rés a présen: Hogyan találtál rá az Art Színtérre és kinek a választása volt a Mirandolina-rendezés?
Kautzky Armand: Az Art Színtér egy fiatal színházi vállalkozás, de már jó néhány bemutató áll mögöttük, amit a távolból nagy örömmel néztem. Kaptam egy hívást Pozsgai Zsolttól, aki átírta és rendezte volna itt Machiavelli színdarabját, már kész szereposztással, hogy sajnos nem lesz ideje és nem vállalnám-e, hogy beugrok a rendezői székbe. Gondolkodási időt sem kértem, mert boldogan vállaltam. Elolvastam a darabot és láttam, hogy egy fergeteges, pikáns reneszánsz vígjátékról van szó. Nem ismertem a színészek felét, így lutri volt, hogy tudunk együtt dolgozni, de így utólag azt mondhatom, hogy kiválóan ment. Nyár közepén kértek fel és szeptemberben már próbáltunk.
rap: Mi volt a koncepciód a színpadra állításhoz?
KA: Úgy gondoltam, hogy ezt a darabot eredeti miliőben, eredeti stílusban kellene ábrázolni, nem farmerban és edzőcipőben, hanem reneszánsz kosztümökben. Az illik a vérbő commedia del’arte-hez. Papp Janó jelmeztervező nagyon otthon van ebben a korszakban, Mira János díszlettervező pedig alkotott egy középkori hangulatot idéző teret. Fecske Dávidot, aki eredetileg csak a jeleneteket összekötő dalokat énekelte volna, felkértem, hogy legyen a zenei vezető. Fergeteges 20. századi délolasz slágereket válogatott össze az O sole miótól a Just a gigolóig. Az olvasópróbán kiderült, hogy jól énekelnek a színészek. Sáfár Mónika primadonnaként is remekelt. Tulajdonképpen szétosztottuk a dalokat, így mindenki meg tudott mutatkozni a jeleneteken belül egy-egy rá jellemzővel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
