Sport

A nyolcadik kerületi kultúr- és sportügyi paradicsomban, az Orczy-kertben már megkezdődött a Józsefvárosi Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Idén a helyi roma-rendőr barátság erősítésére focimeccset is szerveztek, és ezt évről évre meg szeretnék ismételni. A pályán igazoltatás nem volt, viszont a barátságos mérkőzésen 5-1-re verték a romákat a rendőrök.

Felhívott a csajom, hogy az anyja sokkos állapotba került, mert reggel szokás szerint kiengedte a kertbe játszani a család pár hónapos macskáját. A kis édes kiugrott a gyepre, ahol már várta borzas fekete játszópajtása, aki egy szó nélkül rápattant és ordasul megdugta. Nem is egyszer. A két állat azóta is ott visítozik összegabalyodva, pont az amerikai konyha nagy ablaka előtt. A rettegő család képtelen szétválasztani őket. Itt rám van szükség. Bepattantam a kocsiba, a hátsó ülésre bedobtam Tapit, és a biztonság kedvéért egy horgászbotot. A családi fészek közelében folyik ugyanis a Bara patak.

Randevúm lesz a horgász levelezőlista egyetlen nőtagjával! Lehetnek vagy százan a listán, de csak egy csaj van köztük, Y., aki ezért az összes virtuális pecás álma. És erre pont velem randizik!

"Az infrastruktúra finanszírozásának európai megoldásai című konferenciát ezennel megnyitom. Amszterdam köszönti Önöket" - mondta a pulpituson Wim Kok holland miniszterelnök. Aztán mást is mondott, de azt már szájmozgatás nélkül, a Bolygóközi Mentális Nyelven. "Üzenet a Szövetség ügynökeinek. Az Összekötő Lézerné Kiss Ágota néven él valahol a városban. Annyit tudni róla, hogy szeret bodorkázni. A Galaxis védje Önöket." Körülnéztem. Rajtam kívül egyetlen ember moccant meg. Leszek Balczerowicz volt, a lengyel pénzügyminiszter. A Szövetség ügynökei azonban semmin sem lepődnek meg.

Erős volt pedig a pszichés nyomás: még a Stopli magazin Buli című melléklete is esélyesnek hozta ki a magyar válogatottat. Márpedig magyar válogatottra, de bármilyen magyar csapatra, nagyobb veszély nem bír leselkedni, mintha esélyesnek kiáltják ki. Olyankor leginkább elpénecolja a dolgot. De most nem ez történt: a mieink elsők lettek, és feljutottak a B csoportba.

Két-háromszázezer forintos havi fix alatt NB I-es futballista nem hajlandó labdába rúgni. A jobbak már félmillió táján járnak, a "sztárok" értelemszerűen még feljebb. Mi történik, ha egy sérülés miatt hirtelen mindennek vége? Nyithat-e éttermet a biztosítási pénzből a rokkant vagy legalábbis visszavonulni kényszerült sportoló?

A fű és a gomba között az a különbség, hogy ha szívsz, akkor tudod, hogy a hallucinációk nem igaziak, a gombánál viszont egyáltalán nem - mondta tudálékosan Jean Christophe. Vagy úgy, gondoltam, és amúgy viccesen megcsipkedtem a csőre alatti, pihés fehér tollal borított bőrlebenyt, aztán visszakapcsoltam hármasba.

Nagano kisváros, talán négyszázezres sincs, új pályaudvar, bevásárlóutca, néhány sportlétesítmény, ennyi, meg ez az olimpia. Ahogy a pályaudvaron, úgy a város minden pontján van VOD (Video on Demand), ingyenes videócájg: ember odadöcög a géphez, nyomkodja kicsinyt a képernyőt, kiválasztja, mi is kell neki, és megnézi a japán Satoya Tae díjnyertes ugratását ebben az új dologban, aminek magyarul nem tudom a nevét, de a pálya olyan, mint szezonvégen Chopok-Délen a Siratófal, sok huplival, és kell ugratni is.

A magyar pisztránghorgászok elképedve fogadták, hogy két minisztérium közös rendelettel eltörölte a szivárványos pisztráng tilalmi idejét, így arra az ívás idején is szabad horgászni. A Narancs által megkérdezett minisztériumi főosztályvezető-helyettes arra hivatkozott, hogy a szivárványos pisztráng nem szaporodik Magyarországon, a horgászok érdekvédelmi szervezetének vezetője pedig arra, hogy úgyis kevés van belőle. A legtapasztaltabb hazai pisztrángtenyésztő szerint amellett, hogy a szivárványos bizonyíthatóan szaporodik legalább két patakban, az új szabályok veszélyeztetik az őshonos sebes pisztráng túlélését is.

A váci vasútállomásra beszéltük meg a randevút. A peronon először egy csapat bóbitás királypingvinnel találkoztam, komoly arckifejezéssel billegtek a Vendéglátó Vállalat 387. sz. Italboltja felé. Aztán észrevettem A.-t, akivel ismeretlenül, e-mailen keresztül beszéltük meg a menyhalazást. Bár még sohasem találkoztunk, nem lehetett eltéveszteni. Nem csak azért, mert rajta kívül, ismeretlen okból, csak pingvinek tartózkodtak az állomáson. A horgászokat kivéve senki sem hord ujjatlan, fényes ízeltlábú-dzsekit.

A másnapi keszegezést tervezgettük I.-vel a Zóna Büfében. Majszi a tizedik kockacukrot kunyerálta lógó nyelvvel a dúsan tetovált pultostól, én ugyanúgy a tizedik gin-sört. A vicces kedvű pultos ezúttal nem a földre, hanem a kutya orrától öt centire, a bárszékre tette a cukrot. Majszi vadul szimatolt -hol az a kurva cukor??? -, majd könnyes, vádló tekintettel összeomlott. Tapi közben azzal kísérletezett, hogy lehetséges-e a földön fekve kienni a tálból az ajándék körömpörköltet. Kértem a felszolgálótól egy ollót és egy flakon extra zsíroldó hatású mosogatószert, és nekiláttam kibányászni a csontdarabkákat az állat bal hallójáratából. I.-vel egymásra néztünk. Igen. Minden korábbi tudósnál közelebb állunk ahhoz, hogy sikerüljön kitenyészteni az agy nélküli kutyát.

Az idén jó volt a vándorhorgásznak. Szigligeten bőséges volt az otellótermés, ráadásul új, térhatású képeket akasztottak ki a diszkóban. Vaskeresztesen ugyan bezárt Európa legnagyobb cumigyára, de virágzik a borkombinát. A Dunában és a Tiszában egyre több a menyhal, és már Pest központjában, a SOTE-klubtól száz méterre is foghat afrikai harcsát az, aki elviseli, hogy a leendő zsákmány a kifogás előtt órákon át a felszínen lebeg, gonoszul tátog és meredten fixírozza a horgászt. ´97-ben a horgászcikk-ipart nem forgatta fel a Tasmán Ördög tavalyi megjelenéséhez hasonló kataklizma, de kétségtelen, hogy igencsak elterjedt pontycsali lett a bojli.

"Mit szólna ahhoz, ha ezüstkarikát rakatnék a köldökömbe?" - kérdezte huncutul a kövér halőrnő, már a kocsmában ülve. Nem tudtam felelni. A tévében éppen a 100-ból 1 című vetélkedő ment, és arra a kérdésre, hogy melyik nép lakhelye a jurta, ketten azt a választ adták, hogy a jugoszlávé.

Hogy süllőt foghassunk, ahhoz ismernünk kell a vizek világát, a süllők szokásait és mindenekelőtt magunkat. A hűbelebalázs módjára kezdett süllőzésben nincs sok köszönet. Magáról a süllőfogás vágyának tárgyáról, a süllőről csak annyit, hogy - Brautigannek, a pisztrángozás jelentős ideológusának ismert kijelentését parafrazálva - a süllő közepesen intelligens fém. A süllő közepes intelligenciája nem késztethet senkit elbizakodottságra, ugyanis az emberek többsége sem intelligensebb a közepesnél. Ugyanakkor viszont - és ez teszi a süllőt azzá, ami - a süllő közepes intelligenciája pont azokból az elemekből építkezik, ami a közepesen intelligens emberek elméjéből hiányzik: ez pedig a kiszámíthatatlanság algoritmusainak gombolyaga. Tehát pontosítunk: a süllő közepes, de ritka intelligenciájú fém, azaz közepesen intelligens ritkafém.