„Ha nem magadnak vagy a legfontosabb”
Wéber Kata darabjában, az Egy nő anatómiájában játssza a főszerepet, ennek kapcsán beszélgettünk az ösztönösségről, a mértéktelenségről és arról, hogy mitől izgalmas a színészet.
Színház
„Itthon legtöbb esetben múzeumszerűnek láttam az előadások esztétikáját”
Izsák Lili jelmez- és díszlettervező szürreálisan realista, futurisztikusan hétköznapi jelmezei és díszletei többször felkeltették a szakma és a közönség figyelmét, az idei Színikritikusok Díjánál is jelölt volt a legjobb díszlet kategóriában.
"A kijivi közönségnek jelenleg a menekülésre van a leginkább igénye"
Szergej Maszlobojscsikov a színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként.
Nem száll be a zsidó színészképzésbe Szinetár Miklós
Elolvasta a kommenteket, és inkább nem.
Maia Morgenstern is jön oktatni az SZFE-re
Zsidó színművész képzés indul, Köves Slomóék hitközsége kezdeményezte.
Könyvelőt keres Pogány Judit az Örkény Színháznak
Bár ez az eredeti végzettsége, ő nem vállalhatja el a munkát.
Hód Adrienn koreográfus: „Sosem az átlagos, csúcsparipa táncos test érdekelt”
Hód Adrienn, a Hodworks tánctársulat alapítója megszállottan kutatja a test kifejezési lehetőségeit. Tánckreációi tabudöntögetők és társadalomkritikusak, de egyben játékosak is. Meghökkentő előadásaival nemzetközi elismerésre tett szert. Legújabb, Shared Values című munkáját Bécsben készítette, de nem csak erről beszélgettünk.
Peren kívül megállapodott a Nemzeti Színház Szász Júliával és Horváth Lajos Ottóval
Úgy tűnik, pont került az ügy végére.
Tarnóczi Jakab: Nem szeretek csendben maradni, nem szeretek lenyelni rossz mondatokat
Hogyan lesz közösségi élmény egy előadás, s mi történik, ha semmit sem csinálunk? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a rendezővel, akinek Radical Relax című darabját a napokban mutatták be a Katonában.
„Idegen vagyok magamnak”
Ebben a különös interjúkötetben, amelynek több fejezetében egy-egy harmadik fél is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Gyárfás Dorka többnyire afféle narrátorként kíséri Kulka Jánost, csupán alkalmanként lendítve tovább a témát egy-egy új irányba.
Nézhetjük úgy
Vannak előadások, amelyek nézőként meglepnek, zavarba hoznak, és beszélni is nehéz róluk, mert nem viszonyulhatunk hozzájuk úgy, mint általában a színházhoz. Meg kell keresnünk a saját nézőpontunkat, és lehet, hogy ez nem is sikerül azonnal, az előadással egy időben, később azonban mégis maradandóbbnak bizonyulnak, mint sok „hagyományos” színházi este. Gyanítom, hogy Kulka János különleges monodrámája is ezek közé az előadások közé fog tartozni.