GYÁSZ 59 éves korában, szívbetegség következtében elhunyt Alex Chilton: 1967-ben a Box Tops énekeseként vált ismertté (legnagyobb slágerük: The Letter), 1971-től a Big Start vezette. A mindössze három albumot készítő gitárzenekar hatását többek közt az R.E.M., a Primal Scream, a Wilco és a Teenage Fanclub tagjai emlegették interjúikban. Az 1993-ban egyetlen album erejéig ismét összeállt Big Star feloszlása után szólókarriert folytatott és producerként dolgozott.
ROCKMÚZEUM MISKOLCON Várhatóan 2011 novemberében kezd működni Miskolcon a Rockmúzeum azzal az ambiciózus céllal, hogy a clevelandi Rock & Roll Hall of Fame európai párjaként a lehető legszélesebb merítésben mutassa be a műfaj európai és magyar történetét, szereplőit, társadalomra gyakorolt hatását. A gyűjteménybe az érdeklődő publikumtól is várnak tárgyakat, dokumentumokat (részletek március 29-től a rockgyujtes.hu és rockgyujtes.eu címen). Mindez a Fűtőmű Projekt része: az egyetem melletti egykori fűtőmű területén, a város erkölcsi támogatásával, magánvállalkozásban megvalósítandó épületegyüttesben a Science Múzeum, az Ökopark és egy 3D-mozi mellett kialakítandó Rockmúzeum kb. 1,1 milliárd forintos beruházásából 500 milliót az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjából nyertek el pályázat útján.
HANTAI SIMON NEW YORKBAN Másfél évvel halála után látványos kiállításon mutatják be Hantai Simon (1922-2008) festményeit a New York-i Paul Kasmin Galleryben, április 24-ig. Ezzel párhuzamosan, április 8. és május 22. között a párizsi Galerie Jean Fournier is az ő alkotásaival lesz tele - 1965-ben volt itt először kiállítása, s ezt követően még jó néhányszor. A Képzőművészeti Főiskolát elvégezvén Hantai Simon 1948-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett, ahonnan jó érzékkel nem a művészeti értelemben is bezárkózó haza, hanem Párizs felé vette az irányt. A szürrealizmus, Matisse papírkivágásai és a Jackson Pollock-féle gesztusfestészet hatásait is magáévá téve alakította ki sajátos képalkotási technikáit és formavilágát. Szakmai elismertségét a Pompidou Központban rendezett 1976-os retrospektív kiállítás és az 1982-es Velencei Biennále koronázta, ahol ő képviselte Franciaországot (egyik illusztrációnk az itt bemutatott Tabulas 1974-1981 című sorozat most New Yorkban is látható darabja).
MARINA ABRAMOVIC JELENLÉTE The Artist Is Present címmel rendezte meg a New York-i Museum of Modern Art Marina Abramovic kiállítását. A szerb származású művész festőként indult, de a 70-es évektől performerként találta meg igazi világát. A május 31-ig nyitva tartó retrospektív egyik különlegessége, hogy számos performanszát nem csupán szokásos módon, fotók vagy videofelvételek útján dokumentálják, hanem - mások előadásában - újra be is mutatják, hiszen az, hogy valami akkor és ott, élőben megtörténik, a performansz műfajának alapja. Abramovic szerint a performansz éppúgy reprodukálható, akár egy zenemű vagy egy színdarab. Ilyen például a Nude with Skeleton (a hanyatt fekvő meztelen ember lélegzetvételével mozgatja a hasán nyugvó csontvázat; képünkön Abramovic eredeti előadása) vagy a Relation in Time (ketten ülnek némán, órákon át, háttal egymásnak, hosszú hajuk összekötve). A kiállítás különlegessége pontosan az, amire a címe is utal: a 63 éves művész (március 30. és április 6. kivételével) végig jelen van: 77 napon, s több mint 700 órán át ott ül az átriumban, némán, a látogatók egyenként leülhetnek vele szemben, az asztal túloldalára, s maradhatnak, amíg bírják. Bárki társa lehet az előadásban, s mindez valós időben követhető: moma.org/interactives/exhibitions/2010/marinaabramovic. (Illusztrációnkon a maratoni performanszairól híres Tehching Hsieh ül vele szemben, másik képünk a Pierre Coulibeuf rendezte önéletrajzi dokumentumfilm plakátja, 1998-ból.)
ÍRTA: (RÉSZBEN) SHAKESPEARE (?) Úgy fest, új darabbal gyarapszik Shakespeare eddig ismert életműve, miután egy tekintélyes szakértő tízévi kutatómunka után arra a megállapításra jutott, hogy - legalábbis részben - az ő műve a Double Falsehood; or The Distrest Lovers (kb. Dupla kétszínűség, avagy a csüggedt szerelmesek) című darab, amit eddig Lewis Theobaldnak tulajdonítottak, miután Theobald adta ki 1728-ban, a Cardenio című színdarab saját maga által átdolgozott változataként. A Cardeniót Shakespeare és állandó munkatársa, John Fletcher írta, 1613-ban kétszer elő is adták, de éppúgy nincs belőle ismert kéziratos példány, mint ahogy a Double Falsehoodból sem. Ily módon lehetetlen az eredeti szövegek összehasonlítása, ám a Daily Telegraphnak nyilatkozó Brean Hammond, a nottinghami egyetem profeszszora a mű vizsgálata alapján biztosra veszi, hogy mindhárom szerző, tehát Shakespeare, Fletcher és Theobald munkája egyaránt benne van a két fiatal pár szövevényes kapcsolatáról szóló darabban. Az elfogadást jelzi, hogy a Double Falsehood hamarosan egy komoly Shakespeare-kiadás keretében meg is jelenik majd, s a hírek szerint műsorra tűzi a Royal Shakespeare Company is.
