Színház

Nem vitás, Osztap Bender igazi túlélő: a nagy kombinátort most épp egy újabb nemzedék fedezi fel önmaga számára. A színész-színházcsináló Vecsei H. Miklós, a költő és dalszövegíró Závada Péter, a zenész Ratkóczi Huba generációja, miként erről a fesztiválprodukció gyanánt bemutatott koncertszínházi előadás oly érzékletes bizonyságot kínál.

Ha van a színpadon egy pisztoly, annak előbb-utóbb el kell sülnie. Ez a dramaturgiai szabály viszont nem érvényes egy zongora esetében, ami pont attól tud csehovi lenni, ha nem szólal meg.

A színház most a közösségi oldalon keres támogatókat.

Mészáros Piroska májusban a Mozsár Műhelyben látható, a Call Girl c. előadásban.

A világhírű olasz maestro a Pesti Magyar Színházban rendezte a szerb drámairodalom egyik modern klasszikusát, Dušan Kovačević A maratonfutók tiszteletkört futnak c. fekete komédiáját, avagy humoros rémdrámáját. A rendező életútjáról, balkáni kötődéseiről és a titói Jugoszlávia avantgárd paradicsomáról beszélt a Narancsnak.

Milyen nagyszerű volna olyan színházi közegben élni, amelyben a nagy vagy kis kultú­rák kiemelkedő, díjakkal elismert drámái, lekövetve a körülöttünk lévő világ folyamatait, itthon hamar színpadra kerülnének! Száz éve egy sikerdarab nyomban magyar színpadon landolt, ma már ennek nyoma sincs. Mintha nem érdekelné a magyar színházat, miről írnak a világban a kortárs írók.

Eljátszotta Hamletet, Bicska Maxit, Sztálint és a Mágnás Miska címszerepét; volt ügyeletes „csinos zseni”, a magyar színházi élet tán leggyűlöltebb alakja, valamint a megújulását vidéken kereső középkorú színész. Szüntelenül önelemző – és néha öntetszelgő – intellektusa egyszerre ártott is, használt is Gábor Miklós (1919–1998) művészetének.

1945. március 24-én este úgynevezett „bajtársi ünnepet” rendeztek a burgenlandi városka, Rechnitz, vagyis Rohonc kastélyában, melyet gróf Batthyány Iván és neje, Thyssen-Bornemisza Margit uralt. A jórészt az SS és egyéb gyilkos náci szervezetek képviselőiből álló vendégsereg a hosszúra nyúlt és orgiasztikus jellegű összejövetel záróaktusa gyanánt lemészárolt 180, Magyarországról deportált munkaszolgálatost.

"Mindenkinek nagyon meghatározó a kamaszkor, hiszen a felnőttkor küszöbén találkozunk sok mindennel először."

Az Örkény Színházban játszik, de más színpadokon rendez is. Az „el kell húzni innen” életérzésről és a kevert ízéről, Eörsi István zsenijéről és Őze Lajos ’56-os gyorstalpalójáról is beszélgettünk.

Egy család történetének száz éve száznyolcvan percben – átlagosan 108 másodperc évenként – vagány és tiszteletre méltó vállalás, ahogy a gesztus is, amely a Rozsdatemetőt a jelennel összeérő kiindulópontnak, előzménynek tekinti, s így lényegében megkísérli rehabilitálni a megjelenésekor elképesztő sikereket elérő regényt. Persze mint minden ilyen nagy ívű, grandiózus vállalkozás, a Katona előadása is hordoz magában csapdákat.