rés a présen - Bocs, megölhetlek? - drMáriás zenész, író, képzőművész

  • .
  • 2011. április 21.

Trafik

rés a présen: Huszonöt éves lesz idén a Tudósok. Hitted volna, amikor áttelepültél? drMáriás: Bár elég fejbevágó, amit csinálunk, hol van az ahhoz a dadaizmushoz képest, ami itt egyébként is jelen van, s amelyet nemhogy megtűrnek az emberek, hanem örömmel meg is zabálnak a politikától Szandikáig. rap: Mit hoztál és mi az, amit már itt tanultál meg? dM: Valami balkáni erőt hozhattam magamban, a modern művészetről némi tudást, s a meg nem alkuvás zsigeri ösztönét.
Itt sok barátra, harcostársra tettem szert, akikkel együtt ordítottuk és kacagtuk ki magunkból az undergroundot, amibe Bada Dadától Juszufon át Halász Péterig sajnos már sokan belehaltak. Itt azt tanultam meg, hogy bevándorló maradok mindörökre, amit meg is énekeltem egy vidám bluesban a Bocs, megölhetlek? című legújabb lemezünkön.

rap: Milyen változásokon ment át a zenekar menet közben, voltak-e korszakaitok?

dM: 25 éve játszunk punkot, '86-tól '91-ig Újvidéken őrült ösztönpunkot nyomtunk, majd '92-től '96-ig Badával dadaista operett-punkot, hogy azután '97-től a zsigeri dzsessz-punk trubadúrjaiként járjuk a hazát, a környező országokat és a világot.

rap: Hogyan függ össze az írás, a képzőművészet meg a zene?

dM: Minden egy bélhuzamból és két herezacskóból fakad, csak más-más formát ölt, és különböző módon működik műfajokon belül. Imádok írni, az a magány legszebb narkója, a festészet meg a legrelaxálóbb gonoszkodás, most éppen neves magyar politikusok portréit festettem meg Gömbös Gyulától Horn Gyuláig, mégis talán a leginkább azt szeretem, ha a közönséget őrült üvöltözésre és táncra bírhatom valahol az éjszakában.

rap: Hogyan ünneplitek a huszonötöt?

dM: Az A38-on lesz április 23-án egy hatalmas szülinapi buli kiállítással, koncertekkel, klipekkel, lemez- és könyvbemutatóval. feLugossy Laca énekel majd, az ős-Tudós Silic Miroslav basszusozik, Pándi Balázs dobol, s persze a mostani formáció Brainsből is ismert tagjaival, Endrei Dáviddal és Jeli Gergellyel zúzunk majd egy Tudósok-lemezbemutatót, végül pedig a mindenkori Tudósok-tagság játszik majd együtt.

rap: Mit hoz a jövő?

dM: A könyvfesztiválra jelent meg Nem élhetek Milosevic nélkül című önéletrajzi regényem, ami a zenekarról, a háborúról, a bevándorlásról, a külföldi turnékról szól. Czabán György filmet készít a bandáról, s ezeket így együtt szeretnénk bemutatni a Mediawave-től a Dobrudzsai Hímzőművészek Éves Találkozóján át a New York-i Sushiszakácsok házibulijáig mindenhol.

rap: Szerinted még hány év van bennetek?

dM: Nem tudom, de úgy érzem, most jobbak vagyunk, mint valaha. BB King 86 évesen van élete formájában, Archie Shepp 74 éves, és egyre jobb, én meg 44 vagyok, így még sokat kell fejlődnöm.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.