Sport

2006. július 5-én este a Párizsi Magyar Intézetben Rév Lívia zongoraművész 90. születésnapját ünnepelték az egybegyűltek. A rendezvény filmvetítéssel indult, s az egykori tanítványok koncertjével zárult. Kissé mellbe vágott a bejelentés, miszerint a portugál-francia középdöntő miatt a Debussy-Rahmanyinov-Bartók-est lerövidítése mellett döntöttek a szervezők... Ám amint véget ért az amúgy igen szép és felemelő születésnap, a feszes nyakkendők meglazultak, a nyári selyemruhák meglibbentek, s mindenki rohant.

Az egyik legemlékezetesebb francia-brazil meccset tulajdonképpen alig láttam.

Két nyolcaddöntőre van jegyünk, a portugál-holland és az olasz-ausztrál jutott. Erre számítottunk, talán a horvátokra tippeltünk volna még, nem ismerve Tomas nevű játékosuk furcsa, a felette szálló labdába beleütő szenvedélyét.

"Lubinski, Kubinski, Lominski..." - olvassa a narrátor a cégtáblákon körbetekintve a neveket, néhány nappal a háború kitörése előtt Varsóban, Ernst Lubitsch Lenni vagy nem lenni című 1942-es filmje, minden idők egyik legjobb szatírája elején.

Ha a vébét a futball nagy ünnepének tekintjük, akkor minden meccs egy kis külön ünnep. Azoknak a fanatikusoknak, akiknek a csapata mindenképpen pályára lép.

A volt főnököm igazi futballőrült, ráadásul italomán. Ha az olaszok játszanak, meccsenként két-három SMS-t küld, melyekben forgatókönyveket vázol, lelkesedik, dicsőit, reménykedik - mikor milyen sorrendben.

Münchenben pénteken, a Németország-Costa Rica mérkőzéssel megkezdődött a 18. labdarúgó-világbajnokság. A futballünnepet talán soha nem előzte meg akkora felhajtás, mint most.

Van egy ismerősöm, nagyon ért a futballhoz. Ezer évre visszamenőleg kívülről tudja az összeállításokat, köpi-vágja a góllövőket, emlékszik a hetvennégyes vb-döntő partjelzőire, de egy dolgot nem tud: tippelni. Ha mégis vállalkozik rá, rossz helyen sejti a meglepetést, vagy akkor teszi meg a biztosat, amikor mások már rég az esélytelent pártolják.

A hétvégén Milánóban befejeződött a 89. Giro d'Italia, az országúti kerékpársport egyik legjelentősebb versenye, Magyarországon civilek és szakmabeliek küzdenek a nagy múltú biciklipálya, a Millenáris megmentéséért, ám ez mind eltörpül az éppen soros doppingbalhé mellett. A véres bilit ezúttal Spanyolországban rúgták föl.

Adva van egy 9 x 9-es négyzetháló, és adva vannak a számjegyek 1-től 9-ig. 'ket kell egyesíteni. A négyzetháló minden oszlopában és sorában, ráadásul a kilenc darab 3 x 3-as alrácsban is minden szám csak egyszer szerepelhet.

Aznap, amikor megkezdődött a Fővárosi Bíróság esküdtszéki nagytermében a Kulcsár-ügy tárgya-lása, Gyulán a Békés Megyei Bíróság első fokon ítéletet hirdetett a Legfőbb Ügyészség kontra Tóth Károly perben. Ez az ügy is szorosan kapcsolódik a brókerbotrányhoz. A bíróság szerint a szocialista képviselő megsértette a Legfőbb Ügyészség jó hírnévhez való jogát.

Az alkony fekete fátylat von a tájra. Az éles szél szemből átcsap még a fenyőfák között is. Szinte észre sem venni az ereje végső megfeszítésével sítalpakon futó alakot. ' se lát az orráig sem, szinte vakon, de rendíthetetlenül kapaszkodik a dombra fel. Karácsony van, a fagy a csontokig hatol, egyre nehezebben halad előre. Aranyozott rézgombokkal kivarrt, durva, kék posztó-ruháját jég és hó lepi. Csak Moráig bírja ki...

A téli olimpiák versenyszámainak jó része nekünk, magyaroknak problémás valamiért: a gyorskorcsolya és a síugrás monoton, a sífutás doppinggyanús, hogy a leginkább cirkuszba való, teljesen szubjektív műkorcsolyáról, mogulról és freestyle snowboardról ne is beszéljünk. Épp ezért leginkább az egyetlen igazi csapatsport, a férfijégkorong és a legklasszikusabb alpesi szám, a férfiszlalom küzdelmeire vagyunk kíváncsiak.

Ez a huszadik. Február 10-26. között hét sportág, nyolc versenyszínhely, 82 szám: lesz miért izgulni, nyilván. Ráadásul a további adatok is ígéretesek: több mint 80 ország, 2500 versenyző és 1,5 millió néző csak helyben.