Sport

Múlt hétfőn Hamburgban egy hosszú ideje várt sajtótájékoztatón a profi országúti kerékpársport egyik kiemelkedő versenyzője, számos magasan jegyzett szakági trófea (vb-, olimpiai, Tour de France-, Vuelta Espana-elsőségek) tulajdonosa, miután beolvasott hazája és a sportág szinte összes vezetőjének, bejelentette visszavonulását.

A Bizalom Vagyonvédelmi Rt. nevével fémjelzett bokszgála első fordulóját február 3-án rendezték meg. Mivel a nevezés díjtalan, szinte az ország összes amatőr bokszklubja képviseltette magát a nyolcfordulós verseny nyitányán.

Ott hagytuk abba a síugrósport élviadaláról szóló lelkendező hangú leiratunkat szinte napra pontosan egy esztendeje (lásd: Sasok az alpok felett, Magyar Narancs, 2006. január 5.), hogy azonnal induljanak Bischofshofenbe (Salzburgtól délre beleszalad a Villach felé vezető sztráda), mert ott esedékes a négysáncverseny utolsó fordulója - de nagyot is fordult azóta a világ...

Akár tudományos igénnyel, akár egyszerű nézőként közelítünk a témához, axiómaként fogadhatjuk el, hogy az öröm és a labdarúgás fogalma szorosan összetartozik.

Sokan ártatlan szabadidős tevékenységnek tartják, mások családok szétzilálójaként, kocsmai verekedések előzményeként tekintenek rá. Tudomásunk szerint még senki nem állt fel úgy egy parti után, hogy pesti sarokházat veszített/nyert volna, de a piros papucsnál azért komolyabb dolog. Sőt. Egyre többen gondolják úgy, az ulti nem csupán kártyajáték, hanem sport.

A kerékpáros közlekedés fejlesztésével kapcsolatos tavaszi ígéretek miatt mentek utcára szombaton, a költségvetési törvény és az uniós források elosztásának vitája idején a Retour de Voks demonstráció résztvevői. Év végére az is kiderül, megépülhet-e egyáltalán az európai biciklissztráda hazai szakasza.

Bár lapzártánk napján (hétfőn) már Finnország egyik legmenősebb síparadicsomában, Leviben (közel ötven pálya, egy csomó közülük kivilágítható, úgy húsz felvonó - tényleg minden, amit csak el lehet képzelni) Johanna Debreczeni (tamperei karaoke-fenomén) énekel a legelegánsabb szállodában, a hétvégén egyéb természetű "nagy dolgok" is estek ott. Némi késéssel (az október végére belőtt soldeni "gleccserversenyt" elvitte a +9 ·C) elindult az alpesi sívilág-kupa idei szezonja - a női és férfi szlalom számokkal (magyarul a műlesiklással).

Nem dicsekszem, nem mentegetőzöm, tényként közlöm: tizennyolc éve nem jártam a magyar válogatott mérkőzésén. Utoljára Vincze Pilu gólját láttam a Népstadionban az észak-írek ellen: "biztató kezdés a selejtezőkön", gyengén játszottunk, de győztünk.

Nyolc arany-, tizenhét ezüst-, hat bronzérmet szerzett a magyar csapat a múlt héten megrendezett úszó Európa-bajnokságon. A lányoknak a puszi, a fiúknak a büszkeség esett a legjobban.

Amikor legutóbb nagyobb terjedelmet szenteltünk az országúti kerékpársportnak, úgy kezdtük: "Újabb doppingbotrány..." Nos, nyilvánvaló: elírtuk magunk elől! Mégis milyen snassz most így kezdeni: Minden eddiginél újabb doppingbotrány... Áh, snassz az egész; most épp az idei Tour de France (látszólagos) győztese dőlt meg - tragikomikus körülmények között - tudományosan horribilis tesztoszteronszintjével. Merde!

Nem panaszkodhatunk az idei nyárra - már ami az "igazán rangos nemzetközi sportesemények" hazai előfordulását illeti. Mint egy ideje tudjuk, eloszlottak a viharfelhők a Margit-szigeten rendezendő úszó Eb egéről, s Szegeden is grandiózus kajak-kenu világbajnokság van készülőben. Bár lapzártánk idején a versenyek még tartanak, a siker már zsebben van: az Omszki-tó partján magyar aranyesőt hozott az európai öttusaviadal. Ott voltunk mi is.

Harmincketten voltak

Minden vb-döntő előtt az egyik legnagyobb kérdés: ki lesz a hős? Ki lesz a kiválasztott, az istenek kegyeltje, aki véghezviszi a megismételhetetlent, akit a meccs után szárnyára kap a hírnév? Az újságok előző nap már a jelölteket teszik címlapjukra, találgatnak, kinek mit kell tennie ahhoz, hogy egyetlen mozdulatával vagy néhány labdaérintésével vastag betűt kapjon a futball világtörténetében. Az olasz-francia meccs előtt négy hősesélyes portréja jelent meg a legtöbb helyen: Zidane és Barthez az egyik oldalon, Cannavaro és Buffon a másikon.

2006. július 5-én este a Párizsi Magyar Intézetben Rév Lívia zongoraművész 90. születésnapját ünnepelték az egybegyűltek. A rendezvény filmvetítéssel indult, s az egykori tanítványok koncertjével zárult. Kissé mellbe vágott a bejelentés, miszerint a portugál-francia középdöntő miatt a Debussy-Rahmanyinov-Bartók-est lerövidítése mellett döntöttek a szervezők... Ám amint véget ért az amúgy igen szép és felemelő születésnap, a feszes nyakkendők meglazultak, a nyári selyemruhák meglibbentek, s mindenki rohant.