Marco Rossi: Ha csak a trófeákat számoljuk, akkor szerintem soha nem leszek sikeres

Sport

Jó közegben vagyok, senki kéréseit nem kell teljesítenem mondja a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, akivel még a csütörtöki bolgár-magyar körüli meccsrendezési cirkusz előtt készítettünk interjút.

magyarnarancs.hu: Nemrég magyar állampolgár lett. Kellett vizsgát tennie?

Marco Rossi: Egyszer az MLSZ elnöke, Csányi Sándor megkérdezte, szeretnék-e magyar állampolgár lenni. Természetesen igent mondtam, hiszen ez óriási megtiszteltetés a számomra. Meg kellett tanulnom az esküt, amit elmondtam. Ennyi volt, sajnos nem beszélek magyarul, leszámítva persze pár szót, pedig magyarórákra is jártam. Ez a legnagyobb gátja az igazán magyarrá válásomnak, de sajnos, azt hiszem, ez az akadály már velem mara

magyarnarancs.hu: Újdonsült magyarként mit szeret a legjobban és mit a legkevésbé Magyarországban?

MR: Nagyon örülök, hogy a többség támogat. Bárhova megyek Magyarországon, jól érzem magam, és ez főleg az emberek miatt van, akik mindig és mindenhol kedvesek velem. A 2021-es Európa-bajnokság óta olyan légkör vesz körül, amit nehéz szavakkal leírni. A válogatott körüli atmoszféra olyan, hogy nagyon jó most a részének lenni. És persze mindenhol vannak jó és rossz dolgok, de a hétköznapi életben nem tudok olyat mondani, amit ne szeretnék. Szerencsés vagyok, hogy Budapesten élhetek, nincs okom panaszra. Mivel a focit egyszerű megérteni, sokan szakértőnek gondolják magukat, és tanácsokat adnak. De ez is mindenhol megtörténik, és ezt sem utálom, ez is a munkám része.

magyarnarancs.hu: 2019-ben azt mondta, hogy minőségbeli problémák vannak a keretében, azóta jelentősen javultak az eredmények. A minőség javult vagy csak jól honosítottunk játékosokat?

MR: Tulajdonképpen két részre osztható a válogatott élén végzett munkám: 2018-tól a pandémiáig, illetve az utána kezdődő időszakra. Azóta mindenben nagyon sokat fejlődtünk, igazodtunk a játékosok karakteréhez. De a legfontosabb most is a játékosok minősége. Tényleg találtunk pár magyar kötődésű játékost, akit be tudtunk építeni és honosítani, mint például Callum Styles (az angol másodosztályú Barnsley játékosa, magyar nagyanyja révén került képbe – F. Á.), de nincsenek olyan sokan. Főleg összehasonlítva az olyan válogatottakkal, mint akár a francia, amelynek tagjai közül nagyon sokan születtek az egykori gyarmatokon. A fejlődés legfőbb oka az, hogy a srácok elkezdték megérteni, mivel jár a magyar válogatottban játszani. Ez olyan valami, amit évente csak párszor tehetsz meg, viszont egész évben dolgoznod kell rajta a klubcsapatodnál is. A játékosaink elkötelezettek azért, hogy megfelelő formában érkezzenek még akkor is, ha nem játszanak rendszeresen a klubjukban. Tehát javult a minőség, és nemcsak a technikai minőségről beszélek, hanem emberi minőségről is.

magyarnarancs.hu: Milyen játékossal könnyebb dolgozni: aki a Paks színeiben hétről hétre pályára lép, vagy aki Németországban csak perceket kap?

MR: Nem akarok tiszteletlen lenni a magyar bajnoksággal, de az jelenleg Európa középmezőnyében van. A kontinensen 55 első osztályú bajnokság van, jelenleg a 25. helyen áll az NB I. A legerősebb öt bajnokság és a többi között is van még egy óriási erőkülönbség edzőkben, játékosokban is. A topligákban még ha nem is játszik valaki rendszeresen, akkor is minden nap óriási nyomás alatt, hatalmas intenzitással edz, sokkal nagyobbal, mint Magyarországon. Nem mindig van így, de sokszor ők hasznosabbak tudnak lenni a nemzetközi tapasztalatuk miatt a válogatott számára.

magyarnarancs.hu: Volt olyan játékos, akit kifejezetten nem kedvelt és ezért nem is válogatta be később?

MR: Én is emberből vagyok. Természetesen egész más viszonyban vagyok azokkal, akikkel már évek óta együtt dolgozok, mint azokkal, akiket soha nem hívtam be. Nem mondom, hogy apa-fiú viszonyban vagyunk, de mély kapcsolatban vagyunk, ami a kölcsönös emberi és szakmai tiszteleten alapul. De nem véletlenül járom a meccseket, és ha valakiről úgy látom, hogy megfelelhet, az kap meghívót. Az is fontos, hogy a jövőre gondoljak:

ha egy 32 és egy 20 éves játékost nagyjából ugyanolyan szinten látok futballozni, akkor a fiatalabbat válogatom be. A jövő magyar válogatottját is próbálom építeni attól függetlenül, hogy én leszek-e a szövetségi kapitánya annak is. Időnként nem értik ezt az elvet, pedig szerintem egyszerű.

magyarnarancs.hu: A hátralévő, Bulgária, illetve Montenegró elleni két Eb-selejtezőnél előkerült ez a probléma?

MR: Elöl van pár bajunk most, sok a sérülés a keretben, hiszen Varga Barnabás és Sallai Roland sem játszhat. Ezért elkezdtünk külön figyelni ide játékosokat, és vannak is: a debreceni Bárány Donát és a felcsúti Gruber Zsombor például már majdnem készen állnak erre. Jobban, mint Lisztes Krisztián, annak ellenére, hogy szerintem jelenleg ő a legtehetségesebb fiatal. De ő még nincs kész a felnőtt csapathoz, így viszont legalább segítheti az U21-es válogatottat. Nála fontos, hogy a klubcsapatában (jelenleg az FTC, de hamarosan a német Eintracht Frankfurthoz kerül – F. Á.) egyenletes teljesítményt tudjon nyújtani, főleg védekezésben kell még nagyon sokat fejlődnie. De ez a most említett három név elsőként merül fel bennem, amikor arról van szó, kiket válogathatnék be a jövőben. Vannak tehát érdekes játékosaink.

 
Marco Rossi
Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: 2021-ben a magyar kormány tagjai is kritizálták a válogatási elveit. Annak fényében, hogy kicsit tőlük is függ a munkája, hogyan kezelte ezt?

MR: Őszintén szólva olyan mély kapcsolatban senkivel sem vagyok. Persze, pár nagy emberrel találkoztam, hiszen Budapesten élünk és néha megtörténik. Ilyenkor beszélgettünk futballról, de senki nem próbált meg nyomást gyakorolni rám. Fontos megjegyeznem, hogy amikor Csányi Sándor felkért erre a munkára, biztosított a függetlenségemről, és azóta is mindig próbál megóvni az ilyen kellemetlenségektől. Jó közegben vagyok, senki kéréseit nem kell teljesítenem. Abban biztos vagyok, hogy néha még maga Csányi Sándor sem értett egyet a döntéseimmel, de sosem szólt bele azokba sem ő, sem más. Ezért is szeretek vele dolgozni és a magyar szövetséggel.

magyarnarancs.hu: Orbán Viktorral többször is találkozott. Ön a politikához bevallottan nem ért, de emberként milyen benyomásai voltak róla?

MR: Több alkalommal is volt szerencsém vele futballról beszélni, és azt kell mondjam, ért a labdarúgáshoz. De ettől függetlenül ő sem próbált rám nyomást gyakorolni soha. Ezeknek a „nagyfiúknak” a hozzáállása felém mindig abszolút fair és tiszteletteljes volt. És ahogy korábban is mondtam: Orbán Viktor sokkal jobban ért a futballhoz, mint én a politikához.

magyarnarancs.hu: A magyar közegben elterjedt vélelem, hogy egyes büntetéseknél az UEFA szigorúbb a magyarokkal, mint másokkal. Ön hogy érzi?

MR: Az UEFA-nak vannak szabályai, és néha, amikor ezeket érvényre juttatja, keményebbnek tűnik, de ezekből szerintem csak szenzációt akarnak csinálni. Úgy látom, próbálnak abszolút pártatlanok lenni és a legjobban végezni a munkájukat. Ez néha kevésbé sikerül: amikor Magyarország Anglia ellen játszott a Puskás Arénában, akkor egyebek közt azért kaptunk büntetést, mert valaki poharakat dobált be a pályára az angolok gólja után. Amikor mi játszottunk Angliában, az egész stadion fütyült a himnuszunknál, ezért viszont nem szabtak ki büntetést. De néha nehéz kezelni ezt, soha nem dolgoznék hasonló helyen az ilyen döntések miatt. A legújabb döntés is jó példa: Bulgáriában nem mehetnek be szurkolók a meccsünkre, de a saját szurkolóinkkal szemben ez teljesen igazságtalan. Ugyanakkor, ha a rendőrség azt mondja, hogy nem tudja garantálni a békés rendezést, nincs mit tenni; ebben például nincs olyan döntés, aminek mindenki örül. De semmiképp sem mondanám, hogy ellenségesebbek velünk, mint másokkal.

magyarnarancs.hu: Kifejezetten jó viszonyt ápol a magyar csapat mögött álló szurkolói csoportokkal. Szokott érezni olyankor valamiféle felelősséget, amikor például Litvániában a magyar drukkerek ukrán zászlókat tépnek le?

MR: Felnőtt emberek, így a saját tetteikért ők maguk a felelősek, de persze bizonyos értelemben ők épp úgy képviselnek minket, mint ahogy mi őket. De nem mennék bele politikai beszédekbe: én és a játékosaim azért vagyunk felelősek, ami a pályán történik, ott az a fő cél, hogy büszkévé tegyük a szurkolóinkat. Többször is mondtam, hogy a szurkolók a játék legfontosabb részei, amit a koronavírus alatt üres stadionokban játszva nagyon erősen megtapasztaltunk. A szurkolók szerintem elsősorban azért kedvelnek, mert mindig elmondom nekik is, mit gondolok róluk. Akkor is, amikor kritizálni kell őket, mint ahogy korábban is feltettem a kérdést, hogy ahelyett, hogy az ellenféllel foglalkoznak, miért nem a mi játékosainkat támogatják inkább. Ezt értékelik bennem, nincs két arcom csak ez az egy. Nem valami szép, de ez van.

magyarnarancs.hu: Bulgária szurkolói tüntetés miatt nem mer szurkolókat engedni a meccsére, de általában véve is úgy tűnik, mintha erősödne a focihuliganizmus. Mit gondol, mit lehet ezzel kezdeni?

MR: Nehéz, mert azt nagyon nehéz eldönteni, ki mehet be egy stadionba és ki nem. Szélsőségek mindenhol vannak, nem csak a mostani a világban zajló, sajnos jól ismert konfliktusokban. A szélsőségesek tehát az életünk részei, de senkinek sem kéne elfelejtenie, hogy a futball csak egy játék, ezért fontos visszaszorítani a körülötte lévő verekedéseket és rasszista viselkedést. Szerintem ez a kormányokra és az UEFA-ra tartozik. De az biztos, hogy az nem elfogadható, hogy egy szövetséget, legyen az magyar, bolgár vagy olasz, megfenyeget pár ember azzal, hogy meccs alatt elárasztják a pályát és félbeszakítják az egészet. Ilyet nemcsak a futballban, hanem más területeken sem fogadhatunk el.

Nagyon belefáradtam már abba a rengeteg fizikai és szóbeli erőszakba, amit látok magam körül.

Ezt az erőszakot legalább a stadionon kívül kellene tartani. Sokan mondják, a sport jó út ahhoz, hogy közelebb hozzon egymáshoz országokat, de sajnos nem ebbe az irányba tart a világ.

magyarnarancs.hu: A kevesebb futballt nézők sokszor azt hiszik, hogy csak a trófeák számítanak. Ön már sokféle klubnál dolgozott: hogyan magyarázná el nekik, mitől lehet sikeres a maga szintjén egy semmit nem nyerő csapat is?

MR: Őszintén szólva olyan nagyon nem cáfolom ezt a mércét. Ha lemérjük egy edző és játékos sikereit, akkor a megnyert trófeák számával a legjobb lemérni. Én edzőként összesen egy trófeát nyertem a Budapest Honvéddal (2017-ben az NB I-et húzták be – F. Á.), ha pedig álmodok, akkor a válogatottal is nyerünk valamit. De ott mit lehet? A Nemzetek Ligájában most közel voltunk hozzá, hogy a legjobb négy közé kerüljünk. Ezen kívül az Európa-bajnokság és világbajnokság jöhet szóba, de ez már tényleg csak álom. Tehát, ha csak a trófeákat számoljuk, akkor szerintem soha nem leszek sikeres. De ha mást is számolunk, a fejlődést, amit elért a magyar válogatott az érkezésem óta, akkor azért elmondható, hogy a srácok rengeteg fantasztikus pillanatot szereztek a szurkolóknak. Főleg az Anglia elleni 4-0-ás győzelemmel Wolverhamptonban. Az mérföldköve lesz a magyar futballnak, olyan meccs, amire emlékezni fog mindenki. Kívánom, hogy Magyarország a jövőben olyan sikeres legyen, hogy ez az eredmény hétköznapi legyen, de őszintén szóval nehéz elképzelni, hogy az lesz. Anglia ellen ekkorát nyerni senkinek nem gyakori.

magyarnarancs.hu: Végül azt kérdezném, igaz-e az a legenda,, hogy egy budapesti olasz étterem miatt került Magyarországra?

MR: Igaz! Egy jó barátom Budapesten nyitott éttermet a 2000-es években, és amikor másodszor látogattam meg 2011-ben a feleségemmel együtt, rábeszélt, hogy keressem meg a Budapest Honvéd akkori sportigazgatóját. Emlékszem, egy hétre jöttünk Budapestre, és akkor vettem fel a kapcsolatot a klub vezetésével. A következő nyáron már Budapesten dolgoztam. Egyébként az étterem most is nyitva van, a Millennium da Pippo az.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk