Tranzit

"Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog, / Sok itt a füst, a korom és a köd, / De itthon mégis Angyalföldön vagyok, / A Váci út és Lehel út között." Az örökzöldnek ma már nyomát is alig látni, a csörömpölő villamosok és a büdös gyárkémények városrésze az elmúlt húsz évben egyszerűen jellegtelenné vált. Nem mintha ezt az itt élők, pláne az ingatlanügynökök annyira bánnák, de ha végighajtunk a sztrádává változtatott Váci úton, vagy ha csámborogni kezdünk azokban az egykor veszélyesnek mondott utcákban, ahol a szanálásra érett házakra az új építésűek vetnek árnyékot, hamar beláthatjuk: ha valami elveszett az "örök Angyalföldből", az éppen a stílus. Az egykori ipari övezet jelenleg a megsemmisülés, az elhanyagoltság és az újjáépítés között őrlődik, ködös nosztalgia keveredik átgondolatlansággal, rossz ízléssel, rövidlátó gondolkodással.

Komikus látvány, ahogy "útra készen" belenéz a saját kamerájába, miként ezt majd éveken át, különféle egzotikus helyszíneken és társaságokban teszi: napszemüvege feltolva a turbánjára, a térdnadrágba tűrt katonainget széles textilöv szorítja a derekához, sarut visel mezítlábasan, amit azonban lábszárvédő fásli egészít ki. Talán ekkor érkezhetett meg a szembetegsége miatti kényszerű líbiai pihenőhelyére Kazimierz Greger poznani fényképészeti műterméből az akkor nagyszerű újdonságnak számító Contax gép, amellyel a következő öt évben több mint tízezer képet készít többnyire magányos utazása során.

Számos példát tudunk, hogy a településtől egykor távol eső vasútállomást idővel átölelte a fejlődés, és a vasúthoz nemcsak az utas, a város is kiért. Persze bőséggel akadnak kivételek. Ott is, ahol egyáltalán nem gondolnánk.

A harmadik világbéli, különösen a kínai bányakatasztrófák híre tán már meglepetést sem okoz - de a minapi új-zélandi gyilkos robbanássorozat jelzi, hogy a gazdagabb országokban sem mindig jobb a helyzet.

"Használja a tükröt!" - kiált az oktató parkolni készülő női tanítványára, aki erre igazgatni kezdi a haját a visszapillantóban. Az efféle viccek vagy a videomegosztókra feltöltött "funny woman driver" filmek alapján úgy tűnik, a nőket el kellene tiltani a gépkocsivezetéstől. Biztos?

A történészek úgy tartják: a közlekedésnek azóta vannak - legalábbis íratlan - szabályai, mióta eleink, saját végtagjaikon felül, hátas és igavonó állatok élőerejét is igénybe vették a helyváltoztatáshoz.

Autóink biztonsága ugrásszerűen fejlődött az elmúlt évtizedben. Kis túlzással azt mondhatjuk, az általános javulás elsősorban az Euro NCAP létezésének köszönhető. Ma vevő és gyártó egyformán tudja: öt csillag a cél. Amelyik kocsi ilyen minősítést kap, az kelendő lesz, hiszen nem hal meg benne senki. De a képlet azért nem ilyen egyszerű.

"A jelen helyzetből, a magyarországi közlekedési morál állapotát is figyelembe véve, érezhető elmozdulást - közlekedésbiztonsági értelemben - csak a szabályok betartására ösztönző, gyakorta szankciókat is alkalmazó, szigorú ellenőrzéssel lehet megvalósítani" - írták a rendőrség pár évvel ezelőtti közlekedésbiztonsági programjában. De mégis, milyen ma a magyarországi közlekedési morál "általános állapota"? És valóban csak a büntetés segít?

Az elmúlt két évben jelentősen csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma Magyarországon - nem kis részben a szabályok szigorításának következtében.

A nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére állt forgalomba 1960. november 5-én az első magyar csuklós busz. Hűtőrácsa fölött az Ikarus gyár emblémája díszelgett, ám mégsem a "legendás" buszgyártótól származik.

Nem tudom, mikor tűnt el végleg Európából a kengyelfutók alkalmazásának divatja. Van forrás, amely lovas kísérőként, küldöncként írja le őket, mások szerint csak az uruk lovagolt, ők meg előtte, mellette szaladtak hülye öltözékben. Az ő munkájukat - bár szerethették, hiszen Bécsben nemcsak céhbe tömörültek, de futóversenyeket is rendeztek - könnyíthette volna meg Karl Friedrich stb. Drais badeni erdészeti tisztviselő, aki egyéb találmányai mellett és után, a korábbi, feledésbe merült próbálkozásokat követően 1817-ben először próbálta ki két egymás mögé helyezett kerékből álló, igaz, még csak közvetlenül lábbal lökdösött alkalmatosságát. Ekkorra viszont már nem foglalkoztattak kengyelfutókat, a kétkerekű jármű viszont megteremtette az önerőből történő gyors előrehaladásnak, vagyis a XX. század két vezéreszméje, az individuum felszabadulása és a sebesség frigyre lépésének a lehetőségét. Úgy tíz évvel később ebből a járműből hozott haza mutatóba a Londonból hazatérő Széchenyi és Wesselényi. Így kezdődött a kerékpározás magyarországi története.

A bevásárlóközpont-turizmus autós elfoglaltság, a kivétel pedig csak erősíti a szabályt.

Épp egy hónapja volt, hogy a rozsdásodó vasdobozokba zárt "szocialista szellemről" értekeztünk e hasábokon - ugyancsak hadtörténeti emléktárgyak közt bóklászva a zsámbéki rakétamúzeumban (Konzervdobozok, 2010. július 22.). Most még messzebbre nyílott módunk visszalépni a tér-idő kontinuumban.

A vonatoknál csak az utasok járnak ritkábban errefelé. A madarakról meg már ne is beszéljünk.