Görcsoldó mindenkinek - A Mária út zarándokai

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2016.04.24 16:19

Sport

Miben különbözik a turista és a zarándok? Mennyire fontos a vallás? Mit jelent a vallási turizmus? A nemzetközi léptékű, de magyar ötlet nyomán formálódó Mária utat mindhárom kérdésbe belekevertük.

„A minta a Camino több tekintetben is: hosszú távú célunk annak a magas színvonalú szolgáltatási hálózatnak a megteremtése, ami az ibériai zarándokutat jellemzi, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy azt körülbelül abban az arányban keresik fel a vallásos és a nem vallásos emberek, ami nagyjából az európai társadalomra is jellemző. Nagyon elégedettek lennénk, ha a Mária útról is el lehetne mondani ugyanezt” – mondja Szabó Tamás, a Mária Út Egyesület elnöke, aki társaival a legnagyobb közép-európai zarándokutat szeretné létrehozni. Valamennyire már sikerült.

60 nap, 1400 kilométer

Ha egy nagyobb térképen tollal összekötnénk az út végállomásait, méretes keresztet kapnánk. Nem véletlenül. Az egyelőre csak tervezett észak–déli vonal, a „függőleges szár”, a dél-lengyelországi Częstochowától a boszniai Medjugorjéig tart, a már teljes szakaszában járható „vízszintes” (1400 km) a kelet-ausztriai Mariazelltől Magyarországon át Csíksomlyóig. Ezt az utat gyalogosan 60 nap alatt már meg lehet tenni. „A 2000-es évek elején jött az ötlet. Balatonalmádiból indultunk barátaimmal, hogy pár nap alatt elzarándokoljunk Sümegre. Borzasztó meleg volt. Ahogy kaptattunk fel egy domboldalon, tűzött a nap, ám egyszerre megfogalmazódott bennem az alapgondolat: csinálni kellene egy olyan zarándok­utat, amely a Mária-kegyhelyeket köti össze – emlékszik vissza Szabó. – Már akkor világos volt, hogy ennek nemzetközi, közép-európai útnak kell lennie, olyannak, amely összeköti a különböző kultúrákat. Az egyesületet jóval később, 2006-ban alapítottuk meg.”

Muszáj megkérdezni, hogy miért épp Mariazellt nézte ki, miért nem a németországi Aachent, ahol Szent István magyar zarándokházat alapított, majd jó háromszáz év múlva Nagy Lajos – aki rendszeressé tette az aacheni zarándoklatot – Szűz Máriának és több Árpád-házi szentnek alapított Magyar Kápolnát. „Mariazell nyugatról a Kelet kapuja. Sok európai zarándok, aki abból az irányból érkezik, itt fordul vissza. Tehát onnan nézve ez sokszor végpont, ezért gondoltuk, hogy keletről viszont jó kiindulópont lehet. De van egy személyes ok is. Egyszer Kőszegről elmentem Mariazellig. Három napig imádkoztam egy barátom gyermekéért, aki leukémiás volt. Ez 15 éve volt, a gyerek ma már egyetemista. Meggyógyult. Hogy ehhez volt-e köze az én utamnak és az imáimnak, nem tudom, de nekem ez egy nagyon fontos történet.”

A Mária út magyarországi szakasza nagyrészt sík terepen fut, ám Ausztriából az Alpokalján érünk le Kőszegre, kelet felé haladva érinti a Bakonyt, és az erdélyi szakaszon is erdőkbe, emelkedőkre visz – tehát bizonyos szakaszain kirándulásra épp úgy alkalmas, mint zarándoklatra, a Budai-hegyekben például a hagyományos turistajelzések mentén halad. De akkor mi a különbség?

Zarándok vagy turista?

Egy angolszász elmélet szerint a kiránduló kifelé halad, elszakad a civilizációtól, a zarándok útja viszont befelé, önmaga felé tart. Hallottunk olyat is, hogy valaki kirándulóként kelt útra, igazából nem is tudta, mire vállalkozott, de mire befejezte, zarándok lett. Szabó Tamás viszont inkább azt emeli ki, hogy mára alapvetően megváltozott a zarándoklat jelentése. Míg a középkorban a bűnbánat miatt keltek útra a hívők, olykor királyok is, aki ma útra kel – a zarándokturizmus terjedésének köszönhetően is – „inkább arra próbál választ találni, hogy milyen legyen az élete”. Ha például válságba kerül, veszteség érte, vagy ha egy fontos döntés meghozatala előtt áll. Vagyis napjainkban a keresés, az újragondolás lett a fontos, ilyenek pedig időről időre előfordulnak a vallásos és a nem vallásos ember életében egyaránt. (A Mária út hangsúlyozza ökumenikus jellegét.) Szabó szerint a zarándokok közül sokan állnak az „útelágazásnál”, ám mire a zarándoklat végére érnek, tudják, hogy merre induljanak tovább. „Egy hosszabb út mindig felold valamit. Legalább egy görcsöt” – teszi hozzá.

Vannak ma is olyanok, akik bűneiket akarják legyalogolni, olyanok is, akik szeretnének megköszönni valamit, és olyanok is, akik csak kíváncsiságból vágnak bele, míg mások kihívásként élik meg. Szabó ugyanakkor megemlíti, hogy a lelki tényezőkön túl vannak olyan formai keretek is, amelyek megkülönböztetik a zarándokokat a kirándulóktól, s ezek másfajta élményt jelentenek. „Sokszor énekelnek, alakzatban mennek, akár zászlóval, és rendszeresen előfordul, hogy annak a településnek a papja, ahol áthaladnak, megáldja a csapatot. Ez egyfajta közösségi élmény” – sorolja. Gyakran előfordul, hogy egy faluba érve a zarándokokat másképp kezelik, mintha „mezei kirándulók” lennének: kedvesebbek velük, szállást, ételt biztosítanak.

Budai szakasz

Budai szakasz

Fotó: Sióréti Gábor

„Én csak akkor megyek zarándoklatra, ha összegyűlik bennem valami, ha összegeznem kell, vagy el kell vonulnom, és eddig azt a problémát, amit magammal vittem, mindig sikerült új megvilágításba helyezni. Gondolkoztam, beszéltem róla, és végül le tudtam tenni. Ha nem is teljesen, de nagyobbrészt.” Viktória évente vesz részt hosszabb-rövidebb zarándoklatokon, 2011-ben például 20 nap alatt tette meg az utat Mariazelltől Budapestig. (Mivel nem mindig lehet elmenni 10–20 napra, vagy még ennél is hosszabb útra, vannak, akik eleve rövidebb távra, például a Budapest–Esztergom-távolságra vállalkoznak. Az utóbbi két-három nap alatt teljesíthető. Mások az 1400 kilométeres utat „feldarabolják”, és 2-3 napos szakaszban teszik meg pár év alatt.) Viktória az úttal kapcsolatban több történetet is felidéz: egy 60 év körüli özvegy roma asszony fehér papucsban sétált el Budapestről Csíksomlyóra azért, hogy a „magyarok és a cigányok testvérek legyenek”. Akadt olyan is, aki azután indult el, mert párjával hiába szeretett volna gyereket már nyolc éve, de egy évvel a zarándoklat után beköszöntött a gyermekáldás.

„Az ember, ahogy sétál, azt látja, hogy a természet tökéletes. Minden tökéletesen van benne elrendezve, és ennek az egységnek a zarándok is a része. Az ember képes lesz magára is tökéletesként tekinteni, ez pedig egyszerre nagyon megnyugtató és felszabadító érzés. A másik fontos tapasztalat a gondviselésé. Hogyha el-eltévedsz is, ha nem találod az utat, előbb-utóbb jön valaki, aki segít, és megmutatja, hogy merre menj. Meg tudod élni, hogy nem vagy egyedül, és azt, hogy előbb-utóbb úgyis történik valami jó” – összegzi tapasztalatait Viktória, s megjegyzi, hogy úgy tudja, sokan élnek át ehhez hasonló élményt.

Turisztikai vonatkozások

Túl a Mária út (illetve a keretes írásunkban szereplő többi hazai zarándokút) lelki és szellemi élményein, a zarándoklatoknak nemzetgazdasági jelentősége is lehetne, mivel az elmúlt évtizedben az ún. vallási turizmus világszerte húzóágazat lett. Az alapok régóta megvannak, hiszen Mekkába 3–5 millió muszlim vándorol el, a Vatikánt 20 milliós tömeg keresi fel, egy 2010-es adat szerint a Gangeszt 28 millió hindu látogatja, a Caminót pedig minden évben több százezer zarándok teszi meg. A World Tourism Organization 2011-es felmérése szerint a vallási turizmus részesedése a turisztikán belül 25 százalék körül van, ami több mint 330 millió utazót és 3,3 milliárd euró közeli költést jelent. Ehhez képest erős túlzás lenne azt mondani, hogy a vallási turizmus itthon is népszerű lenne, mivel a korábbi adatokból az olvasható ki, hogy a teljes turisztikai mezőnynek csupán az egy százalékát teszi ki.

A KSH 2014-es adatai szerint összesen 13,2 millió külföldi turista fordult meg Magyarországon, de 2012-ben – szintén KSH-adat – csak 138 ezren érkeztek vallásturisztikai céllal, és 763 millió forintot hagytak itt. Ennél is gyengébb a belföldi arány: szintén 2012-es adat, hogy az egynapos belföldi utazáson részt vevők 0,1 százalékban, a többnaposok pedig 0,3 százalékban utaztak ilyen céllal. Pedig a vallási turizmus keretébe nemcsak a zarándoklatok tartoznak, és nem is csak a kegyhelyek, templomok, zsinagógák vagy az apátságok látogatóközpontjainak megtekintése, hanem a Református Zenei Fesztivál vagy a somogyvámosi Krisna-völgy meglátogatása, de még egy búcsú vagy épp az augusztus 20-i Szent Jobbkörmenet is. Ennek persze az is lehet az oka, hogy Magyarországon külföldi mércével mérve nincs olyan „big story”, mint Jeruzsálemben vagy a Vatikánban, de tény az is, hogy a legnagyobb hívőszámmal rendelkező, amúgy meglehetősen konzervatív katolikus egyház sem töri magát, hogy vonzóbbá tegye „létesítményeit”.

GPS nem árt

A hazai vallási turizmusban a zarándokút lehetne a kitörési pont, ám ehhez alighanem egy kis turisztikai „dörzsöltségre” is szükség lenne. Hiszen aki erre szánja el magát – vallási vagy egyéb megfontolásból – az több napig vagy akár több hétig is úton van, közben fizet szállásért, ételért és italért. Igaz, hogy nem a zarándokok a legbőkezűbb vendégek, az olcsóbb és egyszerűbb lehetőségeket keresik, és nagyobb vásárlásokba, luxuskiadásokba sem bocsátkoznak, ennek ellenére nem volna szabad lebecsülni őket, hiszen olyan hátrányos helyzetű térségekbe is elvetődnek – a Mária út például Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Szabolcs-Szatmár megye több kisebb településén is áthalad –, ahol más utazó nemigen fordul meg. Ennek a zarándokútnak, amellett, hogy összeköti a Mária-kegyhelyeket és bemutatja az útvonal vallási-kulturális örökségét, olyan küldetése is lehetne, hogy ezeket az országrészeket valamelyest felpezsdítse, forgalmat, szállóvendégeket vigyen oda. Ám míg egy 2013-as felmérés szerint Európában évente 250 millió zarándok kel útra, addig Magyarországról nincs pontos adat, és Szabó Tamás becslése szerint is csak ezres nagyságrendű lehet a Mária úton haladók száma. Az elnöknek több ötlete is lenne, hogyan kellene ezt a számot feltornászni: jó lenne például, ha születne egy olyan népszerűvé váló könyv, amilyen a Caminóról több is megjelent, és ami nem csak a belső élményt adná át az olvasóknak. Az alap már megvan, saját térképe és honlapja van az útnak, amelyen a szálláshelyek Hernádkércstől Pápáig szinte településre bontva kereshetők, de a homogén szolgáltatási színvonal kiépítése még zajlik. „Ezek még nem igazi zarándokszállások, hanem rendes apartmanok, úgyhogy van mit fejleszteni” – mondja Szabó a Caminóra utalva, ahol a „zarándoklatélményhez” a szálláshálózat is hozzájárul. Sokat várnak a Lengyelországból induló szárny elkészülésétől (ennek még nincs pontos dátuma), de a közeljövőbeli népszerűsítésre is több ötletük van, az egyik az idén még csak meghívottakkal, afféle tesztmódban lebonyolítandó Mária-maraton lesz, amelyen Mariazelltől Csíksomlyóig kell futni 23 nap alatt. „Ha ezt sikerül megvalósítanunk, az unikális lesz. Talán világszám” – jegyzi meg Szabó.

Az egyesületnek ma mintegy 90 tagja van, köztük önkormányzatok is, 300 önkéntes segíti a munkát – az egyetlen alkalmazott mellett. A segítők, ha idejük engedi, többek közt az országokon átnyúló jelzésrendszer kiépítésén dolgoznak. Ez a fás, erdős részeken egyszerűbb, a kihívást inkább a sík terepek, a mezők vagy a magántulajdonban lévő szántók, művelési területek jelentik. Ilyenkor oszlopokat, köveket, póznákat, kerítéseket keresnek, ha más nincs, akkor táblákat állítanak, de előfordul, hogy a terület gazdája nyújt segítséget a jelhagyáshoz. Egy zarándok lapunknak elmondta, hogy ő azért inkább GPS-szel indul el otthonról, mert a tapasztalatai szerint Magyarországon 80 százalékos a jelzés kiépítése, Ausztriában és Erdélyben azonban szerényebb. „Hallottam olyanról, hogy valaki szépen bekészítette a GPS-t, aztán jól otthon hagyta, és ezt már csak Ausztriában vette észre. De valahogy csak végigjött. Nagyon eltévedni úgysem lehet.”

További zarándokutak

A Mária út mellett vannak egyéb zarándok­utak is idehaza, bár széles körben nem túlságosan ismertek, és profi infrastruktúra sem igen társul hozzájuk. Ugyanakkor mindegyiknek van korrekt honlapja, indulás előtt mindenképp érdemes azokat átbogarászni. A 120 kilométeres Szent Erzsébet út Sárospataktól Kassáig fut, a 420 kilométeres Magyar zarándokút Esztergomtól Máriagyüdig. A hazai Szent Jakab út Budapestről indul, Lébényen és Rajkán át az ausztriai Wolfsthalig tart, a Szent Márton út pedig a franciországi Tours-ból indul, és számos leágazása mellett Szombathelyen ér véget. Ezt az utat az Európa Tanács 2005-ben Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította.

Neked ajánljuk