Tranzit

Számos példát tudunk, hogy a településtől egykor távol eső vasútállomást idővel átölelte a fejlődés, és a vasúthoz nemcsak az utas, a város is kiért. Persze bőséggel akadnak kivételek. Ott is, ahol egyáltalán nem gondolnánk.

A harmadik világbéli, különösen a kínai bányakatasztrófák híre tán már meglepetést sem okoz - de a minapi új-zélandi gyilkos robbanássorozat jelzi, hogy a gazdagabb országokban sem mindig jobb a helyzet.

"Használja a tükröt!" - kiált az oktató parkolni készülő női tanítványára, aki erre igazgatni kezdi a haját a visszapillantóban. Az efféle viccek vagy a videomegosztókra feltöltött "funny woman driver" filmek alapján úgy tűnik, a nőket el kellene tiltani a gépkocsivezetéstől. Biztos?

A történészek úgy tartják: a közlekedésnek azóta vannak - legalábbis íratlan - szabályai, mióta eleink, saját végtagjaikon felül, hátas és igavonó állatok élőerejét is igénybe vették a helyváltoztatáshoz.

Autóink biztonsága ugrásszerűen fejlődött az elmúlt évtizedben. Kis túlzással azt mondhatjuk, az általános javulás elsősorban az Euro NCAP létezésének köszönhető. Ma vevő és gyártó egyformán tudja: öt csillag a cél. Amelyik kocsi ilyen minősítést kap, az kelendő lesz, hiszen nem hal meg benne senki. De a képlet azért nem ilyen egyszerű.

"A jelen helyzetből, a magyarországi közlekedési morál állapotát is figyelembe véve, érezhető elmozdulást - közlekedésbiztonsági értelemben - csak a szabályok betartására ösztönző, gyakorta szankciókat is alkalmazó, szigorú ellenőrzéssel lehet megvalósítani" - írták a rendőrség pár évvel ezelőtti közlekedésbiztonsági programjában. De mégis, milyen ma a magyarországi közlekedési morál "általános állapota"? És valóban csak a büntetés segít?

Az elmúlt két évben jelentősen csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma Magyarországon - nem kis részben a szabályok szigorításának következtében.

A nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére állt forgalomba 1960. november 5-én az első magyar csuklós busz. Hűtőrácsa fölött az Ikarus gyár emblémája díszelgett, ám mégsem a "legendás" buszgyártótól származik.

Nem tudom, mikor tűnt el végleg Európából a kengyelfutók alkalmazásának divatja. Van forrás, amely lovas kísérőként, küldöncként írja le őket, mások szerint csak az uruk lovagolt, ők meg előtte, mellette szaladtak hülye öltözékben. Az ő munkájukat - bár szerethették, hiszen Bécsben nemcsak céhbe tömörültek, de futóversenyeket is rendeztek - könnyíthette volna meg Karl Friedrich stb. Drais badeni erdészeti tisztviselő, aki egyéb találmányai mellett és után, a korábbi, feledésbe merült próbálkozásokat követően 1817-ben először próbálta ki két egymás mögé helyezett kerékből álló, igaz, még csak közvetlenül lábbal lökdösött alkalmatosságát. Ekkorra viszont már nem foglalkoztattak kengyelfutókat, a kétkerekű jármű viszont megteremtette az önerőből történő gyors előrehaladásnak, vagyis a XX. század két vezéreszméje, az individuum felszabadulása és a sebesség frigyre lépésének a lehetőségét. Úgy tíz évvel később ebből a járműből hozott haza mutatóba a Londonból hazatérő Széchenyi és Wesselényi. Így kezdődött a kerékpározás magyarországi története.

A bevásárlóközpont-turizmus autós elfoglaltság, a kivétel pedig csak erősíti a szabályt.

Épp egy hónapja volt, hogy a rozsdásodó vasdobozokba zárt "szocialista szellemről" értekeztünk e hasábokon - ugyancsak hadtörténeti emléktárgyak közt bóklászva a zsámbéki rakétamúzeumban (Konzervdobozok, 2010. július 22.). Most még messzebbre nyílott módunk visszalépni a tér-idő kontinuumban.

A vonatoknál csak az utasok járnak ritkábban errefelé. A madarakról meg már ne is beszéljünk.

Isztambul-Budapest busszal, amikor a fél világ, mint a kés, áll a levegőben. Hosszú, kényelmetlen és bénítóan fárasztó. De a cipónyira dagadó boka és a zúgó fej ellenére még ezt a végeérhetetlennek tűnő zötyögést is nézhetjük pozitívan. Sőt, elvileg csak pozitívan nézhetjük. Különben kibírhatatlan.

Egy BKV-busznak is van itt végállomása, a közönség számára azonban nem létezik. "Dodókám, megvan a helyszín, ahol a Kovács Lajos ki tudna jönni hugyálni jégeralsóban azután, hogy megerőszakolta a Tóth Orsit! Basszus, ez jobb, mint Románia! És az a legjobb, hogy nincs semmi antikolás, mint a Tarr Bélánál. Ez úgy mai, hogy tegnapi, ha érted, miről beszélek. Apám, ha meglátod azt a hombárt, amit most épp látok, le fogod szarni a lábad! Te! Mi lenne, ha beültetnénk oda a Hobót Deák Bill-lel? Csak úgy, brahiból... A francokat Ukrajnában, itt Pesten, a Csömöri úti felüljárótól balra!"