rap: Most miért a Tűzraktér a helyszín?
CZV: Fantáziát láttam a labirintusszerű térben, és azt gondoltam, hogy itt nagyobb közönséget szólíthatunk meg. A Tűzraktér egy önszerveződő központ, ezért az ember több dolgot is megvalósíthat egyszerre.
rap: Mi különbözteti meg a többi irodalmi esttől, és milyen a törzsközönség?
CZV: A témákat igyekszem minél szélsőségesebben kiválasztani, és felvállalni háttérbe szoruló kérdéseket is. Célom, hogy valamivel ezek az estek is hozzájáruljanak a kortárs magyar irodalomról való beszédhez. Szeretek olyan embereket meghívni, akik nem szoktak együtt szerepelni, tehát nem ugyanahhoz az irodalmi csoportosuláshoz tartoznak, nem ugyanabból az "akolból" valók.
rap: Milyen más kötődésed van az irodalomhoz?
CZV: Régóta írok, publikáltam a Kalligramban, az Alföldben, a Praeben, a Győri Műhelyben, a Spanyolnáthán satöbbi. Egy időben újságíróként dolgoztam főleg az Irodalmi Centrifugának és különböző weboldalaknak. Írok verseket, novellákat, prózaverseket, most dolgozom első novelláskötetemen, valamint egy regényen. Mindig csak időlegesen tartozom egy-egy irodalmi csoportosuláshoz, tulajdonképpen magányosan nyomom ezt az egészet. De nagyon fontosnak tartom az írást, hiszen a nyelv által egy vadidegennel tudunk közölni egy másik világot.
rap: Mik a januári-februári témáid?
CZV: Január 13-án este 7-kor a Tűzraktérben lesz a Nem csak író nők című programunk. Vendégünk lesz Bárdos Deák Ágnes, Esze Dóra, Kiss Judit Ágnes, akik zenei kíséret mellett énekelnek, hangszeren játszanak, majd pedig arról a kettősségről beszélgetek velük, hogy milyen írónak és zenésznek is lenni egyszerre. Január 28-án a Körhinta Kör olvas fel, február 10-én pedig Karafiáth Orsolya és Tóth Evelin lesz a vendégünk, Orsi új könyvéről, a Cigánykártyáról beszélgetünk, és a Fekete Macska című közös cd-jük kapcsán Evelint énekelni is hallhatjuk. A Tűzraktérben, a Kávézóban áll egy nagy zongora, és megpróbáljuk most a teret úgy kitágítani, hogy zene és irodalom egyszerre elférjen.
