Marha jókat játszottam, valahogy akkoriban pofán talált minden. Persze az ember még mindenre nyitott volt, a holdat lerúgta volna esténként az égről. Csak a színházzal foglalkoztunk, sülve-főve együtt, nyoma nem volt akkor még kenyérharcnak, lényegében közös kassza – Thália hippijei voltunk!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
