tévésmaci - Az ecsetfülű disznó visszatér

Amikor Sztupa és Troché azon vitatkoztak nem messze a Biarritz étteremtől, hogy vajon mikor is állította fel itt a város vagy a kerület vagy a MOB ezt az emlékművet, és mióta hívják e teret itt Olimpiai parknak, szép tavaszi nap volt. Troché szerint tavaly még tutira nem állt ez itt.

Sztupa győzködte, hogy kábé a rendszerváltás óta. Troché meghátrált, oké, lehet, hogy tavaly már itt volt, de két éve még biztos nem. Tessék-lássék körüljárták az oszlopszerű emlékvalamit. De nem fedeztek fel semmilyen táblát, amin évszám lett volna. Jó, nem is keresték olyan nagyon, mivel Troché biztos volt benne, hogy neki van igaza, Sztupa meg tudta, hogy nem. Mindegy volt. Viszont másnap Troché szólt Sztupának: - Gyere! - Fölényeskedj csak - gondolta Sztupa, de vette a kabátját, és ment. A 87-es buszra szálltak fel a Kosztolányi Dezső téren, és a nyolcadik megállónál meg le. Keserűvíz-forrás. Olimpiai park. - Na? - ógott Troché. - Ez tényleg park. Áthaladtak a moszkvai aranyérmesek kövénél. Csiripeltek a madarak, kicsit fújt a szél. - Nézd már, ott az öt karika is! - rikoltott Sztupa. - Tudom - mondta Troché -, ha az M7-esen jössz, onnan is látszik. Egy másik követ is találtak, Olimpiai városok címmel. Barcelona 1992 volt az utolsó, amit belevéstek. - Fura - gondolta Sztupa, hiszen a bokrokat nyírni kell valakinek, hogy ötkarika-formájúak maradjanak. Mindig bírta az ilyeneket. Mi a tévét bírjuk.

Pénteken (26-án) mint rendesen, fél kilenckor Barátok közt - az MGM-en, komatál!

Szombaton a Film+-on 19.20-kor Banana Joe, az HBO-n 22.00-kor Ananász expressz. Mondjuk a Duna Tv leadhatná az Eper és vért...

Vasárnap már a rettenetes délutánba belehasít az északi fény: az m2-es vágányról 15.45-kor Hálóingmar Bergman Hajón Indiába megy 1947-ben, felteszem feketében és fehérben, mint a virágfölddel játszódó jegesmackók. Éjfélkor indul útjára a Dunán Jane Campion 3 rövidfilmje (gondolom, kiszállnak nyomban Horány után). 21.35-kor a Cinemaxon Adrien Brodyt láthatjuk a Cadillac Records - Csillogó fekete lemezek című amerikai filmben, ahol fellépnek még Muddy Waters, Chuck Berry, Willie Dixon és a legendás Etta James. Lehet, hogy Lidl Richard is ott van valahol. 22.40-kor A szarvasvadász kezd a Filmmúzeumon, vacsorázzanak előtte, mert 183 percig kell nézni a többszörösen idegenbe szakadt szerencsétlen ukránok többszörös pokoljárását - amitől úgyis elmegy az étvágyuk.

Hétfőn itt a Saolin ideje - sokáig azt hittem, hogy ez valami öblítőszer -, az MGM-en 22.10-től: A Saolin harcművészete; A legyőzhetetlen Saolin (mondtam, hogy mosópor!) és a Saolin templom.

Kedden egy német thriller, ami nem thriller, de van benne ördögűzés: Requiem egy lányért, 21.30-kor az m1-en. Később (23.55-kor) felszólítás érkezik az m2-re: Számláljátok meg a vadnyulakat (Prebroyavane na divite zaytsi), miszerint színes, bolgár-magyar film, 1973, rendezte Eduard Zahariev, és szerepel benne a későbbi híres festő, Ichak Finci. (Kandúr Bandi szabadságon van.) De igyekezni kell a számolással, mert 00.25-kor kezdődik a Napfogyatkozás Monica Vittivel és Alain Delonnal. Antonioni a Filmmüzlin! Ja, és majdnem kihagytam a tv2-ről az 1.45-kor kezdődő Szezont, pedig biztosan sokan várják már, de leginkább én.

Szerdán 17.50-től az 1963-as Tom Jones a Cinemaxon, kedvencemmel, Albert Finney-vel (esetleg Fincivel, vagyis Leonardo de Finchivel 23.50-kor egy fekete-fehér amerikai krimi 1952-ből, az Egymillió dolláros zsákmány, mely film Quentin Tarantino (szintén Saolin) önbevallása szerint az egyik forrásmű volt a Kutyaszorítóban megírásakor. Ennél biztos jobb A jeti visszatér, úgy is mint angol horror és magyar címadói truváj 21.10-kor a filmplűn.

Csütörtökön szenteljük az éjszakánkat 0.45-től a puha testű Filmmúzeumnak, és Kamondi Zoltán máig legjobb filmjének, mely Az alkimista és a szűz címmel vonul majd be lakásunkba, biztosítani a kellemes polgári miliőt. Mire én csak annyit mondok, hogy miliő, miliő rózsaszál, és ne tévézzenek, mert könnyen virágba borulhatnak vagy el.