Marha jókat játszottam, valahogy akkoriban pofán talált minden. Persze az ember még mindenre nyitott volt, a holdat lerúgta volna esténként az égről. Csak a színházzal foglalkoztunk, sülve-főve együtt, nyoma nem volt akkor még kenyérharcnak, lényegében közös kassza – Thália hippijei voltunk!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
