vált Magyarországon, az Úton pedig minden bizonnyal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy „magyar hippi” a Budapest (Osztyapenko-szobor)-Balatonföldvár (Ifjúsági camping) viszonylat mintegy 120 kilométerét ne valóságosnak, hanem egy olyan álombéli kalandnak élje meg, mintha New York-San Fransisco között száguldana váltott járműveken.
Ebben az volt a legjobb, hogy nagyokat lehetett álmodni: Wartburgból Cadillacet, Roburból Mack kamiont, a műszálas katonai kimenőből blue jeanst, a magyar nótából jazzt, Munkásból Lucky Strike-ot. Ám amíg a sorok mögött az öncélú szabadság szelleme repkedett, világossá vált az is, hogy az 1947-es amerikai „körülmények” is megugorhatatlan magasságokban lebegnek 1967 vagy 1977 Magyarországán. Az Úton minden lázadó és újító szándéka ellenére eredetiben nem más, mint régi vágású óda Amerikához, és ha valaki most kezdi olvasni, valószínűleg már élvezni is tudja útleírásként. De a maga idejében – mondjuk 1966-1982 között – a magyar olvasónak inkább egy olyan magatartásmintát kínált, amellyel súlyosabb következmények nélkül lehetett beinteni a hatalomnak. (Legát Tibor)
Cormac McCarthy: Átkelés (1994)
Cormac McCarthy legtöbb regényének főhősei állandóan úton vannak valahol az Egyesült Államok és Mexikó határvidékén (Nem vénnek való vidék, Véres délkörök, Vad lovak, Átkelés, A síkság városai), a földkerekség még megmaradt részén bolyonganak valamerre a világégés után (Az út), vagy lehetetlen helyeken bóklásznak megszállottan (Odakint a sötétség). Úton vannak, de nem a szó klasszikus értelmében utaznak. Mindig valami után mennek, mindig keresnek valamit – ellopott lovaikat, eltűnt gyermeküket, vagy csupán a túlélést. Azért az Átkelést választottuk listánkra a számos McCarthy-regény közül, mert talán ebben a letaglózó könyvben van jelen leginkább az íróra jellemző végletesség: a nyers, már-már perverz brutalitás, kegyetlenség, az apokaliptikus western – ahogy magyar fordítói nevezik –, valamint a megindító, megragadó líraiság.
A regény minden egyes cselekményszála utazás, örökös úton levés: ahogy a főszereplő, a 16 éves Billy Parham az állataikat prédáló farkast üldözi; ahogy nekiindulnak Mexikónak öccsével, miután szüleik rablógyilkosság áldozatai lesznek; ahogy Billy hazatér és magával viszi időközben Mexikóban meghalt öccse sírból kiásott holttestét. Billy utazásának a regény végén sincs vége: sorsa, összefonódva a Vad lovak főhősének sorsával A síkság városaiban (az Átkeléssel együtt e három kötet alkotja a Határvidék-trilógiát) jut nyugvópontra. Addigra az Átkelés főszereplője időben is óriási utat tesz meg: az 1940-es évek elején kezdődött története a 21. század első éveiben fejeződik be. (Ambrus Vilmos)
Neil Gaiman: Amerikai istenek (2001)
Neil Gaiman kétségtelenül sokszínű szerző, gyerekeknek és felnőtteknek szóló művei között egyaránt akadnak kultikus művek, kezdve a Coraline-tól, a Sandman-képregényeken keresztül az Amerikai istenekig. Említésekor nehéz elkerülnöm az elemi lelkesedést, amely évtizedek óta elfog, bármely korosztálynak szóló könyvébe is botlok, ugyanis páratlan élmény becsatlakozni a hihetetlenül gazdag fantáziavilágba, amelyet írásaiban, képregényeiben tár elénk. Míg gyerekeknek szóló műveit általában felnőttként is élvezni lehet, az Amerikai istenek már egyértelműen felnőtteknek szóló regény, amely fondorlatos módon vegyíti a fantasy és a nagyon is amerikai, valóságos államokban, motelekben, tájakban és karakterekben mozgó road-regény elemeit.
A történet a lehető legnagyobb természetességgel veti fel: ha Amerika a népek olvasztótégelye, mi lett a sok-sok behurcolt istennel? Ki gondol még rájuk? (A regény válasza, hogy szinte csak ők maguk.) Mit csinálnak? Élnek, dolgoznak, ki-ki megtalálva a saját motivációihoz megfelelő földhöz ragadt, hétköznapi állását. A dolgok persze akkor kezdenek megbonyolódni, amikor ezek a régi istenek, akik a világ legkülönbözőbb – az északi, a szláv vagy éppen az egyiptomi – mitológiáiból érkeztek, összecsapni készülnek az olyan új istenekkel, mint a pénz és a média. Ekkor lépnek kapcsolatba az emberekkel, elsősorban a börtönből frissen szabadult, felesége temetésére tartó Árnyékkal, aki Odintól kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Odin sofőrjeként és mindeneseként egy egészen őrült utazásnak lesz részese, amely során végigjárják Amerika minden szegletét, és a legkülönfélébb furcsaságokkal találkoznak, miközben elkerülhetetlenül haladnak a nagy kérdés felé: mi Árnyék szerepe ebben az egészben, és miért éppen ő keveredett bele ebbe az újkori teomachiába? A regény legnagyobb erénye, hogy az isteni elrugaszkodás egyáltalán nem jelenti azt, hogy a történet, a karakterek súlytalanná válnának. Neil Gaiman ugyanis kitűnően érti a dolgát, (korábbi, vele készült interjúnk itt olvasható), remek humorral, pergő párbeszédekkel látja el az olvasót, és persze gondosan kidolgozott, izgalmas karakterekkel – legyenek azok éppen istenek vagy egy elhunyt feleség vissza-visszatérő hullája. (Markó Anita)
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története (2013)
"A könyv »cselekménye« csak megerősíti előítéletünket, hogy Ukrajnában a gátlástalansággal palástolt reménytelenség még a saját mércénk szerint is elképesztő. Szczerek művében a YouTube Best of Russia válogatásvideói elevenednek meg Adidas melegítőkkel, árokban fetrengő részegekkel, tanyaközpontban felbukkanó limuzinokkal, a legkorruptabb rendőrökkel és a legszarabb zenékkel. Legfeljebb azok a szintén mindig tökrészeg felhőkergetők képeznek kivételt, akik hisznek a Nyugatban, a Nyugathoz csatlakozásban. Szerencsére Szczerek ezt az irodalmi alapanyagként aknamezőnek látszó területet képes eredeti módon, hatalmas lendülettel és nagyon viccesen bejárni, könyve akár rendhagyó útikalauzként is szolgálhat, hiszen a szerző Lembergtől Ogyesszáig, Munkácstól Harkovig szinte mindenütt kalandokba keveredik. Miközben tényleg csak röhögni lehet az egészen, a könyv egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az efféle gyarmatosítás mennyire nincs rendjén, mennyire szánalmas önmaga és honfitársai kisstílű kalandkeresése. Amikor a könyv 2013-ban megjelent, minden bizonnyal ez az önkritika lehetett a legfontosabb üzenet, a magyar fordítás megjelenésekor azonban a történelem egyszerűen átgázolt mindenféle katasztrófaturizmuson. Már csak az kérdés, hogy ha ezek voltak a boldog békeidők, mi lehet most?" – írtuk a kötetről 2017-ben. Kritikánk utolsó kérdésére azóta pedig sajnos súlyosabb választ kaptunk, mint akkor képzeltük.
+1: Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (1979)
"Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző." Arthur Dent a fent említett csütörtökön arra ébred, hogy magányosan álló kies házát épp egy buldózer kívánja ledönteni, mivel helyén autópályát kívánnak építeni. Mindezzel párhuzamosan a Föld közelébe egy vészjósló űrhajó érkezik, amely egy hiperűr-bekötőút építése miatt eltörli a Földet, úgy, ahogy vagy. De Arthur Dent egy véletlen (?) és az univerzumot működtető szövevényes események összegubancolódása folytán megmenekül, és kalandos utazásba kezd a legkülönfélébb bolygók és űrlények között. Egyetlen fogódzója lesz, egy könyv, amely a Galaxis útikalauz stopposoknak címre hallgat, és borítóján az áll: Ne ess pánikba! De ki ne ismerné ezt az örök szabályt, és azt, hogy törülközőt is érdemes magunkkal vinni, mert sosem lehet tudni, és hogy "42".
Douglas Adams történetének rádiójáték eredetije, majd a könyv 1979-es megjelenése óta a bölcsészlelkű reálosoktól kezdve a kvantumfizikába beleszimatoló filozófusokig generációk által idézett, felidézett és rajongott mű vált ebből a különleges, totálisan abszurd űrregényből. A regény aztán egy "ötrészes trilógiává" bővült, képregény és 2005-ben mozifilm is készült belőle, utóbbiban mondjuk nem volt sok köszönet. De a lényegen mindez nem változtat: egyrészt, mert az a 42, másrészt, mert a Galaxis útikalauz... tökéletesen szerethető szertelenség, és kihagyhatatlan, ha utazásokról van szó. (Markó Anita)
