Péterfy Bori színész, énekes

„Felébrednek az emberek”

Színház

A könyvhétre jelent meg Borikönyv – Jelenetek Péterfy Bori életéből címmel egy színes, albumszerű könyv az életé­ről, amelyet a fiatal író, Tóth Júlia Éva alakított regényes, rendhagyó életrajzzá. Életszakaszokról, elengedésről és a hiányról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Az utóbbi években külföldön és itthon is több, még a pályája derekán lévő underground zenészről is megjelent könyv. Ebbe a sorba jön a tiéd?

Péterfy Bori: Tóth Julcsi készített velem egy interjút pár éve. Érdekes volt közöttünk a vibe, megérintett, hogy mélységeiben érti, amit csinálok. Nem rajongói, hanem szakmai szemmel követte a pályámat. Régi Krétakör-előadásokat és ezeréves koncertélményeket hozott fel, majd megemlítette, hogy tervezett egy könyvet egy zenekarral, de nem talált szponzort. Viccből felvetettük, hogy akkor inkább írjon egy könyvet rólam. Elejtett félmondat volt, amit én nem vettem komolyan, de ő igen. És aztán ott álltam, hogy ez akkor most tényleg lesz. Azt a kezdetektől eldöntöttük, hogy nem szeretnék egy sima, szöveges életrajzi könyvet, de az elkezdett izgatni, hogy egyfajta műalkotássá, műtárggyá formálhatom az eddigi életemet, az eddigi tapasztalataimat.

MN: A könyv nem csak a pályádra, legalább annyira a magánéletedre is fókuszál. Bár ez csalóka, mert a történetekből az derül ki, hogy mind a szerepekben, mind a dalszövegedben nagyon ott vagy te magad is. Kicsit mintha úgy működnél, mint az alanyi költők.

PB: A koncertek, előadások után mindig sokan kérdezték, milyen élményekből dolgozom, miből születnek a dalszövegeim. Éreztem, kívülről valóban érdekes lehet, amiben folyamatosan vagyok: ahogy minden egyes cselekvés és pillanat végül alkotásba fordul. Kicsi koromtól jellemző volt rám az állandó önreflexió, persze akkor még nem tudatosan. Egyszerűen csak azt akartam, hogy mindig legyen közönsége mindennek, amit csinálok. Nem regényt akartam a történetemből, de fontos volt, hogy a könyv olykor regényes legyen.

MN: A gyerek- és kamaszkori évekről szívesen olvastam volna még, persze nálatok az egészet már szétírták a családtagok. Én rólad előbb olvastam, mint hogy színpadon láttalak volna, a testvéred, Péterfy Gergely A B oldal című regényében a hisztis, zűrös kishúgról eleinte azt hittem, kitalált alak.

PB: Semmiképp nem akartam, hogy a könyv túlírt legyen. Biztos vannak részek, amelyek rövidnek tűnnek, ezért is van a könyv alcímében, hogy jelenetekről van szó. Érdekes volt végigmenni szinte terápiásan azokon az életszakaszaimon is, amelyeket utálok. Azt hiszem, mélyebbre már nem is tudtam volna menni.

MN: A könyv mégis inkább képregényes. Ez hogy alakult?

PB: Az első perctől egy olyan könyvet akartunk, ahol vizuálisan is megjelenik az a világ, amelyik az életemet jellemzi, ezért vontuk be harmadik alkotótársnak Stark Attilát, aki 15 éve a zenekarom grafikusa. Próbáltunk egy olyan szövegmennyiséget tartani, ami még egy átlagolvasónak is befogadható.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?