rés a présen

„Szétosztottuk a dalokat”

  • Narancs
  • 2021. október 27.

Színház

Kautzky Armand színész

rés a présen: Hogyan találtál rá az Art Színtérre és kinek a választása volt a Mirandolina-rendezés?

Kautzky Armand: Az Art Színtér egy fiatal színházi vállalkozás, de már jó néhány bemutató áll mögöttük, amit a távolból nagy örömmel néztem. Kaptam egy hívást Pozsgai Zsolttól, aki átírta és rendezte volna itt Machiavelli színdarabját, már kész szerep­osztással, hogy sajnos nem lesz ideje és nem vállalnám-e, hogy beugrok a rendezői székbe. Gondolkodási időt sem kértem, mert boldogan vállaltam. Elolvastam a darabot és láttam, hogy egy fergeteges, pikáns reneszánsz vígjátékról van szó. Nem ismertem a színészek felét, így lutri volt, hogy tudunk együtt dolgozni, de így utólag azt mondhatom, hogy kiválóan ment. Nyár közepén kértek fel és szeptemberben már próbáltunk.

rap: Mi volt a koncepciód a színpadra állításhoz?

KA: Úgy gondoltam, hogy ezt a darabot eredeti miliőben, eredeti stílusban kellene ábrázolni, nem farmerban és edzőcipőben, hanem reneszánsz kosztümökben. Az illik a vérbő commedia del’arte-hez. Papp Janó jelmeztervező nagyon otthon van ebben a korszakban, Mira János díszlettervező pedig alkotott egy középkori hangulatot idéző teret. Fecske Dávidot, aki eredetileg csak a jeleneteket összekötő dalokat énekelte volna, felkértem, hogy legyen a zenei vezető. Fergeteges 20. századi délolasz slágereket válogatott össze az O sole miótól a Just a gigolóig. Az olvasópróbán kiderült, hogy jól énekelnek a színészek. Sáfár Mónika primadonnaként is remekelt. Tulajdonképpen szétosztottuk a dalokat, így mindenki meg tudott mutatkozni a jeleneteken belül egy-egy rá jellemzővel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.