rés a présen

Nem a szavak

  • rés a présen
  • 2021. november 17.

Színház

Pataky Klári koreográfus

rés a présen: Mondhatjuk a legutóbb bemutatott Csönd című előadásodra, hogy pandémikus mű?

Pataky Klári: Igen, a darab kifejezetten abból indult ki, hogy mi történt, történik körü­löt­tünk az elmúlt években. Ez egy olyan helyzet, amilyent a mi életünkben még soha nem tapasztaltunk. Lezárt városok, kiürült utcák, rémítő hírek halottakkal megtelt hűtőkocsikról. Tulajdonképpen egy haláltánc. Egyéni szinten pedig szorongás, aggodalom, bezártság. Ezt a megváltozott világot szerettem volna valahogy formába önteni, és ehhez a középkori haláltánc műfaja tűnt a legmegfelelőbbnek. A következő kérdés az volt, hogy hogyan lehet ma, a 21. század nyelvén, a kortárstánc nyelvén ábrázolni a haláltáncot. Aztán arra jutottam, hogy igazából nem is ez a mostani helyzet a haláltánc, hanem az emberiség pusztító létezése, ami után jött a csönd. A darab elején van egy kicsit őrült, kicsit duhaj tánc, nálunk ez jelképezi az emberiség önpusztító létét, majd ezt követik a „csönd” képei. Belassulás, tetemek, zaklatottság, elfojtás, magány.

rap: Számodra mik a járvány tanulságai?

PK: Bevallom, nem hozott igazán drasztikus változást az életembe, mivel előtte már két évig zömmel otthon voltam a kislányommal. 2020 decemberében, a pandémia közepén kezdtünk el dolgozni, nagyon jó érzés volt, hogy végre közösségben voltam. A darab 2021 februárjában elkészült, csak nem mutathattuk be közönség előtt. Inkább utólag csapódott le bennem, hogy ez az időszak pszichésen mennyire megterhelő volt, főként a társas érintkezések lecsökkenése miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.