színház

Ionesco: Különóra

  • - urfi -
  • 2012. július 7.

Színház

Ionesco Különóra című darabja a Bukaresti Nemzeti Színház vendégjátékában egyszeri, észrevétlen, önfeledt színházi ünnep volt. Nem óvatoskodnék: egy zsenit láttunk működésben. Horatiu Malaele rendezte elsősorban saját magát mint tanárt, valamint az órára érkező kamaszlányt Aylin Cadi”r harsány, a szobalányt Natalia Calin visszafogott, egyaránt intelligens alakításában. Az előadás nagyon jól indul, majd egyre jobb lesz, ahogy a játék többször ritmust vált, szintet lép. Az abszurd az alap, a vehemensen ostoba és feltűnően fiatal diáklány és a fontoskodó, joviális öregúr túlrajzolt figurái, no meg persze két világszemlélet kerülgeti egymást a ferde fapadlón, vagyis a tanár szobájában. A professzor bölcsességéből aztán őrület lesz és rendszer: a nyelvekről, tehát a kommunikáció esélyeiről tartott előadása egyszerre velőtrázóan vicces hülyeség és kétségbeejtő nyelvfilozófia. A magyar feliratokból csak sejthető nyelvi bravúr, az ismétlés és töredékesség költészete brutalitásba fordul, a gyilkosság egyszerre természetes és botrányos, meglepő és logikus fejlemény. Malaele abból is felejthetetlenül vicces és torokszorító jelenetet csinál, hogy zakója elvesztése után nem tudja zsebre rakni a kezét, ebben a nagyszerű darabban pedig egyenesen lubickol. Metszően okos, ellenállhatatlanul mulatságos és kegyetlen előadást láttunk tűpontos és játékos rendezésben, amely nem szembemegy a nálunk uralkodó lélektani realizmussal és a közönség kegyeit kereső gondolati egysíkúsággal, hanem tudomást sem vesz róla, mérföldekkel előtte jár.

Radnóti Színház, május 30.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."